Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1962-05-01 / 5. szám

Külföldi eevházi hírszolgálati irodák nyomán közli a budapesti Evangélikus Elet. hogv a dán hatóságok elutasí tották a dániai 42 mohamedánnak azi a kérését, hogy őket «elismert feleke­­zetnek» nyílvánítsák. Minden kritikus megjegyzés, csipkelődés nélkül szó­­szerint idézi a lap a külföldi magya­rázatot: «Ha elismert hitközösségként ieeve.znék he őket. ez a ténv a moha­medánoknak Dániában megadná a jo­got, hogy egyházi cselekményeket — elsősorban esketéseket — végezzenek, vallási könyveket és iratokat adjanak ki és igényt tartsanak adókedvezmény re.» (Év. Élet 1961. márc. 11.) Jogftal háborodhatik fel a gyanútlan olvasó: hát Dániában olyan középkori állapotok uralkodnak, hogy talán csak az «államvallás» követőinek szabad egyházi cselekményeket végezniük és könyveket kiadniok? Hol van akkor itt a vallásszabadság? Hogy a könyvek kiadására vonatkozó megjegyzés félreértésen alapul, azt bárki első olvasásra megérti. Dániá­ban — ezt illik mindenkinek tudnia — semmiféle engedély nem szükséges ahhoz, hogy bárki könyveket adhas son ki. Ez bárkinek alkotmányosan biztosított joga a legtöbb nyugati or­szágban. Közelebbi vizsgálat meg is mutatja, hogy az Evangélikus Élet hírszerzője — nyilvánvalóan nem rossz­­indulatból — tévesen fordította a né­met szöveget magyarra. Dehát hogy lehet az, hogy nem sza­bad egyházi cselekménveket végezni­ük, pl. esküvőt tartaniok? Természe­tesen Dániában is bárki tarthat eskü vöt bármilyen felekezetben. De polgári esküvő nélkül is érvényes házasság­kötési szertartást csak a hivatalos anya­­könyvek vezetésével megbízott szemé­lyek: az «elismert» felekezetek lelké­szei végezhetnek. — Elgondolkoztató az. Evangélikus Életnek ez a jelentéktelen kis botlása. Nyílván nem rossz indulatból fakadt a hibás híradás. De mutatja, hogy mi­kor a való helyzettel nem ismerős em­ber próbál tájékoztatást adni, milyen könnyen adhat okot teljesen téves kö­vetkeztetésekre. Nem ösztökélhetne ez a kis eset arra, hogy egyház és egy­­ház között több gondot fordítsunk egy­más megismerésére, ténylegesen tár­gyi ismeretek megszerzésére? A Catholica c. dán katolikus folyó­­irat egvik téli száma közli Jörgen Rich dániai katolikus teológus egv cikkét, mely eredetileg egy Finnország­ban tartott nyári katolikus konferen­cián hangzott el mint előadás: «Az Egyház (t.i. a római katolikus egyház. Jelen számunk anyagának nagyrésze dániai vonatkozású, összeállításában Szilas Attilla koppenhágai teol. hallga­tó volt segítségünkre. •Szcrk.) és a lutheri örökség.» A cikk az északi lutheri örökség jellemzése során többckközött ezt mondja: «Ami a tág értelemben vett lutheri sajátságokat illeti, három alapelv vatt, melyet a lutheri keresztyénség eleve elfogad: 1. A lutheri szabadság-elv, hogy t. i. a lelkiismeret mindenkor a legfőbb döntőbíró, vagy máskép ki­fejezve: a lutheri keresztyénségben a tekintélyi elv az egyéni vallásos érté­kelés. 2. Luther szava és cselekvése eleve alapja a tanításnak és gyakor­latnak, noha még semmi féle zsinat vagy teológus nem tudta megmondani. Luthernak mely szavai bírnak ilyen tekintéllyel. 3. Az egyházi vallásos élet és az egyház tanítása a fejlődés törvé­nye alatt áll. E három alapelvből ki­indulva kell a protestantizmus és a lutheri keresztyénség legtöbb jelensé­gét megértenünk». (Catholica, 1961. -1. szám, 153. lap). Sajnálatosnak tartjuk, hogy katolikus testvéreink a lutheri keresztyénségről ilyen felületes képet adnak — és kap­nak. Ami a «fejlődés» elvét, a teológiai evolucionizmust illeti, kétségtelenül voltak protestáns teológusok, akik azt mindent megmagyarázni akaró alap­elvvé tették, a nélkül azonban, hogv ez általános érvénvt szerezhetett volna a protestantizmusban; — aminthogy a katolicizmusban nem kisebb személv, mint a sokat emlegetett angol New­man bíboros is evolucionista elvek hí­ve volt, de ebből nem következik, hogv a katolikus egyház azokat magáévá tette volna. (Nagyon tanulságos e te­kintetben a svájci Walter Nigg könvve: Die Geschichte des religiösen Liberal­ismus.) Hogy Luther szava és cselek­vése alapvető jelentőségű, «normativ», lenne a lutheri keresztvénségre nézve, az elég népszerű félreértés. De köztu­domású, hogy Luther maga mindig til­takozott az ellen, hogy az evangélium hívei magukat őróla nevezzék el. Maga a «lutheránus» név kezdetben gúny­név volt s így honosodott meg a szó­­használatban. S általánosan elismert dolog az, hogy az igazi «lutheri» keresz­tyénség az, melynek nem Luther a mér­téke, hanem — a Szentírási Legna­gyobb csalódásunk épp az, hogy a pro­testáns keresztyénség egy ilyen jellem­zésében éppen az hiányzik, ami a leg­jellemzőbb: hogy t. i. a Szentírás a hit és élet alapja (nem pedig valamelv személy vagy valamiféle «egyéni vallá­sos értékelés»). Elkedvetlenítő, hogy a hiánvos érté­kelésnek e gyakorlata alól még a köz­­tiszteletben álló Bea Ágoston bíboros sem kivétel, aki pedig jelenleg a Vati­kánnak a többi keresztyén felekezet­iéi való kapcsolat céljaira felállított hivatalát vezeti. A Szív c. amerikai magyar katolikus lap tavaly áprilisi száma szerint többek között a követke­zőket is megemlíti a keresztyén egység akadályai között: «A protestáns felfogás szerint hit dolgában nem létezik semmiféle tan­tekintély, hanem minden egyes keresz­tény hívő követi azt a sugallatot, ame­lyet közvetlenül a Szentlélektöl kap.» (A Szív, 1961. ápr., 20. lap.) Az ilyen torzképekben sajnos nem le­het ráismernünk az evangéliumi ke­­resztyénségre. Terray László HÍREK New York. A Time című ismeri amerikai hetilap húsvéti száma ötolda­las interjút közöl Barth Károly svájci protestáns teológussal. A Time e szá­mának fedőlapját Barth Károly arc­képe díszíti, mely felett egy tőle való idézet áll: «Az emberi élet végső állo­mása nem a halál, hanem a feltáma­dás.» Bécs. A külföldön élő magyar evan­gélikusok teológiai folyóirata, a Koino­­nia, 1962. évi első negyedévi számában Sztehló Gábor lelkész (Basel) tanul­mányát közli «A Magyarországi Evan­gélikus Egyház diakoniai munkája az utolsó tíz esztendőben (1951-1961)» címmel, továbbá az Ausztriai Ev. Egy­ház zsinatának határozatát a magvar lelkigondozás egyházjogi elismeréséről. Dymchureh. Tíz országból nyolcvan résztvevője volt az angliai Dymchurch­­ben tartott húsvéti magvar ifjúsági konferenciának, melyet a londoni ma­gvar evangélikus ifjúsági kör rende zett, a korábbi norvégiai és ausztriai húsvéti konferenciák folytatása képpen. A konferenciáról, melynek témája «Mit cselekedjünk?» volt, az Utitárs nyári száma hoz majd részletes be­számolót. Schaffhausen. A svájci Schaffhau­­sen kanton protestáns egyháza 250.000 svájci frankot gyűjtött a technikailag fejletlen országok megsegítésére. Ober­­hallau falu protestáns lakossága átlag fejenkint 17,50 svájci frankot adott e célra. Paris. Lukács evangéliumának kö­­jzös katolikus-protestáns fordítása je­lent meg franciául. Prága. Üj bibliafordításon dolgozik a csehszlovákiai protestáns egyházak egy közös bizottsága. A cseh Biblia je­lenlegi szövege a XVI. század végén megjelent «králici Biblia» 1613. évi ki­adásának felel meg. Neuendettelsau. Az utóbbi nyolc év folyamán 565 leány és 20 ifjú végzett egyéves önkéntes ingyenes szolgálatot a bajorországi Neuendettelsau-i diako­nissza anyaház különböző intézményei­ben. í. Rendezd előfizetésedet! 5 Olvasás közben

Next

/
Thumbnails
Contents