Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-03-01 / 3. szám
/ Dr. Pándy Kálmán: Utolsó ítéld ízland, a ködös varázssziget, mindmáig a modern közlekedési lehetőségek dacára kevéssé ismert, rejtélyes ország, különös, magábazárkózott lakossággal. Izlandban ma is csodák történnek, viking vérengzések ábrázolásai keresztyén prédikációvá változnak, hogy azután egyik napról a másikra porrá és hamuvá legyenek. Már a XVI. század óta rebesgették, hogy Flatatunga és Bjarnastadahiid ódon udvarházaiban, izlandi parasztkirályok patinás székhelyén különös fába rovott lapos domborművek díszítik a falakat, talán ősi csaták, áldozati szertartások és népünnepélyek ábrázolásai. Az éberszemű, kíváncsi utazóiról híres XVIII. század óta mind gyakrabban történik említés ezekről a runkövek stílusában tartott, élesfogú szörnyeket, feldarabolt emberi testeket, karjaikat drámai gesztusokban kitáró asszonyokat, lobogó lángokon trónoló pogány bálványképeket és hoszszúbotos hírvivőket ábrázoló képtöredékekről. Lassan van aki le is rajzolja őket, Mária kiderítik, hogy a vörös fenyődeszkák, melyek a művész nyersanyagát alkották, a norvég királyok gonddal ápolt, magánerdejéből származó válogatott, mahagónikeménységű szálfákból erednek, melyeken kevés nyomot hagyott az idő múlása, úgy hogy még sok század múltán is értékes építőanyagot BARTH KÁROLY: «Meg vagyok győződve, hogy az angyalok a mennyben Isten jelenlétében Bachot játszanak (ez a hivatalos zene a mennyben), de amikor maguk között vannak Mozartot részesítik előnyben»! ÍJz tanában Krisztus kiragad egy lelket a romlásból. képeztek. Ennek köszönhető, hogy az eredeti ílatatungai csarnok megkisebbítése, majd lebontása után a deszkák egy része, most már logikus öszszefüggésük megbontásával mint hozomány a bjarnashlídi udvarházba került és ott, sokszor a domborműrészleteket tartalmazó oldal lefelé fordításával, padlóban, mennyezetben, különböző gazdasági épületekben került felhasználásra. Egy izlandi műtörténész, Jonsdottír Selma, vagy tizenöt évvel ezelőtt alapos tanulmánynak vetette alá a hozzáférhető töredékeket és — a modern kultúrtörténészet valóban impozáns teljesítménye — összehasonlítható következtetések, okmánytári kutatások és zseniális meglátások során megállapította, hogy a dombormű még fennmaradt részleteiben nagyjában megegyezik a X—XI. század bizánci, szigorú szabályokhoz kötött «Utolsó Ítélet» ábrázolásaival. Mintha egy hatalmas mozaik kockáival játszogatna, addig tologatja ide-oda a dombormű töredékeiről rendelkezésére álló különböző képeket és rajzokat, míg annak minden egyes darabkája’ helyére kerül és megtalálja pontos értelmét. Így, hiányosan bár, de előtűnik az ábrázolás közepén Krisztus, amint elevenek és holtak fölött Ítélkezik, anyja, Mária, ki könyörületességre inti, jobbján a paradicsomban angyalok és Ábrahám próféta, balján a pokolszömyetegen trónoló Gonosz, bűnösöket felfaló sárkánykígyók, a Gazdag, ki az örök tűzben égve könyörög, hogy Lázár csak újjá hegyével érintse meg szomjúhozó nyelvét, a feltámadás malasztjából megfosztott halottak és vigyorgó halálfejek gúlái. Jonsdottír dr. kutatásai során megállapította, hgoy a dombormű mintaképe minden valószínűség szerint három, a XI. századba vetődött délolaszországi görög hittérítő útján kerülhetett Izlandba, hol azután egy bennszülött, runaköveken és viking gályákon nevelődött művész átvette a kompozíciót és a maga kifejezési eszközeivel tolmácsolta azt. Hogy három ilyen, Péter, Ábrahám és István (!) nevű hittérítő járt ott a XI. században, azt többek között egy izlandi krónikás, a tudós Ari tanúsítja. A rejkjaviki nemzeti múzeum 1954- ben, hogy megmentse azt ami ebből a különösen Izlandban egyedülálló műalkotásból még fennmaradt, megvásárolta összes feltalálható részeit, mielőtt azonban alkalma lett volna a deszkákat konzerválásra műtermébe szállítani, a bjarnastadahlídi udvarház kigyulladt és földig égett. Így formál át a tudomány varázsvesszeje viking vérfürdőt a keresztény hit szinte ezeréves tanúbizonyságává, hogy azután a sors véletlen szeszélye folytán egy marék por és hamu maradjon abból, mit a századok megkíméltek. Mintha parázsra dobott ódon, megfakult szövegű pergamentlapon izzó betűkben tűnnék fel a végítéletzsoltár szövege. Dies irae, dies illa solvet saeclum in favilla . . . Xrxdményxsség Nyájas Olvasó! A sok írás közbxn toliam xlkopott és tintám kifogyott, úgyhogy most kénytxlxn vagyok örxg írógépxt használni. Noha az írógépxm xgy régi típusú gép, xgészxn jól lxhxl vxlx írni, xgy bxtű kivétxlévxl. Sokszor hiányolom és kívánnám, hogy az az xgy bxtű is mxglxnnx, illxtvx, hogy az az xgy billxntyű is működnx. Mxrt xgy bx'.űnxk a hiánya bizony xlég nagy rxndxtlxnségxt okoz. Néha úgy tűnik, nxkxm, hogy sok gyülxkxzxt nagyon hasonlít az írógépxmhxz. — Nxm mindxn billxntyű működik tökélxtxsxn. Talán azt mondod magadban, «Hiszxn én csak xgy szxmély vagyok! Én amúgysxm számitok xbbxn a gyülxkxzxtbxn». óriási tévedés! Ahhoz, hogy xgy gvülxkxzxi xrxdményxs lxhxhxssxn, mindxn xgyxs tag aktív részvétxlx szükségxs. Az xmbxri txst is csak akkor működhxt xrxdményxsxn, amikor mindxn xgyxs tag txíjxsíti a maga szolgálatát rxndxltxtésx szxrint. Xzért, ha lxgközxlxbb azt gondolod, hogy tx csak xgy szxmély vagy a sok között, és hogy rád nincs szükség, xmlékxzz vissza hiányos írógépxmrx. — Nyugodtan és mindxn túlzás nélkül állíthatod magadról, hogy «Fontos tagjavagyok az Xgyházamnak és az öszszxs többi tagoknak szükségük van rxám». Garabonciás Dxák t (Üj Élet)------------------/----------------------------Az imádkozásban álhatatosak legyetek. Kol. 4,2 4
