Utitárs, 1961 (5. évfolyam, 2-10. szám)
1961-05-01 / 5. szám
Viszontlátás Ausztriában May osztrák, evang. püspök balra üdvözli Vajta Vilmost. Jobbra Dr. Sagburg, közoktatásügyi minisztérium képviselője. A bécsi gyülekezet fogadásáról. Foto: Galavics. »Bécsbe jönni ugyanaz, mint hazajönni. Hég az utcanevek is Magyarországra emlékeztetnek, s csak Magyarországon és itt van Frank kávé, Meinl vegyeskereskedés és Del-Ka cipő.« Általános derültség követte Dr. Vajta Vilmos e szavait, a bécsi gyülekezet márc. 22-i fogadásán. A fogadást abból az alkalomból rendezte a gyülekezet, hogy Bécsben tartotta ezévi ülését a külföldi magyar evangélikus gyülekezeti munkások munkaközösségének intézőbizottsága. Mintegy 80 résztvevője volt a fogadásnak, melyen megjelent az osztrák evangélikus egyház püspöke, Dr. Gerhard May, Georg Traar bécsi szuperintendens, Eugene Ries lelkész, az Evangélikus Világszövetség bécsi igazgatója, a bécsi magyar evangélikus, református és katolikus egyházak valamint a magyar társadalmi egyesületek és az osztrák közoktatásügyiminisztérium képviselői. A fogadás a Bornemisza Péter Társaság termeiben folyt le, s jelen volt természetesen az intézőbizottság teljes számban: D. Dr. Vajta Vilmos (Genf), Kótsch Lajos (Stuttgart), Pátkai Róbert (London), Szalay István (Stuttgart), Szépfalusi István (Bécs) és Terray László (Oslo). Kapitány Alfréd bécsi egyháztanácsos üdvözlő szavai, melyeket lapunk más helyén közlünk magyar fordításban, és Vajta Vilmos válasza után May püspök szólalt fel. Kifejezte a feletti örömét, hogy a magyar evangélikusság képvise-Rádióadásaink Sajnálattal közöljük, hogy nem valósulhatott meg az a terv, hogy a magyar evangélikus rádióadásokat a Monte Carlo-i rádióállomás is sugározza, mint azt korábban közöltük olvasóinkkal. Az adások rendszeresen folynak, de csak a Luxemburg-i adón, éspedig minden szombaton reggel angol időszámítás szerint 5,20-kor a 208 méteres középhullámon. Az Anglián kívüli országokban ez az időpont 6,20-nak, Norvégiában 7,20-nak felel meg. löit osztrák földön köszöntheti. Megemlítette, hogy öt magát is szoros szálak fűzik Magyarországhoz, mert édesanyja Budapest közelében született. Elismeréssel" emlékezett meg az ausztriai magyar gyülekezetek (őrisziget, Bécs, Graz) munkájáról s Isten áldását kérte a világszerte folyó magyar szórványmunkára. A fogadás alkalmából szívélyes hangon emlékezett meg a magyar egyházi munkáról az osztrák egyházi sajtó is. Az intézőbizottság kétnapos ülésén örömmel állapította meg, hogy az egyházi munka élénken folyik Európaszerte. Dél-Amerikában két új magyar evangélikus lelkészt avattak Ocsenás József és Kadicsfalvy József személyében. A buenos áíresl teológián 5, európai teológiákon 6 teológus készül a lelkészi szolgálatra, 2 teológus-jelölt pedig kö-Terray László (balra) Lakos Endre bécsi róm. kát. egyetemi lelkésszel beszélget. A bécsi gyülekezet fogadásából. Foto: Galavics. zépiskolai tanulmányai befejezésén fáradozik. Az intézőbizottság üléséhez kapcsolódóan az európai magyar teológusok számára teológiai konferencia volt, melyről szintén lapunk más helyén számolunk be. Részletesen foglalkozott az intézőbizottság az Utitárs anyagi, helyzetével, s a lap pénzügyi bizottságának jelentéséből örömmel vette tudomásul, hogy az előfizetők száma jelentősen emelkedett. A jelen költségvetési évben külföldi egyházi segély a kiadásoknak csak kb. 1/5-ét fedezi, a következő költségvetési évben pedig minden külső támogatás megszűnik. Köszönettel és elismeréssel adózott a bizottság az ausztriai olvasóknak, akik maguk több mint 1/5-ét teremtették elő az összköltségeknek. Kéréssel fordul az európai országokban élő hívekhez, hogy előfizetéssel és adományokkal biztosítsák az Utitárs jövőjét. Az intézőbizottság újabb egyházi kiadványok nyomtatását is elhatározta. Ezek sajtó alá rendezése már folyamatban van. Az intézőbizottság tagjai előadókként vettek részt az üléshez kapcsolódó teológus konferencián s a bécsi gyülekezet márc. 25-i szeretetvendégségen. T. L. Hallgassd meg öt is Voltaire - a híres francia író és filozófus ismert volt egyház - és keresztyénségellenes beállítottságáról. Egy alkalommal azonban, barátjával tett séta közben egy körmenettel találkoztak, s mint a körülállók mind, Voltaire is megemelte kalapját. Barátja gúnyosan kérdezte:- Mióta vagy jóban az »öreggel»?- ő, mondta Voltaire egy kézlegyintéssel, köszönünk egymásnak, de nem beszélünk. Milyen jellemző ez ránk emberekre a legtöbb esetben. Hisszük, hogy »egy Istennek lenni kell«, talán még néha, mintegy véletlenül tiszteletet is adunk neki, ha templomba tévedünk komoly arcot csinálunk, de az, hogy Istent a mindennapi életben komolyan vegyük, hogy vele beszélgessünk, csak ritkán jut eszünkbe. Ha beszédre kerül a sor, akkor is inkább csak mi beszélünk. Elmondjuk, hogy mennyi baj történt velünk, megtanítjuk Istent, hogy hogyan is kellene ezt a világot igazgatnia, de az olyan helyeket, ahol Isten is beszélhetne hozzánk, elkerüljük. Néha megemeljük kalapunkat vagy szemrehányásokat teszünk, de amikor ő akar szólni, csak legyintünk. Amikor Isten megteremtett bennünket, két fület és egy szájat adott. Vájjon nem akart-e evvel valamire célozni ? (Dán forrás nyomán írja Sz. A.) 2
