Utitárs, 1961 (5. évfolyam, 2-10. szám)

1961-05-01 / 5. szám

V HCíV^ £ovic> ^ KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA V. évf. 5. szám Megjelenik havonként 1961. május A szél fű ahová akar és annak zúgását hallod, de nem tudod hon­nan jő és hová megy: így van min­denki, aki lélektöl született. János ev. 3:8. Primitív embernek a szél annyi mint »láthatatlan erő«. Ezért a képekben beszélő ember mindig szélnek mondotta isién u.uhalaticUi elejét: a Lelket. Nem tudni, honnan indul és hová megy, de amerre átmegy, mozgalom, élet támad, fákat formál, vizeket korbácsol, veté­seket gázol és orkánná válva mint egy óriási korbács végigüt a világon. Ugyan­akkor tele van édes titokkal, sok felejt­»Hiszek a Szentiélekben« Hiszek a Szentiélekben, egy keresz­tyén anyaszentegyházat, szenteknek kö­zösségét, bűnöknek bocsánatát, testnek feltámadását és az örök életet. Amen. Mit jelent ez? Hiszem, hogy saját eszemmel és erőm­mel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, ő világosított meg ajándékaival, ő szentelt meg és tar­tott meg az igaz hitben; ahogyan a földön élő egész anyaszentegyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, meg­szenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben. Ebben az anya­­szentegyházban nekem és minden hí­vőnek naponkint minden bűnt bőséggel megbocsát, az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt és nekem min­den Krisztusban hívővel együtt örök életet ad. Ez így igaz! Luther Kis Kátéjából hetetlen súgnivalóval, verítékszárító és pihentető gyengédséggel, mindenekfelett pedig tele van az ébredő tavasz millió virágporával, megannyi új életcsirával. Amerre elmegy, alvó virágkelyhek feltárulnak, lehajlott szirmok megrezeg­nek s millió bibe csókra nyílt ajka fogadja magába a szélkirály precesszió­jában é- kező titokzatos vendéget: a gyümölcsöt, az életet, a jövendőt. Mi ábrázolná nekünk jobban ki, mint a szél, hogy az Isten Lelke ilyen cso­dálatos teremtő erő, numen genetrix: láthatatlan hatalom, amelyik telistele van millió életcsírával, igével, példával, emlékkel, bizonyságtétellel, meghallga­tott imádsággal s mártírok elpárolgott vérének atómjaival. Suhanva száll és keresi a lelket, hogy abba belopózkodjék. Némelykor úgy ostromolja, mint hegyi vihar a sziklavár ablakát, némelykor olyan észrevétlenül ö jöjj, teremtő Szentlélek, Látogasd meg a te néped, És adj minden teremtménynek Vigasztalást, békességet. Vigasztalást kérünk tőled, Ajándéka a Legfőbbnek; Gyógyítónk vagy, drága kenet, élő forrás, hő szeretet. Te vagy a jó teljessége, Isten újjá, dicsősége, Ki az Igét mindeneknek Saját nyelvén megjelented. Világíts be értelmünkbe, Szeretetet adj szivünkbe; Ismered a gyengeségünk, Te légy a mi erősségünk. átsuhan rajta, mint a sátorponyván a füszerszámos esti szellő. Lelkedbe lopód­zik, midőn csendesen nézel egy virág­­baborult akácfát; beszitál virágporával, finom igeharmattal, midőn egy sir felett lehajlott fővel megállasz. Ráz, himbál, mint egy diadalmas thyrsus-ágat. midőn templomban ülsz s ott megcsap ezrek közös hitének talajmozdító ereje. Körülfog, mint kakukfü illata a fejfát, mikor nagy bánatodban, kifosztottan, saját életed sírkeresztjeképen állasz örökre szomorúan, hogy beléd csapjon valami édes vidámság gyújtó szikrája, s fellobogj, mint egy óriás fáklya. Nézz meg egy májusi mezőt, mennyi csodát tesz rajta a szél, nézd meg az erdőt tavasszal, mi munkát végez ő benne. Nézd meg mindezeket és tudd meg, hogy mindez halvány kép arról a mennyei szélfúvásról, amelyik az anya­­szentegyházban jár-kel. Itt szellő, ott vihar, emitt halálos szélcsend, amott egész mezőket megtermékenyítő ha­talom. Szívedet tárd ki, jön a láthatatlan Vendég, a suhanó, meleg, csíratámasztó Lélek. Távol tartsd az ellenséget, Adj állandó békességet, Hogy tégedet el ne hagyjunk És lelkűnkben kárt ne valljunk. Add ismernünk Istenünket, Krisztust, a mi vezérünket, S előtted is, ó jó Mester, Meghajoljunk tisztelettel. Dicsőség a mi Atyánknak S megdiesöült szent Fiának A Lélekkel egyetemben Ügy a földön, mint a mennyben! Hrabanus Maurus (780-856) latin himnusza után írta Luther Márton Pünkösdi ének Mennyei szélfúvás Ravasz László:

Next

/
Thumbnails
Contents