Utitárs, 1961 (5. évfolyam, 2-10. szám)

1961-03-01 / 3. szám

A londoni lelkészbe­iktatásról: Pátkai lelkész (balra), az oltár előtt: W. Wegener, a londoni angol ev. gyülekezet lelkésze, D. Dr. Vajta Vilmos (középen), és Bergs londoni lett püspök =iV irdatlan akadállyal kell megküzdeniök. Az egyik a szétszórtságból, nagy távol­ságokból fakadó szórvány-helyzet,a má­sik az idegenben élők bénító lelki be­tegsége, a fásultság. Hány lelkes kezde­ményezés akadt fenn a lemondó kéz­Egö csipkebokor »Az Angliai Magyar Evangélikus Egyház január 22-én ünnepélyes isten­­tisztelet keretében és a hazai hagyo­mányok szerinti szertartással iktatta be hivatalába Pátkai Róbert lelkészt. A beiktatást D. Dr. Vajta Vilmos, az Evangélikus Világszövetség teológiai osztályának igazgatója végezte.« A szűkszavú hivatalos jelentés hát­terében szívet melegítő történet húzó­dik meg. A lelkész-beiktatás sikeres befejezését jelenti annak a több évtize­des küzdelemnek, melyet az Angliában élő magyar evangélikusok az önálló egy­ház megalakítása érdekében folytattak. A külföldre szakadt magyarság össze­fogására irányuló erőfeszítéseknek két legyintésben: »A mai világban nincsenek csodák.« Az Angliában, idegen környezetben született gyülekezet életbenmaradása élő cáfolata mind a materialista hitet­lenségnek, mind a fásultak lemondásá­nak. Miután évtizedeken át, vendég­lelkészek szórványos igehirdetésével, a magyar nyelvű istentisztelet hagyomá­nyát sikeresen fenntartottak, a »régi« magyarok hamar megtalálták az 1956 és 1957 folyamán Angliába szakadt »új« magyarok kezét és három évi szívós munkával a hazai egyházi alkotmányra épült önálló egyházat alakítottak. Ilyen előzmények után a londoni lel­kész-beiktatáson képviseltették magu­kat az ottani magyar református és ka­tolikus gyülekezetek s a magyar társa-A SZERKESZTŐ POSTÁJÁBÓL Az »Utitárs« szerkesztőjének. Fogadja az Evangélikus Világszövet­ség őszinte háláját a »Menekült-év« részére beküldött 201,25 dollárért. Követésreméltó példaképül szolgálhat az az érdeklődés, mellyel az Utitárs magyar olvasói fogadták az egyházak »menekült-évi« terveit. Kérem, közvetít­se az adakozók felé őszinte és mély hálánkat ezért a szép adományért. Roman M. Ritter, az Evángélikus Világszövetség pénztárosa. A fenti köszönőlevél vétele után még befolyt 14,02 dollárral a gyűjtés vég­eredménye 215,57 dollár lett. Ez össze­get már a Világszolgálati Osztály új titkára, Muetzelfeldt lelkész köszönte meg 1960. dec. 6-i levelében, s köszöne­tét itt továbbítjuk az adakozóknak. Szerk. Kedves Laci Bácsi! Mellékelem egy egészévi előfizetés árát s kérem, hogy ennek fejében küld­jék az »Utitárs«-at a Narvik-i svéd tengerészmissziónak, mivel úgy tudom, hogy oda gyakran jönnek svéd hajók, melyeken magyar menekültek is szol­gálnak. T. D. (Svédország) Kedves Nagytiszteletü Úr! Mi itt egy amerikai nagyvárosban nagyon nélkülözzük az élő Igét. Olva­som az Igét a Losung szerint, de nincs közösség, nincsenek testvérek. Jézus Krisztus velem van mindenkoron, de el­lankadok az imádkozásban, s természe­tesen az Ige sem tud úgy megvilágosod­ni, mintha teljes élő közösségem volna az úrral. Ügy hiszem, ha rendszeresen olvasom ezt az újságot, mely összeköt bennünket az egész világ hivő testvérei­vel, talán én is erősebb leszek. H. K. (USA) dalmi szervek. Szó nem esett róla, de meleg kézszoritásukban benne volt an­nak a tudata is, hogy az evangélikus testvéreknek beolvasztási kísérletekkel, anyagi nehézségekkel, számtalan ne­hézséggel kellett megküzdeniök míg idáig árkeztek. A beiktatási ünnepségen dán és ame­rikai lelkészek segédkeztek a beiktató magyar lelkésznek; angolul, németül és lett nyelven olvasott bibliai idézetek hirdették az Isten dicsőségét, s tizenkét nemzeti evangélikus gyülekezet testvéri üdvözletei kértek részt az örömben és hálaadásban. Jelenlétük az istentiszte­leten a hitnek nemzeteken, kontinense­ken és fajokon felülemelkedő egyete­mességét hirdette. Érdemes elgondolkozni a londoni ma­gyar evangélikus lelkészbeiktatás tanul­ságai felett. A hivő számára nincs le­hetetlen, csakúgy mint ahogy nincs ha­tára az isteni kegyelemnek sem. A lon­doni emigránsoknak lelkészt küldött, hogy anyanyelvükön hallgathassák igé­jét. Velük együtt mi is imára kulcsolt kézzel nézzük a hit lángjában égő, mé­gis el nem emésztődő csipkebokrot: az Úristen melléjük állt, s maradjon is ve­lük mindvégig. Barcs Balázs. Brüsszel. A belgiumi magyar protes­táns gyülekezet diákkonferenciát tar­tott, amelyen Pándy András helyi lel­készen és feleségen kívül szolgáltak Dr. Szekeres Attila teológiai tanár. Ungár Aladár evangélista és Kovács Árpád agronomus. (A konferenciáról már decemberi szá­munkban jól sikerült képet közöltünk. Maga a hír azonban csak most került a fiók aljáról a lapba . . . Szerk.) London. Január 8-án lapunk szer­kesztője, Terray László osloi lelkész vé­gezte a londoni magyar istentisztelet szolgálatát. Szeretetvendégségen »Nor­vég egyházi mozaik« címen tartott előa­dást. Január 15-én a londoni norvég templomban végzett vendégszolgálatot. MohntonlUSA. A helyi angolnyelvü gyülekezet 60 éves. Ledkésze: Szatmáry Gyula. Calgary, Kanada. A magyar reformá­tus gyülekezet 30 éves. Az egész ország területén a magyar református egyház 3472 hívőt tart nyílván. Sz. I. Családi hir Pósfay György caracasi lelkész és felesége, sz. Koppányi Emese, házassá­gát Isten leánygyermekkel áldotta meg. Neve Éva Zsuzsanna. Címváltozás: Lehel László lelkész, c/o Causse, 15 avenue Mozart, Paris 16. ÚTIT ARI1 Monatsblatt für ungarische Lutheraner im Ausland. Redakteur und für den Inhalt ver­antwortlich: László G. Terray, Kirkegt. 5, Oslo, Norge. Mitglieder des Redaktions­­ausschusses: Lajos Kótsch, Mosel Str. 40. Stuttgart-Münster, Deutschland, Robert Pát­kai 36 College Road Wembley, Middlesex. England, und István Szépfalusi Liechten­­steinstr. 20, Wien 0, Österreich. OUPLEX-TRYKKERIET - K0BENHAVN (VEO HARRY OLSEN)

Next

/
Thumbnails
Contents