Utitárs, 1961 (5. évfolyam, 2-10. szám)

1961-03-01 / 3. szám

/ // ELO VIZ A keskeny úton A napokban ismét kezembe került a »Keskeny út vándora« cimü kis füzet, mely nem régen jelent meg Bécsben, iratterjesztésünk kiadásában. A cim Jézus szavaira épül: »Széles az az út, amely a veszedelembe visz, s sokan jár­nak azon; keskeny az az út, amely az életre visz, s kevesen találják meg azt.« A füzet bemutatja nekünk András meg­térését a széles útról a keskeny útra. A történet épületes lehet számunkra, ha megértjük, de talán még könnyebben félreérthetjük. A történet egyik veszélyes következ­ménye abból származhat, hogy a fősze­replő András. Vallásos életünkben igen könnyen mi magunk leszünk a főszerep­lők. így beszélünk a mi bünbánatunk­­ról, a mi megtérésünkről, a mi igye­kezetünkről, s nem is vesszük észre, hogy egyszerre ezek kerültek a közép­pontba ahelyett, amit Isten a Jézus Krisztusban tett és tesz ma is napról­­napra helyettünk és értünk. A keskeny út vándora tulajdonképpen Jézus Krisz­tus! - Ha nem ő életünk főszereplője, hanem mi magunk, akkor a bünbánat és megtérés csak egy vallásos színjáték lesz, amit könnyűszerrel bárki elsajá­títhat. Azután könnyen félreérthető az is, hogy a keskeny út máshol van, mint a széles. Mintha azon másféle emberek mennének, mint a széles úton, mintha a keskeny úton járók jók lennének. Nem, mind a kettőn ugyan azok az emberek mennek, a különbség csupán az, hogy az egyiken Isten megkönyörült a bünbocsá­nat által. Nem csinálhatunk magunknak egy külön keskeny utat, ahol Istennel járunk a bűnös világtól elszakadva. A keskeny út valójában ott megy a széles út kellős közepén. Ránk a széles úton van szükség. A keskeny út azt jelenti, hogy teljesítjük Krisztus parancsát: »szeresd felebarátodat«. Nem magaddal és saját üdvösségeddel kell foglalkoznod, hanem azokkal, akik még nem ismerik Isten akakratát. »Aki szereti saját éle­tét, elveszti azt; aki gyűlöli életét ezen a világon, örök életre tarja meg azt.« (Ján. 12,25.) Sz. A. Isten és a fűszálak Fönt a mennyben néhány fűszál állt Isten szine előtt. - »Mit végeztetek?« - Mire mindnyájan, egy kis fűszál kivéte­lével, kezdték nagy igyekezettel felsorol­ni jócselekedeteiket. Az az egy kis fű­szál azonban hátrahúzódott a többiek mögé szerényen, félénken. - Végül meg­szólalt az trr: »és te mit tettél?« - A kis fűszál így felelt: »6 Uram, olyan kese­rű visszagondolnom, mert ha tettem is valami jót, magam sem tudok róla.« Isten felemelkedett teljes mennyei di­csőségében trónusáról. »Ö, te legjobb kis fűszálam« - mondta. Stephen Crane. BIBLIAI SZÓTÁR 9. Hivatás E szó alatt az Ujtestamentom röviden azt érti, hogy valakit egy más valaki valamire - munkára, állásra, ünnepség­re elhívott. A tanítványok nem maguk szánják el magukat arra, hogy Isten országát hirdessék, Jézus hívta el őket erre. (Márk 6,7.) Jézus maga is az isme­retlenségben folytatja atyja mesterségét mindaddig, amig Isten munkájának végzésére elhívást nyer. (Márk 1,9.) Itt mindenütt kimondottan személyes hívásról van szó, amelynek az a követ­kezménye, hogy az emberek az egyik állapotból, ill. irányból egy másikba he­lyeződnek át. Az újtestamentomban az emberi be­széd még nem vesztette el annyira eredeti értelmét, hogy ott egy munkát, amelyet valaki magának keres, hivatásnak neveztek volna. Mi beszélünk »pálya és hivatás-választás«-ról. Ez az Újszövet­ség szellemében lehetetlenség. Hivatást csak elhívás alapján kaphat valaki s utólag dönthet az ember afelől, hogy a hívást elfogadja-e, vagy pedig vissza­utasítja. A gyülekezetnek egy tagjává, Krisz­tus szolgájává, Isten hordozójává nem lehet valaki azáltal, hogy önmagában arra ösztönzést érez, vagy erre elszánta magát. A meghívás alatt az Ujtesta­mentom nem azt érti, amit az ember elképzel, hanem azt, amit az ember úgy hall meg. Nem azt, amit az ember ön­magából kivetít, hanem azt, ami meg­lepi az embert. Nem valami elvont, ha­nem meghatározott dolog a meghívás; nem is csak egy puszta élmény, hanem esemény, történés. Az elhívás eseménye annál hatalmasabb, minél nagyobb az a munka, amelyre az elhívatás szól. (Jézus elhívatása, Pál apostolé, az első háromezeré Pünkösdkor.) Ralf Luther után. Az afrikai rádióadó Végtelen fény Meg akarod tekinteni, mit tett a ke­resztyénség, vagy éppen a protestáns keresztyénség a világban ? Ismételten eltévesztett buzgalom, hamis célok, vét­kes közömbösség képei jelennek meg előtted. De egy hallatlan nevelő, sza­badságra emelő mü is. A hit szemé­nek azonban a keresztyén história egé­szen mást jelent. Mert végül is egészen más energiái vannak, mint a földi ha­talomnak. Az új korszakra végtelen fényben rávetül. A keresztyén valóság Rembrandt képeihez hasonlít: görnyedt, félelmes alakok földi mivoltukba zártan, szépítgetés nélkül, de a légkörben ben­ne él, aki nagyobb a szónál, emberi miinél. Az élő Jézus Krisztusba vetett hit a történelem útvesztőjében előléptet egy sereget, ujjongó diadalmenetet. Menet; nem látja világ fennségedet. De az Ur előtted, s győzelmi zászló. Karl-Gustav Hildebrand, svéd lelkész rádióelöadásaból. Lapunk más helyén hírt adunk ar­ról, hogy márciustól kezdve hetenkint rendszeresen magyar evangélikus rá­dióadást fog sugározni két európai rá­dióállomás. Bizonyára mindnyájan meg­értjük, milyen nagy dolog az, hogy így a legeldugottabb helyen élő hittest­véreinknek is szolgálhatunk az élő Igével, a nélkül, hogy ez nekik anyagi megerőltetésükbe kerülne. Van ebben egy bizonyos elkötelezés is, azok iránt, akik nemcsak messze vannak a keresztyénség nagy központ­jaitól, de egyáltalában híjával vannak az evangéliumnak. Nagy örömmel fo­gadunk minden olyan adományt, mely az afrikai evangéliumi rádióadó szá­mára indított gyűjtésűnkre beérkezik. E számunkban a következő adományokat nyugtázhatjuk: Zabolai Csekme Lászlóné, Bécs, 100 osztrák Schilling. Witman Béla, Lon­don, 1 angol font. T. L. Oslo, 50 norvég korona. Of fér tóriumok: Trondheim 23,50 norvég korona. Oslo 36,80 n. kor. Sta­vanger ifi,02 n, kor. Borás 12 svéd korona. Göteborg 21t,lf0 sv. kor. Eskils­­tuna 12,60 sv. kor. Västeräs 10 sv. kor. Stockholm 38,52 sv kor. Az Etiópiában építendő rádióállomás, mint azt Dr. Sigurd Aske igazgató közölte, már ezévben elkezdheti adásait, angol, francia és egész sereg afrikai nyelven. A költségekre az Evangélikus Világszövetség külön gyűjtést indított, melybe most lapunk olvasói is belekap­csolódtak. Az új rádióállomás hullám­hosszait — természetesen — más keresz­tyén felekezetek is igénybe fogják venni. A Világszövetség sajtótájékoztatója nemrég külön hírt közölt az Utitárs gyűjtéséről, melyről ennek nyomán sok külföldi egyházi lap írt. Adományainkat juttassuk el a magyar evangélikus lelkészi hivatalokhoz, vagy közvetlenül szerkesztőségünkbe: Utitárs, Kirkens Nödhjelp, Kirkegaten 5, Oslo. Az adomány célját így jelöljük meg: »The Voice of the Gospel«. A gyűjtést ápr. 10-én zárjuk. 6

Next

/
Thumbnails
Contents