Utitárs, 1960 (4. évfolyam, 3-11. szám)
1960-05-01 / 5. szám
Aki itt Svédországban múzeumjáró ember és érdeklődik szép dolgok iránt, melyek az elmúlt korok szellemét örökítik reánk, bizonyára látott már a stockholmi királyi könyvtárban, az uppsalai, vagy lundi egyetemi könyvtárban, vagy egyebütt középkori bibliát, imakönyvet, vagy más áhítatos müvet és elámult kiállításuk elképesztően pazar, a legapróbb részletekben is gondos és művészi voltán. Maga az anyag, melyre a középkori szerzetes, vagy íródeák a szent szövegeket rótta, meseszerűen hangzik modem fülekben: pergament, vagyis szinte átlátszó vékonyra cserzett szamár-, kutya-, vagy kecskebör (hátborzongató legendákban néha még emberbör is), melyet aztán gyakran bíborban, vegy sáfrányban áztattak, hogy pompázatos hátterül szolgáljanak a kézimunkára emlékeztető gonddal, gyakran arannyal, vagy ezüsttel rápingált betűknek. A bekezdések első betűije egy-egy külön kis kép, illusztrációja a Szentírás szóbanforgó jelenetének, duda, bor, furulya mellett vigadó pásztorok, kiknek angyali jelenés adja hírül a Megváltó születését, a napkeleti bölcsek hódolata az újszülöttnél, kit marha és öszvér melenget a jászolban, vagy Kívülről-és belülről (folyt.) ran volt templomban, tálán a presbitériumnak is targja volt. Csak azért, mert otthon ez annak idején hozzátartozott a társadalmi élethez, sőt némi előnyöket is jelenthetett egyeseknek? S ha egyszerre olyan társadalmi körülmények közé kerül a mi magyarságunk, ahol nem azt nézik le aki nem jár el a templomba, hanem azon csodálkoznak, hogytha valaki még ezt megteszi! ? Akkor talán az a kérdés is jogosult: megáll-e a hitben a mi idegenbe szakadt gyülekezetünk? Csak ahol ez a kérdés válik életkérdésünkké, kezdjük igazán belülről is megérteni azt az újat, amelynek keretében tovább folyik egyházi életünk. A belülről való látás és megértés lelkülete felelősséget hoz magával. Ez a felelősség többé nem Ítélkezik és birál, hanem testvérként segit és épit. Gondoltál-e már arra, kedves olvasóm, hogy a magyar evangéliumi keresztyénségnek belső erejét - mert hisszük, hogy volt és van ilyen - nem az fogja bizonyítani, milyen hatásosan tudjuk megbírálni kívülről a helyzetet egy új országban és egy új egyházban, hanem egyes egyedül az, hogy mennyire tudjuk belülről magunkévá tenni és megosztani mindazt, ami a Krisztus földi egyházának öröme vagy sajgó sebe. »... hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok kölcsönösen gondoskodjanak egymásról. És igy ha szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind: ha megbecsülésben részesül egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind« (1. Kor. 12, 25). diadalmas angyalok János jelenéseiből, amint cimbalmot verve táncolnak át az üvegtenger világító tükrén. De lehet az is, hogy az íródeák a könyv megrendelőjét örökíti meg, amint imába merülten térdel az Istenanya, vagy védőszentje előtt. Van úgy is, hogy - talán hogy a végeszakadatlan körmölés egy hangúságát megtörje - fantaszti-Ilyen körülmények között a középkorban nem volt megvalósítható az, amihez ma annyira szokva vagyunk, hogy mindenkinek meglegyen saját bibliapéldánya, melyben bármikor kedvére lapozhat, hogy Krisztus, a próféták és apostolok tanísásait felfrissítse emlékezetében. Ellenkezőleg, akinek efféle drága kincs birtokába jutott, az bizony zár és lakat alatt tartotta, a kolostorok könyvtáraiban pedig súlyos vaslánccal erősítették a falhoz a gyakran sok évi munkát magában foglaló kéziratot, nehogy illetéktelen kapzsi kezekbe jusson. A földi lét zarándokút a mennyei boldogság felé, igy tartotta a középkori ember. Ez a kép a svéd Sst. Birgittát ábrázolja zarándokruhában és tarisznyáján a zarándokok jelképével, egyegy Szt. Jakab kagylóval. kus meseszömyekké alakítja át a kacskaringéé betűket, lábai közt áthajolva saját nyakába harapó gém, lánykafejjel bimbózó leveles faág, vagy szarvas-szakállas emberfejjel büszkélkedő griffmadár tölti ki a nagy kezdőbetűnek fenntartott arany, karmazsin, vagy lápiszkék négyszöget. Ezenkívül minden oldalt körbefutó virágindák, mértani idomokból álló díszítő minták, vagy külön kis meséket mondó filmszerű kockák szegnek körül, melyeken pl. olyan prózai, de mai szemmel nézve különösen izgalmas részletek . láthatók, mint a pergament és tinta készítése, a szöveg kiválasztása, az írás maga és a könyv bekötése. Mert a könyvek bekötése külön művészeti ág volt, melynél szintén nem kíméltek se költséget, se fáradságot; találunk itt remekbefaragott elefántcsont lapokat, színpompás zománclemezeket, vagy aranyozott, ezüstbefoglalt drágakövek egész sorát. Ennek tulajdonítható, hogy pl. Korvin Mátyás király világhírű könyvtárának remekeiből fennmaradt ugyan egynéhány, de kötése bizony egynek se volt fellelhető, azt a könyvtárt kifosztó martalócok mint könnyen értékesíthető prédát azonnal birtokukba vették, míg a számukra gyakran érthetetlen nyelven írott, érthetetlen dolgokkal foglalkozó szöveget magát fitymálva félredobták. így aztán az »istenadta népnek« nem egykönnyen volt alkalma alapos ismeretekre szert tenni a teremtés nagy elbeszélésének, Krisztus életének, Pál apostol szeretetre intő leveleinek részleteiről és mint kiváló, kivételes bölcsességü tudóst, mint szent embert tisztelték azt, aki alapos jártassággal bírt az ilyen dolgokban. Mikor aztán a különböző térítő szerzetesrendek munkássága következtében fent a magas északon is felépültek Isten tiszteletére a hatalmas, belülről fehérre meszelt kőtemplomok, azoknak falai mint egy íratlan könyv lapjai hívogatták, csalogatták a művészeket, hogy visszaadják rajtuk mindazt, amit Péterpálnak csak elvétve és töredékekben volt alkalma papja szájából hallani. Itt ugyan nem tellett arra, hogy délszaki mintára drágakőmozaikokkal, halhatatlan művészek freskóival, vagy a szivárvány minden színében szikrázó üvegablakok képeiben zengjék Isten dicséretét, de azért azok a jámbor piktorok, akik Közép - és Délsvédország templomboltjainak nedves vakolatát írták tele áhitatos rajongásukkal, a maguk módján legalább annyit tettek a hit fenntartására és megerősítésére, mint azok a világhírű mesterek, kiknek még ma is turisták százezrei járnak csodájára a latin államokban. (folyt. köv). 2 Dr. Pándy Kálmán: Biblia pauperum - A szegények bibliája
