Utitárs, 1960 (4. évfolyam, 3-11. szám)
1960-05-01 / 5. szám
UTITMf1 Külföldön élő magyar evangélikusok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kirkens Nödhjelp, Kirkegt. 5. Oslo. A szerkesztőbizottság tagjai: Kótsch Lajos, Pátkai Róbert, Szépfalusi István. A lap ára egy évre 10,50 dán korona vagy ennek megfelelő külföldi pénzösszeg (1,50 US dollár, stb.) Svéd testvérek között... Svédország egyik kis városában élek. Az emberek nagy része, különösen az ifjúság eléggé elvilágiasodott. De — mint mindenhol - itt is vannak emberek, akik vágyódnak Isten közelségében élni, elfogadni öt életük Urának. Egy ilyen kis embercsoportról, az itteni gyülekezet ifjúságáról, illetve a tőlük kapott segítségről néhány hálás szóban szeretnék megemlékezni. Helyi gyülekezetünknek nincs ifjúsági »szervezete«, mint az ottoni evang. diák-, vagy ifjúsági szövetségek, vagy a ref. SDG. volt. Nincs szervezett »tagságból« álló kör sem, csupán egy kis csoport fiatal, akik minden héten egy hétköznap este esti áhítatra gyülekeznek, vagy a »tanulókörbe« mennek. Nekem az első alkalmakkor kicsit idegen, mondhatnám furcsa volt mind a kettő. Ma talán ezek a köztük töltött esték a legszebbek. A tanulókör programjául néhány a keresztyén élet problémáival foglalkozó könyvet választottunk és azokat vitatjuk. Ezeken az estéken láttam meg, hogy nekünk magyar fiataloknak is hasonlók, talán legtöbbször ugyanazok a problémáink, mint az övéké. Közös problémáinkról beszélgettünk, az enyémről is! Jó megosztani gondjainkat, erősíteni egymást a hitben. Rájöttem, hogy így közösen könnyebben keresztyénnek lenni, még akkor is, ha más az anyanyelvűnk. Kristztus közelebb hozott bennünket egymáshoz, de talán közelebb jutottam Istenhez is. Testvérekre találtam és ez oszlatja az emigráció nehézségeit, az egyedüllét fájó érzését. Tudom, hogy Isten nem hagyott el, ö velem van itt is! Isten hívó szavát jó hallani magyarul és svédül is, az evangéliumot: megbocsátattak a te bűneid! Krisztus érted is meghalt és feltámadott. Keresztje tövében problémáink helyükre kerülnek, Tőle is felvétetnek. Vele, és csakis ővele lesz élhető az életünk, hiszen ő az út, az igazság és az élet! (Jn. 14, 6). Ezt az utat járni ők is segítenek nekem. Tanácsolom, ha még nem tettétek, keressetek magatoknak testvérek között úti társaságot. Takács Dezső. Kis fogóállványon megértett mély emberi gondolat formába faragott vázlata: Ézsaiás. Nem magasabb két arasznál de a belőle sugárzó erő monumentálissá növeli, feszíti a tért ez a gipszbeöntött kisméretű remekmű. Lassan forgatom az állvány lapját, körbeforgatom a szobrot, harmonikusan energikus vonalait nézem. A vonalak mögött pedig a mondatokat keresem, amikkel Wagner Nándort jellemezhetném. Tizenkét éve ismerem. Együtt laktuk a Népies Irodalmi Társaság szegényes kollégiumát, s az ostrom utáni idők egyhangú menzakosztját együtt ettük a Teleki kollégiumban. Akkor is menekültek voltunk. Erdélyországot hagytuk magung mögött. Akkor még vékony fiú volt, de lelkesen kereste a kifejezési formát az alkotó művész céltudatosságával Később szétsodródtunk. Külön utakon kerestük a boldogulást, ki megalkudva, de töretlen derékkal. Néha vetett össze bennünket a véletlen a Lánchíd pressóban egy dupla mellett, de többször találtak rám a róla szóló hírek. Küzdött és alkotott. Nem törte be derekát a rendszer kultúrpolitikája, s mégsem tudták alányomni, mert tehetségét el kellett ismerjék. Ahol Magyarországon szobrászatról beszéltek, ott Wagner Nándorról is beszéltek. A Forradalom előtti hónapokban felkerestem várbazárt műtermében. A négy méteres forgóállványon a Jászai Mari téri diszkót kompozíciója állt, mellyel sok »politikus« szobrász orra elöl hozta el az első díjat. A felnőttek keserűségeit nem ismerő gyerekeket formázta meg, a napfényben fürdő kis testek játékát. A diszkót figurái fölött pedig műtermének kincse - munkássága mottójaként - függött Corpus-a, a keresztre feszített teste, testén a mi szenvedéseinkkel is. S most Lundban forgatom a kis állvány lapját. Ilyen álványokon mintáztak otthon az első éves képzőművész hallgatók ügyetlen ujjai, ilyeneken születtek az első próbálkozások. ☆ Lakószoba, amit műteremnek hivnak. Fapir, festék, ecset, véső, agyag, gipsz, mintázóállvány, nagy vászon, gipsz figurák, müblok megfaragva, rajzasztal. Mindez 25 négyzetméteren. Az ajtó melletti kisasztalon Biblia. »Jób hetedik védekezésé-nél van kinyitva. Talán véletlenül. A hely nem idegen nekünk. Többször megfordultunk itt. A kis szobában a falra erősitett nagy kartonon lévő szénrajzok nyomnak, de a levegő nem súlyos. Ezeket a nagy méreteket csak úgy lehet itt megrajzolni, ha az ember állandóan egy tükörből nézi, mert a kis távolságok miatt nem lehet befogni őket. Dráma, dráma, dráma és dráma mindenütt ahova nézünk és mégis valami olyasmit kell éreznünk, hogy »mindezen lehetne segiteni, ha akarnánk.« »A művészet szellemi tevékenység első sorban« - mondja Wagner Nándor. Biztos kézzel nyitja fel a Bibliát Jeremiásnál: »Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek.« Gondos pontossággal jegyzi meg: »Vigyázni kell a vesszők helyére, mert az értelem csak így jön ki világosan.« Vájjon a munkák szinte mindenikében fellelhető dráma egy teljesen deprimált művész alkotása? Ez az ember a világtól már teljesen elfordult és csak a Bibliával él? Félénken tesszük fel az erre vonatkozó kérdést. »Dehogy is - nevet teliszájjal - a Biblia itt a boldogság és vidámság foltja. Az egyetlen biztos reménységé. Nem vagyok különösen vallásos sém. Szeret - (folyt, a 5. oldalon) 3 Látogatás egy műteremben
