Utitárs, 1960 (4. évfolyam, 3-11. szám)

1960-05-01 / 5. szám

Ot világrész egyházi hírei Budapest. D. Ordass Lajos püspök szívbántalmai február közepén ismét kiújultak. Az orvosok néhány napra tel­jes nyugalmat rendeltek el. Március ele­jén már elhagyhatta betegágyát. Genf. Az Evangélikus Világszövetség tagja lett 2 tanganyikai evangélikus egy­ház, valamint a taiwani. Berlin. Kelet-Németország evangélikus püspöki kara március elején levelet in­tézett Otto Grotewohl miniszterelnök­höz. Tiltakoztak a kolhozosítással kap­csolatos erőszak és kényszer ellen. Köve­telik az állampolgárok döntési szabad­ságát és az önkéntesség lehetőségét kérik. Tokio. A japán kormány jóváhagyá­sával a Luther Márton film szinkronizá­lását japán nyelve megkezdték. Fát. A XVI. Alapfokú Kántori Tan­folyamot sikeresen elvégezték és evan­gélikus kántori oklevelet kaptak: Dénes Anna (Tótkomlós), Farkas Ida (Nagy­­veleg), Nagy Katalin (Kemenessömjén) és Takács Irén (Sikátor). Sz. I. ☆ A svéd egyházról ... Svédország területe (449.000 km2) tizenhárom püspökségre oszlik. Az upp­­salai püspökség élén érsek áll, jelenleg Dr. Gunnar Hultgren. Hazai egyházunk­ban legismertebb Bo Giertz göteborgi püspök, kinek két regényét »Hitből élünk« és »Házát kősziklára építette« cimen Ordass Lajos püspök fordította magyarra. A magyarok barátjának tudja magát és ennek számtalan jelét is adta Dr. Ragnar Askmark püspök. Az Evan­gélikus Világszövetség Nemzeti Bizott­ságának igazgatója, Ake Kastlund lel­kész, a svéd Egyházi Segély igazgatója Dr. Harry Johansson. — Mindketten jár­tak hazánkban és a magyar evan­­gélikusságért sok szolgálatot tettek. Fény a sötétségben (folyt.) náv egyházak is megteszik a magukét. Ekkor érkezik Raoul Wallenberg is Svéd­országból, ki maga is az embermen­tés csodáit hajtja végre, míg csak tra­gikusan el nem tűnik, hogik - mint ma már tudjuk - az oroszok börtöné­ben elpusztuljon. A Svéd Vöröskereszt humanitárius működése, Langleték vezetése alatt egyre terjedt. Már 14 kórház és 5 kö­­tözöhely tartozott a szervezet kötelé­kébe, 14 aggok menhelye, 53 gyermek­­otthon. Az utóbbiak vezetésére később Ásta Nilsson svéd megbízott érkezett Budapestre. Irodát létesítettek az oro­szországi hadifogságba kerültek, majd egy másikat a deportált zsidóknak fel­kutatására, ugyancsak irodát szerveztek a vidékről felmenekülö lakosság meg­segítésére. A kórházak, otthonok ellá­tása céljából saját élelmezési közpon­tot kellett létesíteniök, külön szállító osztályra is szükség volt a személy- és teherautók üzembentartása érdekében. S mind ezek mellett és felett menteni, rejteni kellett azokat, akiket csak le-A svéd nép csakhem egészében evan­gélikus. Ma 2890 lelkész szolgál a svéd egyházban, ez annyit jelent, hogy tízezer lélekre csak négy lelkész jut. A lundi és uppsalai egyetemen összesen kb. 750—en készülnek a lelkészi, illetve vallástanári pályára. A diakonisszák száma Stockholm, Uppsala, Göteborg és Hämösand anyaházaiban együttesen kb. 1000. Fellendülőben van a vasárnapi iskolai munka. Több mint 400 ezer svéd gyerek jér vasárnapi iskolába. A serdülő és felnőtt ifjúság nevelése itt is komoly feladat elé állítja a szülőket és konfir­mandus oktatókat. Nyári konfirmandus táborokkal, ifjúsági körökkel, egyházi cserkész munkával igyekeznek a fia­talokban érdeklődést kelteni a hit dolgai iránt. A Svéd Missziói Tanács húsz missziói társulatot foglal magába. A missziói gyülekezetek száma Ázsiában, Afriká­ban és Délamerikában 2461. Ezen a területen 1585 misszionárius működik. A 31 missziós kórházban egy esztendő alatt 45146 beteget kezeltek. A 113 po­­liklinikán 450114 esetben segítettek. A missziói munka fenntartására a hazai gyülekezeti tagok az 1958-as évben 19,997.168 koronát áldoztak (összla­kosság 7,5 millió). Szigethy Sándor ☆ E számunkat, melyet svédországi számként adunk ol­vasóink kezébe, Glatz József stockhol­mi lelkész szerkesztette. Munkájáért ezúton mondunk köszönetét. Következő számunk kettős nyári számként július elején jelenik meg. Augusztusi számunkat terv szerint teljes egészében a norvégiai Trysil-ben tartott konferenciánknak szenteljük, benne az ott elhangzott előadások szö­vegét vagy azokról szóló referátumokat s a konferenciáról szóló részletes tudósí­tást hozunk. Szerk. hetett, magyar állami tisztviselőket és katonatiszteket, akik már nem bírták elviselni a nyilas terrort és illegalitásba vonultak, és főleg a zsidókat, akiket - gyermekeket s aggokat, férfiakat és nőket vergyesen, válogatás nélkül, 70-et 80-at egy-egy marhavagonba gyömö­szölve szállítottak étien - szomjan a németországi táborok gázkamráiba, ahol naponta 6-10.000 embert pusztítottak el ... Másfél évtized múlt el azóta s jó lenne mindezt elfelejteni. A legtöbben ezt teszik, azok is akik átélték ezt a történelmileg legszörnyübb korszakot, mely az ő elpusztításukra is töreke­dett, és azok is, akiknek rossz - vagy rossz lehetne - a lelkiismeretük. A leg­többen ezt teszik: felejteni igyekeznek, fis így van az, hogy a ma már közel 88 éves Langlet Valdemar és felesége is csaknem elfeledve, nagy vi sszavonult­­ságban, igen szerény viszonyok között él emlékeinek, - nekik ugyanis nem kell azoktól viszszariadniok. Csodálatos emberek mind a ketten. Azokban a vészes napokban, nagyon is érthető, hogy az ö életük is állandóan veszélyben forgott; hiszen hol a néme­tek, hol a nyilasok, hol az oroszok fegyvercsövei meredtek rájuö. Langlet Nina, aki pedig oly hősiesen dolgozott és segített, ahol csak lehetett, bevallotta nekem, hogy nem egyszer halálosan félt, de Valdemar - mint mondotta - mindig maga a nyugalom volt. Amikor most a napokban felkerestem őket és az akkori élményekről megint elbeszél­gettünk, csak ennyit fűzött a mondot­takhoz Langlet Valdemar: »mindig op­timistának kell lenni!« Még ezt is csak szerénységből mondotta így, mert mond­hatta volna zengöbb szavakkal is: »mindvégig bízni kell Istenben!« De an­nak az apostoli embernek szájából ez a néhány szó is fellengzősen hangzott volna. Isten nevében mindig inkább »csak« cselekedett. Veszélyben az otthon (Egy svéd lelkész igehirdetéséből). A svéd néplélek veszélyben van. Az éber lelkiismeretű ember aggodalommal, remegve kérdi magától ezekben a na­pokban: »mi lesz svéd népünkkel, velünk magunkkal és mindenekelőtt gyermeke­inkkel?« Lehet, a háborútól és szörnyű rombolásaitól megmenekülünk. De ezzel megmentve még nem vagyunk. Rosz­­szabb dolgok is vannak még, mint a háború. Valamely nép a legmélyebb bé­kében alámerülhet lelkileg és erkölcsi­leg itt és örökké elveszhet egyszer. Együgyüen beképzeljük, hogy a nép java és boldogsága emelt életszínvo­nallal, tehnikai haladással és különbö­ző szociális reformokkal megnyerhető. A történelem tanítja, hány nép bukott le rakott asztalok mellett és süllyedt el egy törvényekkel, ügyes berendezke­désekkel jól szabályozott társadalom­ban. Ez vár most reánk. A hamis pró­féták azt mondják: »minden rendjén van, jobban, mint hosszú történelmünk alatt valaha«, »ilyen fölvilágosodottak még sohasem voltunk«. De aki teheti és be akar tekinteni a nagyszerű kulisz­­szák mögé. tudja mily nagy a lelki Ínség, mennyi szó esik egyedüllétről ér­telmetlenségről, bomló közösségről. Ki­kezdve a társadalom szive-magva: az otthon. ★ A svéd néplélek veszélyben van. Ve­szélyben az otthon. Olvasom svéd lel­­késztesvérem igehirdetésében a kiáltó mondatokat, s aggodalommal gondolok a magyar néplékre, a magyar csalá­dokra. UriTXHt Monatsbiatt für ungarische Lutheraner im Ausland. Redakteur und für den Inhalt verantworlich: László G. Terray, Kirkens Nödhjelp, Kirkegt. 5, Oslo, Norwegen. Mit­glieder des Redaktionsausschusses: Lajos Kótsch, Mosel Str. 40, Stuttgart-Münster, Deutschland, Robert Pátkai, 36 College Road, Wembley, Middlesex, England, und István Szépfalusi, Liechtensteinstrasse 20, Wien 9, Österreich. DUPLEX-TRYKKERIET - K0BENHÄVN (VED HARRY OLSEN)

Next

/
Thumbnails
Contents