Utitárs, 1960 (4. évfolyam, 3-11. szám)

1960-12-01 / 11. szám

# fíUREL LUDVlG VC'^íVn fiftKßoK 602 ioy £Tí{ . ~f)iT C HIC FfGC , Ih’QtftKft ■ KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA IV. évf. 11. szám. Megjelenik havonként 1960. december. Valaki jön AZ asztali nagy vázában virág. Alat­ta a csipketerítön egy lehullott szirom selymesen finom. Szinte kár hozzányúl­ni. Az ablakon besüt a Nap. Sugarát puhán töri meg a függöny. Némán hallgatnak a bútorok. Fényes, tiszta lapjukon a lehellet is meglátszik. Mély csend a szobában, csak az óra ke­tyeg halkan. Nagymutatója a 12 felé közeledik. Rend, tisztaság mindenütt. Valami egészen meleg hangulat, kipattanni ké­szülő repesés uralkodik mindenen. A kis asztalkán csészék, a tálban sütemény. Várok valakit, most kell érkezzen. - Hallom a lépteit, keze talán a kilin­csen, torkomban ott bújkál már a bol­dog üdvözlés szava. Még nem lépett be, de már itt van. Még nem látom, de tudom, hogy egy pillanat s én boldogan futhatok elé. Ismered ezt a pillanatot? Ez az ádvent. ★ A gyermeked titokban kis papírda­rabra levelet ir. Este az ablakhoz som­polyog s amikor nem nézel oda, a két ablaktábla közé rejti. Reggelre bizonyo­san elviszi az angyal. Viszi az űr Jé­zushoz, aki elolvassa a kusza sorokat s ö tud belőle olvasni olyat is, ami nincs is oda írva, de benne van mégis. írni kell neki, mert jön. Már számolhatom a napokat. Szent áhítattal telik meg a gyermek. Kicsi szívének húrja erre a hangra van hangolva: jön. Ismered ezt a pillanatot? Ez a gyermek ádventje. ★ A történelem órájának nagymutatója ott jár a 12. óra felé! Közel a pillanat, hogy üssön. Valami feszült tudattal élek és várom a pillanatot, hogy elérje. Ak­kor nem zengő húrok számlálják majd az órát, hanem hozsannák szólnak. T Kaj Műnk: A karácsonyi mese A világ legszebb és legismertebb me­séje. - Igaz, egy kicsit unalmasan, egy politikai tudósítással kezdődik, majd egy fiatal párról beszél, amely gyereket vár és nem kap helyet a szállóban. Eb­ben még nincs semmi különös, de egy­­szercsak megjelenik egy angyal. Fényes­ség s mennyei kórus éneke tölti be a mezőt: Megváltó született! Azután min­den eltűnik, s a pásztoroknak csak egy jászol, s benne a kisgyerek marad. A menny és a fölo találkozik. Azt, hogy ez egy nagyszerű mese, mindenki elismeri, de vájjon igaz-e? - Hát persze, hogy igaz! Én sohasem hal­lottam olyan mesét, amely nem lett vol­na igaz, csak a valóságot és az össze­függést kell meglátni benne. Na de maga a történet? Az angyalok, meg a gyerek. Tényleg így volt? - Hát ezt bizony nem tudom. Én is csak egy kis ember vagyok, s még azt sem tu­dom, hogy magam hogyan születtem. Aztán lassan azt is meg kell tapasztal­nom, hogy mások sokszor jobb megfi­gyelők, mint én vagyok. Miért is ké­telkedném abban, amit barátom Lukács mond el? ö mindig csak jót akart ne­kem. Igen, én hiszem az egészet, angya­lokkal, pásztorokkal és a jászollal. - Amiért nekünk kb. 8000 év kellett a rá­dió feltalálásához, azért a mi Urunk még föltalálhatta az angyalokat előbb. - Amikor valakivel találkozom, aki nem hiszi ezt a történetet, mindig azt gon­dolom: Értelem és fantázia! Sok ember­nek csak az egyik van meg, s a másik hiányzik, de az is előfordul, hogy mind a kettő hiányzik. A rejtély valójában az, hogy hogyan is lett ez a gyerek Megváltó. A teoló­gusok magyarázata Isteni haragjáról, büntetésről és bünbocsánatról még ma­gában nem sokat mond. Azt sem ér­tem pontosan, hogy az angyal hogyan értette, mégis eltölt engem is a pászto­rok öröme. — Miért? - Mert velük együtt látok. Mi is lett volna nekik a jel, a jászol hit nélkül? De ők hittel nézték, s nagy dolgokat láttak. Látták, amint a gyer­mek felnő, s a királyi városban befejezi küldetését; látták a tanítványok mun­káját; látták a bazilikákat és templo­mokat, de látták azt is, hogy mennyien hazudnak a Megváltó nevében. Most az 1960-adik születésnapot ün­nepeljük a zűrzavaros, ingadozó világ­ban. A bölcső is ingadozik, hiszen ezen a földön van. Azonban éppen ez ad ne­künk bátorságot arra, hogy Jézust a Megváltó érthetetlen nevén hívjuk. Csak ha ezt te is meg mered tenni veszel részt a karácsony legnagysze­rűbb meséjében. Dánból ford.: Sz. A. Megjelenik ö, akit várok s aki úgy fog eljönni, ahogy látták egykor felmenni a mennybe. Ez az eljövendő ádvent. ★ Ebben a várakozásban élünk. Még nem látjuk, de itt van. Az ajtó előtt áll és zörget. Várod-e és készen vagy-e az érkezé­sére? Jövel, Uram Jézus! K.B. P Az Utitárs minden olvasójának I áldott karácsonyi ünnepeket és boldog újévet | ,, , fii kivan fii Sí a Szerkesz/öség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents