Utitárs, 1960 (4. évfolyam, 3-11. szám)

1960-05-01 / 5. szám

ISTENE AVILAG

Apostoli utazások (II)

Hála legyen Istennek, hogy az utazás még napjainkban is veszélyekkel jár. Az ember megkaphatja a sárgalázat vagy a maláriát. Kígyókba botolhat vagy valahol forradalomba csöppenhet és ilyenkor úgy tekinti a halált, mint olyan dolgot, aminek számára semmi jelentősége sincs. Az ember hatalmas viharba is kerülhet és esetleg ott kell elpusztulnia. Mindezek ma is változatlanul lehetségesek és ezért annak, aki utazik, tudnia kell: »Alig van egy lépés köztem és a halál között.« Utazni ezt jelenti: A halálra felkészülve lenni.

Napjainkig fennál az az alapvető különbség, mely Pál apostol utitevékenységét is elválasztotta kora egyetemes kóborlóitól, akik utitanárokként vagy hasonló módon brangolták be a római birodalmat.

A turista az utazást élvezi. Ennek következtében abban a helyzetben van, hogy benyomások hatása alatt van akkor is, ha pl. történeti vagy kulturális ismereteit kell feldolgoznia. Aki azonban valamely mindenek felett álló ügy érdekében utazik, annak mindenkor fel készülve kell lennie újabb problémák felmerülésére és nem szabad szégyelni támadásokat, fizikai veszélyeket sem. Aki így utazik, egészen más színekben látja a világot. Modem korunk keresztyénsége korán felismerte, hogy a mai világ egy egyetemes korszák küszöbén áll. A mai generáció minden komoly, nagy problémája egyetemes jellegű. Pl. Ami a népeket félelemmel vagy reménységgel tölti el, az alapjában véve ugyanaz Tokióban mint Washingtonba, Stockholmiban vagy Johannesburgban. Ha ezt átgondoljuk, akkor elismeréssel és tisztelettel kell adóznunk a protestáns miszsziók két és fél évszázada folytatott tevékenységének, amely minden időkben abból a meggyőződésből fakadt, hogy a szolgált ügy, az evangélium egyetemes jelentőségű. Ezzel a ténnyel függ össze az is, hogy a misszionáló egyház mindeneknél előbb döbbent rá a faji kérdés jelentőségére. Minél inkább távol tudta magát tartani a kísértéstől, hogy az imperializmus gyarmatositási politikájának eszközévé váljék és minél inkább megmaradt az egyedül igaz ügy szolgálatában, annál kevésbé kell ma félnie a színes népek és fajok ébredési mozgalmától.

Többet is kell mondanunk. A színes népek evangéliummal való találkozásának ugyanaz a történelmi és szellemtörténelmi jelentősége van, mint ami volt, a keresztyénség térhódításának az európai népek között. Az ilyen találkozásnál a népek számára leplezetlenül mutatkozik meg fajuk szellemi állapota. Ez megmutatkozik a missziói munka történetében és egyre tudatosabbá válik amióta a keresztyénség az egyetemesség állapotába lépett A mozgalom egyetemes jellege több formát hozott létre. Az egyik legértékesebb és legfontossabb ezek közük a keresztyén diákmozgalom, mert ebben az ifjúság lendülete nagyszerű szellemi kalandvágygyal kapcsolódik egybe. Ez a mozgalom sok nemzet számára termelte ki az új és elkövetkezendő generációt. E tevékenységen keresztül megmutatta és megmutatja világunknak egy másik sokkal fontosabb és idötállóbb profilját. Ebben a képben látjuk a világtörténelem rejtett érrendszerét. Az új, ifjú vezető rétegben mint tükörképben ismerhetők fel egy nemzet szellemi és lelki lehetőségei. Nem üres beszéd, ha azt állítjuk, hogy minden nagy világválság mélyén a hit vallásos vonatkozásai várakoznak döntésre. Másképpen látjuk a világot, ha azt igazi, valódi oldaláról tekintjük és ez: a világ Isten hatalmában.

Meg kell vallanom, szívesen utazom repülőgépen. Hozzá kell tegyem, hogy nem valamely virtus vágyakozásából. Többször repültem óriási viharban, amely az embert arra kényszeríti, hogy lelkét Istennek ajánlja. A sejtelmes, titokzatos, feketekék égből hirtelen felhőfalak merednek elénk, viharok támadnak valahol a Rocky Mountains csúcsai felett, amelyek a hatalmas repülőgéppel kényük-kedvük szerint űzik játékaikat, megrázzák, a magasba lökik, majd hirtelen alányomják, sziklák fenyegető közelségébe lökik é® hatalmas villámokkal sújtják körül. Amikor egy ilyen utat tettünk meg a Rocky Mountain felett, gépünk fojtott motorokkal fúrta bele magát egy villámtengerbe, amelyben az elektromos kisülések a természet megborzongató szépségével követték egymást. A zivatarban úgy tűnt, hogy gépünk motorjai felnyögnek a félelemtől az elektromos tengerben. Nem csoda hát, hogy két utitársunk - el kellene hallgatnom, hogy hölgyek voltak - szívrohamot kapott és életben maradásuk komoly aggodalommal töltőt el bennünket. A férfi utasok közül többen kínos merevséggel ültek és görcsösen szívták cigarettájukat. így igyekeztek nyugalmukat megőrizni. Szomszédomnak egy oldal elolvasásához húsz percre volt szüksége és ki tudná öt megszólni azért, hogy ilyen körülmények között nem tudta figyelmét olvasmányának szentelni. Magam nem tartom a legrosiszabbnak, ha az ember ilyen helyzetben imádkozni tud! Bárcsak ne csupán ilyen veszélyes helyzetben tenné ezt az ember. »Alig van egy lépés közöttem és a halál között«, nem ez e a mit állandó helyzetünk ?

A köd sem örvendetes. Alattomos és egyeduralkodó. Ki kerekedik föléje, ha elnyeli a gépet? A motorok zaja visszafojtottan hangzik, az ember rohan a bizonytalanságba. Vakon kell számolni a leselkedő veszélyekkel és a remény egyetlen alapja egy modem Radar készülék.

Szerencsére ritkán adódik repülő utak során ennyire veszélyes, kellemetlen helyzet. Sokkal gyakoribbak és felejthetetlenebbek a viharzónák fölött, az égboltozat végtelen magasságában megtett út benyomásai. A felhő-tenger mint valami hatalmas hegység ezüstös láncolata terül el a repülőgép alatt. Felhőtlen időben az óceán felett a tenger felmérhetetlen kékje húzódik alant. Ilyenkor csodálatos könnyedség szálja meg az ember lelkét. Egyenletes és barátságos a motorok zaja, ragyog a nap, ezüstkék a tenger és úgy tűnik, mintha megállt volna velünk az idő. Leírhatatlan az a lelki felodottság amelyet az ember ilyenkor érez. Gondoljuk meg, hogy ebben a helyzetben nincs az emberen hatalma egyetlen idegesítő technikai eszköznek sem, nincs telefon, nincs csengő, nincs diktálás, nincs gyűlés, nincsen megbeszélés. Az ember kiszabadult a jelenkor technikai rabságából és ez valami csodálatos,

Ilyen helyzetben a lélek szinte önmagától készül fel nagy dolgokra. A csend, a feloldottság állapota meditációra, imádkozásra, magunkbaszállásra késztet. Éhez hasonló helyzetet egyet ismerek, amely életem során hasonló feloldottságot tudott eredményezni: a fogság csendes napjai voltak ezek a tegeli kicsiny cellában, ahol a halállal kezdtünk megbarátkozni. A feloldottságnak ilyen, minden polgári kötöttségtől mentes órái felejthetetlenek. Ezeket az ember nem szabad akaratából, szándékából éli meg. Ezeket ajándékul kapjuk. Mindezek mellett nem lehet említés nélkül hagyni, hogy a repülés az utazás legfényüzöbb formája. Az ember érzi a civilizáció varázsát, ha utazása során valamely elmaradott országban való tartózkodás után a repülőgép kényelmes ülésén elhelyezkedik. Ha más véleményen vannak is azok, akik minden kákán csomót keresnek, nékem az a véleményem, hogy a repülőgépen való utazásnak vannak örvedetes részletei. A rafinált módon konstruált ülések, a rendelkezésre álló különféle olvasmányok örömet okoznak és nemkevésbé a válogatott ételek, amelyeknek összeállításában a repülő-társaságok egymást licitálják felül. Akinek akrobatikus hajlamai vannak, az megteheti, hogy még gyors fordulókban is kezében tartja a mokkás-csészét. Aki sok pénzzel rendelkezik, az az éjszakát külön kabinban fekheti át és mig pihen és álmodik mesébe illő módon kel át az óceánon.

Azonban csak úgy, mint az apostolok korában, ma is lehet az utazásnak keresztyéni rendeltetése. Nemcsak azáltal, hogy mélyebb értelemben gondolkodásra kényszerit; milyen pompásan irta le Saint-Exupéry azt a szellemi világot, amely a repülő ember számára nyílik! Az ilyen ember gondolatokat nyer, olyan gondolatokat, amelyeket a hétköznapok egyenletessége nem nyújt. Mindezen kívül lehet a repülés azon keresztül is keresztyéni tevékenység, hogy ezen az (folyt, a köv. oldalon)

4