Utitárs, 1960 (4. évfolyam, 3-11. szám)

1960-03-01 / 3. szám

She R^rítajos Hagy 702 Union 3% I4ekee8por%Ra. KÜLFÖLDÖN n0 address — , n Refused o D0„,Uin*l D N0 T0 THE F0U.0V.TNG NE« ADDRESS: 6t,H ■ a*TÍot"and nunffeer IV. évf. 3. szám. Megjelenik havonként 1960. március. Bibliarórán ülünk. Beszélgetünk gond­jainkról. Most nem kenyér- lakás-, gyerekek iskoláztatása gondjáról. Azok is előjönnek néha, hiszen szeretnénk mindennapi gondjainkat is az »örökké megmaradó« Ige fényében nézni. De most másról folyik a tárgyalás. Úgy kezdődött, hogy az Ujtestamen­­tomban ránkhagyományozott első »pré­dikációk« Jézus Krisztusról szóltak. Vallást tettek az emberek Róla, mint az Isten Fiáról. így kezdte Péter még Jézus életében: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.« (Mt. 16:16). így foly­tatták a halála után: »És nincs másban senkiben üdvösség . ..« (Csel 4,12). És lehetne a sort folytatni. Akik pedig ezt a Krisztust vallották, és hitték Isten Fiának, azokat Antiochiában - érdekes módon nem Istenkövetöknek, hanem - Kriszfuskövetőknek (talán így lehetne legjobban visszaadni a görög christianoi (Csel. 11,26) szót) nevezték. Azt kell hát mondanunk, hogy a keresztyénség 'Krisztus-vallás.« És mi lett belőle? ☆ Úgy folytatóit, hogy az általunk sokszor tulidealizált öskeresztyénség fantasztikusan összekeveredett szellemi világba »csöppent« bele. Elég, ha csak a romiak hódításai következtében előál­lott helyzetet figyeljük. A hódítók le­verték a görögöket, kultúrájuk felett viszon a görögöké győzedelmeskedett. Római vallás, görög vallás keveredett, a hellenizmus hatása, a különböző filo­­zóliai áramlatok, mind-mind közreját­szottak abban, hogy a legkésőbbi újtes­­tamentumi irataink már telve vannak a »lelkek megítélése« szükségesséségé­­nek s a »hamis tanítók« elleni küzdelem fontosságának hangsúlyozásával. Kár lenne vesztegetni a szót azokra a nem egészen dicsőséges, évszázados vitákra, amelyekben a megszégyenítő az volt, hogy legtöbbször csak erőszak­kal, vagy hatalmi paranccsal lehetett megmenteni azt, hogy Jézus az Isten Fia! ☆ Valaki az újabb korra emlékeztetett. Az újkori tudományos előrehaladás el­leni védekezés vagy a vele való ver­senyképesség bizonyítása nem vitte-e bele a keresztyénséget abba a tisztes­ségtelen kísérletbe, hogy igyekezett »le­faragni« magáról mindent, ami súrló­dásokra adott volna alkalmat? Krisztuskövetökböl »vallásos« embe­rek lettek, akik azzal bizonygatták mo­dern voltukat, hogy hittek az Istenben (legtöbbször személytelenül,.»valaki mé­gis csak kell legyen fölöttünk« jelszó­val), de »tapintatból« elhallgatták, hogy a »zsidó fiú«, a »názáreti rabbi« (stb.) mégse hitük és kegyességük elenged­hetetlen alapja vagy legalább tartozéka! Krisztuskövetö ma még a keresztyén­ség, vagy csak valami »Istenvallás« f ☆ Közben ezt sem hallgathajuk el, két gigantikus kísérlet folyik. Keletről nagy mozgoládásról hallunk: buddhista, hin­duista és mohamedán misszionáriusok özönlenek a »keresztyén Nyugatra«, hogy - mondván - megmentsék az em­beriséget egy újabb katasztrófától, amit a szeretetröl beszélő keresztyének zúdít­hatnának rá! »Keresztyén« kísérletről is tudunk, amely talán a legatavisztikusabb a XX. század sok kísérlete között: Mária mennybemenetelének római dogmája. Senki ne értsen bennünket félre (bib­liaórákon legalább annyi római katoli­kus testvérünk ült velünk együtt, mint evangélikus): Máriát a Biblia szerint őt megillető helyen tiszteljük, s nem tartjuk kevesebbnek, mint aki a világ Megváltóját hozta a világra! És mégis félünk! Nem vissztérés ez bármely primitiv ösvalláshoz, amelyben a (hímnemü) alkotó, zord, vagy éppen kegyetlen fölstennel egy (nőnemű) »párt« is kreált a mitológia, tudatosítván, hogy az »éj királynője« vagy a »Földanya« anyai, női voltánál fogva patrónusa, vé­dője az emberiségnek, sokszor talán éppen a »főisten« haragjával szemben? »Kérém, miséről jöttem, s most ki nem megy a fejemből, hogy mi lett Krisztussal? Eltemettünk, vagy elfe­lejtettük öt?« idéztük egy r.k. test­vér megrökönyödését, - aki azt hallot­ta a szentbeszédben, hogy az 19 .. évre Mária csodálatos kegyelmi ajándékot tartogat az emberiségnek! Hova lett Krisztus, Krisztuskövetők? (folyt, a köv. oldalon) Március J5. Petőfi Bokor István szobrászművész alkotása. Készült egy ausztriai menekült táborban. Gémes István: Jelentés egy - bibliaóráról

Next

/
Thumbnails
Contents