Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-10-01 / 9. szám
„Isten sürget" 10 éve halt meg Podmaniczky Pál A soproni Evangélikus Hittudományi Kar épületében percek óta elhangzott az órakezdést jelző csengő. Dr. Podminiczky Pál katedrája még üres. Teológusok állnak az ablaknál, kémlelik a Deáktér hosszát. Az élesebbszemüek egyszercsak jelzik: »Jön Podi bácsi!« Csakugyan, a távolban már látható s gyorsan közeledik egy lebegő körgallér, felette keménykalap, oldalt a professzori esernyő. Viselőjük a sietéstől kipirult arccal s kissé pihegve belép, leül a katedrához és folytatja vallástörténi előadását ott, ahol a múlt órán abbahagyta. A szumér özönvíz-legendákat ismerteti: »Utnapistin, Ubaratutu fia, építs házat, készíts bárkát ...« idézi teljes belemelegedéssel, mindkét kezét felemelve, s mandzsettagombok csörgése kiséri szavai ritmusát. Lehet, hogy éppen ez a kép elevenedik fel tanítványainak seregében, a világon szerte szolgáló magyar evangélikus lelkészekben október 3-án, Podmaniczky Pál halálának 10. évfordulóján. Szeretettel és Isten iránti hálával gondolunk vissza őreá, akitől oly sokat kaptunk. Személye egyszerű és igénytelen volt. Diákszemünkkel nézve talán néha meg is mosolyogtuk végletekigmenö optimizmusát és jóhiszeműségét, amellyel »min-És van testvéri szavam a külföldön élő hittestvéreinkhez is. Isten szent nevében intézek néhány szót hozzátok, a nagy világban elő hittestvéreinkhez. A közelmúltban jártak itt közöttünk képviselőitek. Megtapasztaltuk azt a szeretetet, mellyel egyházunk szabadságáért folyó küzdelmünket támogatták. A szabadság után elinduló egyházunk és nagyon nehéz megpróbáltatás alatt lévő hazánk nevében szólok most hozzátok, drága hittestvérek. A független Magyarország nemzeti kormánya kinyilatkoztatta országunk semlegességét. Kérlek titeket, hogy minden Tőletek telő segítséget adjatok meg nekünk ahhoz, hogy hazánknak ez a semlegessége elismertessék és igy megtalálhassuk jövendőnk útját. Isten mindenható vezetése alatt mi szeretnénk a legjobb egyetértésben élni a világ minden népével. Jelenleg igen nehéz feladatok előtt állunk. Szabadságküzdelmünk sok életet követelt áldozatul, sokan vannak tehát, akik elvesztették földi támaszukat, sokan sebesültek meg a küzdelmek között, nekik gyógyszerekre van szükségük. Sok kárt szenvedtünk épületeinkben és közjavainkban is. Jézus Krisztus nevében kérlek Titeket, segítsetek rajtunk. Mindet megteszünk, ami erőnkből telik, hogy hozzánk irányított adományaitok egyházi szervezeteink közreműködésével azokhoz jussanak el, akik legjobban rászorulnak a keresztyén szeretet segítségére. Isten áldása legyen rajtatok. Most pedig engedjétek meg, hogy külföldi hittestvéreinkhez az ő nyelvükön is szóló kérésemet tolmácsolhassam. deneket jóra magyarázott«. De a szerény külső mögött Isten óriása rejlett! 18 nyelven értő tudós professzor, lelkipásztor, evangélizátor, filozófus, szépíró és fordító. Külföldi egyházi kiküldetéseken éppúgy megállta a helyét, mint kicsiny falusi gyülekezetekben, ahol egyszerű emberek nyelvén tudta kézzelfaghatóvá tenni exotikus miszsziói mezők életét. Podmaniczky Pál 1885. március 16-án született Budapesten. Gyermekkoráról sötét emlékei voltak: az árvák hányatott életét élte. A sanyarú körülmények arra kényszerítették, hogy a harmadik gimnáziumból végleg kimaradjon. így a lelkében már akkor ott égő tudásszomját csak roppant nehéz utakon tudta kielégíteni. Mégis, még gyermekéveiben megtanult hollandul. 16 éves korában nyomtatásban megjelent egy Goethe fordítása. Két évvel később tudatosodott benne az a vágy, hogy egyházának szolgálatába álljon. Második gimnazista bizonyítványával a kezében merészen beállított a pozsonyi teológiai akadémiára. Hihetetlen kitartással már harmadéves korában letette az érettségit s teológiai tanulmányait is az előírt idő alatt végezte el. Külföldi tanulmányút után a pozsonyi teológia magántanárának hívja meg, majd a felsöszeli gyülekezet lelkésze lesz. Ezekben az években került kapcsolatba az evangéliumi mozgalmakkal, a mai ébredés kezdeteivel (Bethánia, KIÉ, MEKDESZ, stb.). A világháború után aktív részt vett ezekben a mozgalmakban. 1924-ben átvette a Bethánia vezetését. Irodalmi működése is ezidöben kapott lendületre. Megjelent két elbeszéléskötet, »Megnyílt szemek« és »Vihar« címmel. Az első a magyar történelem minden évszázadából egy-egy elbeszélést tartalmaz. A másodikban a Miatyánk kéréseihez írt történelmi tárgyú elbeszéléseket a magyar reformáció idejéből. Sok kisebb írása is megjelent folyóiratokban vagy füzetalakban. Minden sort hittel írt, müvei irodalmi nyelven kifejezett bizonyságtételek az Ür Jézusról. Ez legjobban kitűnik Onésimosz című egyetlen regényéből, mely Pál apostolnak Filemonhoz írt rövid levelén alapszik. A hitébresztés ügyét szolgálta fordítói munkássága is. Különösen a finn ébredés hatott reá, 1924-es finnországi útja nyomán, ahová Raffay püspököt kísérte el. Finnből fordított könyvei közül legelterjedtebb az Oravala-féle Parasztpróféta, Ruotsalainen Pál életrajza. Kedves finn énekfordításaiból legismertebb a 772-es: Szelíd szemed, Űr Jézus ... és a 790-es: Uram, óh add, ha vándorutam . .. 1928-tól kezdve a soproni teológiai fakultás tanára volt, a vallástörténeti, vallásfilozófiai és keresztyén neveléstudományi tanszéken. Sokoldalú munkásságát itt is fáradhatatlanul folytatta, de percekben is zsúfolt idejéből mindig tudott adni, hogy tanítványainak lelkigondozója lehessen. A csütörtök esték a professzori dolgozószobában találták a teológusokat, ahol szívének minden szeretetével magához ölelte őket. Sok áldott indítás származott innen a későbbi lelkipásztorok életében. Tanítványait személyszerint számontartotta s értük rendszeresen imádkozott. Bármilyen tanulmányi vagy lelki kérdéssel mindig tárt ajtóra és nyitott szívre találtak nála. Hallgatói leikébe belecsepegtette a külmisszióí munka iránti érdeklődést, hiszen ez egyik legkedvesebb területe volt. Rendkívüli munkateljesítményét a perceket is kihasználó tervszerűség tette lehetöve. Ebben is Isten kegyelmét látta meg. Sokat akart végezni, mert érezte, hogy Isten sokat bízott reá. Tudta, hogy az aratnivaló sok és sürgős, munkás pedig kevés van. Mint maga írta: Isten siet. Ésaiás próféta által így szól: »Én, az Űr, idején, hamar megteszem azt«. Ma különösképpen látjuk, hogy Isten siet. Ha az embernek nem volt elég a gözmozdony és a gépkocsi sebessége és megszerkesztette a széllel és madárral versenyrekelö repülőgépet, Isten ezt is beiktatta országának eszközei közé. A misszionáriusok most már repülőgépen is legyőzik a távolság akadályait. A siető Isten szolgái is sietnek . .. Isten siet s ezért sürget bennünket is, téged is. »Ma, ha az ő szavát hallgatjátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.« Ma, most halld meg Isten üzenetét .. . Hadd fusson, terjedjen itt a mi véreink között s innen zendüljön ki messze, sötétségben tévelygő népek felé: Nagy utat kell megtennie, ezért Isten sürget, hogy m a halld meg, hogy elindulhasson a te ajkadról is ... 1949. október 3-án éjjel 1 órakor az Űr nyugalomba vitte meg fáradt szolgáját. Búcsuzása békességes volt, melyen hívő szíve akkor is a Krisztusban való megnyugvásról és örömről tett bizonyságot. S mi, hálás tanítványai, visszagondolunk soproni házának feliratára: »Ez csak földi szállás, örök otthonunk odafent vár«. Legyen áldott emlékezete! Juhász Imre. 4
