Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1959-10-01 / 9. szám

D. Leskó Béla: / „O terjeszd ki, Jézusom .. Egy énekkel Gyénediástól Jönköpingig. Tizenkilenc évvel ezelőtt halottam ezt az éneket először Gyenesdiáson. A Teológus Otthon akkori igazga­tója, Deák János, gyűjtött ott össze bennünket akik abban az évben készül­tünk elkezdeni teológiai tanulmányain­kat Sopronban. *j Deák János mellett Túróczy Zoltán és Wiczián Dezső ültek esti áhítatkor a ”1 nagy asztal mellett. Középről egy pet- fi roleumlámpa meleg fénye világotta meg a püspök, a professzorok s az ifjú teológus-jelöltek körét. Kis énekfüze­teket osztottak szét közöttünk. Ha jól emlékszem mind finnből fordított ének volt. Talán éppen ez volt az »Énekem az irr« füzet őse s ez taltalmazta a finn esti éneket is: »Védőszárnyad terjeszd ki reánk Űr Jézusunk ...« így kezdő­dött ez ének akkor Túróczy Zoltán for­dításában. Ma Túrmezei Erzsébet át­dolgozásában énekeljük énekesköny­vünk 719. énekét: »0 terjeszd ki Jézu­som, oltalmazó szárnyad .. .« Bennün­ket Túróczy püspök úr tanitott meg az énekre mely hamarosan szivünk s hallá­sunk sajátjává vált. Hozzátartozott Gynenesdiáshoz .. . Bent a petróleumlámpa megnyugtató fénye, komoly igehirdetések magvetés­ként hangzó szavainak hullása. Kint, a szöllöpásztán túl, a Balaton vizének esti zenéje. És hangzik az esti ének. Konferenciákon, lelkészevangélizáció­­kon, népfőiskolán, ugyanaz az esti ének. Egy nap lezárása. Békesség éneke. Könyörgés megváltásért, új lélekért, megújulásért. Az örökkévaló Isten aka­ratában való megnyugvás. Irgalmának hirdetése. Bizonyságtevés és segedele­mért való könyörgés harmóniája. Azóta kisér utamon ez az ének. Bom­bázás előtt az óvóhelyen. Romokból paplakot építve. Északon kapott ifjúsági közösségben. Egy áldott svéd papiak esti áhítatain. Idegen földrészen. És most megint magyar konferencián, 1959 nyarán a svédországi Jönköpingben. Valahányszor kéz a kézben bezárult a kör és felhangzott az esti ének, érez­tem, tudtam, hogy ennek az éneknek a szavai és dallama ápolják és éltetik számomra azt az egyházi közösséget mely egyszer Gyenesdiáson lett öntu­datossá s mely egybeköt nem csak azokkal akikkel most alkottuk a kört, hanem azokkal is akikkel először éne-Ausztria - Burgenland. A tartomány kormányzóságának legutóbbi statiszti­kája szerint ma Burgenland 276.136 la­kosa közül 1,9 % beszéli a magyar nyel­vet a hétköznapi életben. Ezek közül 3580 csak magyarul, 1627 magyarul és németül, 44 pedig magyarul és horvátul beszél. Bécs. A Skandináv Otthon megszűnése után, október 4.-étől a bécsi magyar evangélikus istentiszteletek helye és időpontja: minden vasárnap déletött 11 órakor a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE-CVJM-YMCA) székházában, VII., Kenyongasse 15. Bejárat a VII., Neu­baugürtel 26 szám alatti házból is. Ujzéland. A távoli országban ma 50 magyarszármazásu evangélikus él. Kanada - Toronto. A helyi 4 magyar protestáns gyülekezet közös evangelizá­­cióján Bütösi János református lelkész szolgált. Ausztria - Iselberg. A magyar gim­náziumban »Holland Nap« volt. Az ün­nepségen a katolikus misét Dr. László kismartoni püspök mondta. A protes­tánsok számára rendezett istentisztele­ten, amelyen kb. 40 tanár és tanuló, va­lamint a holland vendégek nagyrésze részt vett, Georg Traar bécsi szuperin­tendens hirdetett igét. Az elműt tanév­ben a gimnázium protestáns hitoktatója Nagy József grázi evangélikus lelkész volt. Belgium - Bruxelles. A magyar pro­testáns egyház összevont »Magvető« c.gyülekezeti lapja, legutóbbi számában részletesen beszámol az országos konfe­renciáról és a székházavató ünnepély­ről. A beszámolók szerint a Limburg megyei egyházközségben az igehirdetés szolgálatában többször segít Gitta József egyháztanácsos, aki Magyarországon az Evangélikus Egyház Külmissziői In­tézetének növendéke volt, majd pedig az országos protestáns cigánymissziói munka vezetője lett. Gitta József jól beszél cigányul és több szentirás részle­tet és egyházi éneket fordított már le »az elhagyottak és megvetettek« nyel­vére. New Brunswick — USA. Be iktatták a magyar és angolnyelvü gyülekezet uj lelkészét Molnár Józsefet. A fiatal lel­kész mellé, akinek a szülei magyarszár­­mazásuak, de ő már nem beszéli anya­nyelvűnket, Pölöskey nyug. lelkészt kér­ték fel a csak magyarul beszélő hívek szolgálatára. Sz. I. keltem: »Kicsik, nagyok mind kérünk: Őrködj vigyázva ránk .. .« Közösségbe foglal a finnekkel, akik ez éneket hoz­zánk közvetítették, a svédekkel, akik­nek ébredést mozgalmában született, magyarokkal akik szerte szóródtak eb­ben a világban, a papiakkal melynek 1945-ben raktuk a tetőcserepeit s azzal az otthonnal ahol most valamelyik este megint ezzel az énekkel zártuk a na­pot. Micsoda közösségformáló ereje van az Istenhez szóló éneknek! Nem régen németek, skandinávok, amerikaiak, afrikaiak, indonézek és hin­­dúk közösségében kezdhettem és zár­hattam áhittal a napokat. Újból meg­ragadott a tapasztalat: fajokon, szí­neken, nemzeteken és nyelveken át for­málnak bennünket egyetlen Istent di­csérő közösséggé a közös dallamok. De valahogy azért még sem szól egy más esti ének sem annyira a szivemhez mint az »Ö terjeszd ki Jézusom, olta­­lamazó szárnyad . . .« Miért ? Honnan ez ének varázsa? Talán éppen az eredete a magyará­zat. A »finn esti ének« tulajdonképen svéd, csak hozzánk jutott el finn fordításán keresztül. Szerzője, Lina Sandell, itt született Smálandban, nem messze on­nan ahol e sorokat írom. Láttam a pap­lakot ahol gyermekkorát töltötte, a ha­talmas öreg hársfát mely alatt' a so­kunk »által ismert gyermekének szüle­tett: »Kik élhetnek biztosabban, mint a gyermekek az Úrban . ..« Lina San­dell, a Rosenius Károly által vezetett ébredési mozgalom »csalogánya«, 150 ének szerzője, beteges gyermek volt. Több mint egy éve feküdt már a tizen­két éves kislány mikor egy istentisz­telet órájában felütötte édesapja prédi­kációi textusát. Jairus lányának tör­ténete volt. (Mark. ev. 5, 22-43). A kis­lányt megdöbbentette, hogy ott is egy tizenkét évesről van szó. Imádkozott ... és mosolyogva, ágyból kikelve várta a templomból hazatérő szülőket. Meg­kezdődik áldásos működése. De a be­tegségek, megpróbáltatások órái vissza­visszatértek. Szenvedett, de mindig győ­zedelmeskedett a hite. Akkor is amikor szemeláttára sodorta el egy hajó fe­délzetéről öreg édesapját a viharzó Vat­­tern tó hulláma. Esti éneke is súlyos betegség óráiban született. Megpróbál­tatásokkal küzködö ember bizonyság­tevése hangzik felénk általa. Egy meg­próbált lélek hittel és bizodalommal megnyert belső csatája tükrözi a Krisz­tusban való megbékélés nyugalmát. Ezért annyira mienk is ez ének mert magunk is »beleénekeljük«, hogy Tőle várhatunk mindent - és csak Tőle vár­hatunk valamit. Maradjon meg hát ajkunkon ez ének. Imádkozzuk vele: »Ö, mosson meg az értem bőven hullt, drága vér!« Énekel­jük! Gyenedisától Jönköpingig, Buenos Airestól Sidneyig hangozzon továbbra is ez az ének s vigye felfelé közös kö­nyörgésünket: Kicsik, nagyok mind kérünk: Őrködj vigyázva ránk. Békességedbe térünk: Te áld meg éjszakánk! 5

Next

/
Thumbnails
Contents