Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-10-01 / 9. szám
KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 111. évf. 9. szám. Megjelenik havonként 1959, október EGYHÁZ A VILÁGBAN (Részletek egy előadásból) Jézus Krisztus nem azért hívta el gyülekezetét, hogy az a világtól elvonulva, mintegy kellemes kis társaságot, klubbot alakítva éljen, hanem hogy »a föld sava és a világ világossága« (Máté 5, 13-14) legyen. Hogy ránk ez a feladat vár, azt Jézus Krisztus világosan mondja főpapi imádságában is, János evangéliumának 17. fejezetében, ahol azt kéri mennyei Atyjától: »Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól«. - Mikor tehát minket elhív s mi Máté vagy Péter módjára »otthagyjuk mindenünket és elmegyünk, hogy kövessük öt« (v. ö. Lukács ev. 5, 11), - akkor ez nem azt jelenti, hogy többé semmi közünk nincs ahhoz ami a világban folyik. Nagyon is közünk van hozzá. Ami ezt a világot foglalkoztatja, szociális, kulturális vagy más téren, ahhoz az egyháznak kell hogy legyen mondanivalója. Hadd említsük meg elsősorban a szociális kérdést, mely a magyarországi egyházakat s általában minket magyarokat az utóbbi 10-15 évben szükségszerűen erősen foglalkoztatott. Hányszor kellett ez idő alatt hallanunk, hogy az egyházak a szociális kérdések megoldásában maradiak, a »haladást« akadályozzák, stb. Ezt a »maradiságot« ugyan jó lenne az illetékeseknek egyszer kicsit tárgyilagosan szemügyre venniök. Jóval mielőtt az állam vagy bárki más ráébredt volna, hogy a betegeket ápolni, a gyermekeket tanítani, az elesetteket, segíteni kellene, kegyes szerzetesek és apácák már végezték ezt a munkát. Persze ha mindezt megelégedettséggel állapítjuk is meg, el kell ismernünk, hogy az egyházak az utóbbi 150 év folyamán kevés figyelmet szenteltek a modem szociális kérdéseknek, a munkásság és jobbágyság problémáinak. Ne gondoljuk, hogy ez a beállítás, csak azért mert Magyarországon hangoztatják, hamis. Külföldi egyházakban is mély ma annak az elismerése, hogy nagy mulasztásai vannak az egyháznak e téren. Istennek gondja van arra, és megkívánja hogy mi is mondjunk valamit arról, mi a helyes és igazságos a munkás és a munkaadó viszonyában, a fizetések dolgában, gyermekeknek túlkorán munkába való állítása tekintében, stb. De jó tudnunk, hogy az utóbbi 150 év alatt is voltak felelős egyházi emberek, akik Isten igazságát és igazságosságát a szociális téren is hangoztatták. Hadd utaljak itt a század elejei ú. n. keresztyén-szociális mozgalomra, mely a svájci Kutter és Ragaz nevéhez fűződik, - vagy a múlt század végi hasonló németországi mozgalomra, - vagy olyan nevekre mint Wiehern, Bodelschwing, - vagy az angol Fabian Society-ra, melynek befolyása az egész angol munkásmozgalmat az egyházzal szembeni megértő állásfoglalásra késztette. Mindezekről a személyekről és mozgalmakról jobb lexikonok és szakkönyvek bőven adnak felvilágosítást. Hasonló mozgalmak a katolikus egyházban is voltak, bár némelyiküket a pápák, még a mostani XXIII. János pápa is, hivatalosan elítélték (v. ö. Horváth Béla cikkét az Irodalmi üjság jún. 15-i számában). Meg kell szólalnia az egyháznak az emberi élet más területein is, pl. a jognak a területén. Meg kell mondania, Bibliák, énekeskönyvek kaphatók a lelkészi hivatalokban. Más építő irodalom beszerzésében lelkészeink készséggel segítenek. mi a helyes vagy helytelen a társadalom berendezkedése körül. Nem lehet az egyháznak hallgatnia arról, elismertetnek-e vagy sem az emberi jogok, melyeket nemcsak ünnepélyes nemzetközi megállapodások biztosítanak, de biblikus eredetűek is. Nem lehet hallgatnia arról, helyesen folyik-e az állam kormányzása, törvénykezése, helyes-e bizonyos társadalmi rétegeknek kényszermunkára való vitele, hadifoglyoknak a nemzetközi jog ellenére való visszatartása. Nem hallgathat az egyház arról sem, hogyan alakul az ember és ember közötti viszony, - hogy pl. újságok, film televízió ezt a viszonyt nem olyan módon jelenítik-e meg, amely ellenkezik a keresztyén erkölccsel. Isten nem azért adta a tízparancsolatot, hogy azt egy kis keresztyén klubb magára vonatkozólag érvényesnek tartsa s ezzel kész. Érvényes az minden emberre s minden közösségre, mert Isten minden élő embernek elő Ura, akár el akarja ismerni ezt az illető, akár nem. Nem közömbös az egyház számára az sem, miként vélekedik a világ a háború és béke kérdéséről vagy az atomfegyverkezésröl. Könnyű erre legyinteni és mindenkit békepapnak gúnyolni, aki ezekről a kérdésekről beszél. Előbb viszgáljuk meg, Isten igéje mit mond e kérdésekről s úgy alakíitsuk ki állásfoglalásunkat. Ilyen és hasonló kérdésekben kell az egyháznak s nekünk mint keresztyén embereknek állást foglalnunk. S azzal számolnunk kell, hogy állásfoglalásunk sok esetben népszerűtlen lesz. De ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy mikor az egyház a »világ« dolgaiban felemeli szavát, nem azért teszi, hogy embereket, pártokak, csoportosultásokat, szolgáljon, hanem - mint a próféták mondották egykor - mert »ezt mondja az Ur«. S a próféta szerepe nem szokott népszerű lenni. Tudnunk kell hát, hogy azok a problémák, melyek otthon gyötörtek minket, itt új formában ugyan, de újból jelentkeznek. Akinek élő a lelkiismerete, annak állásfoglalása itt és most époly