Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1959-10-01 / 9. szám

Helyszíni riport a bécsi VIT-röl... Augusztus 4.-én fejeződött be Bécsben a világkommunizmus ifjúsági csoport­jainak rendezésben lezajlott Vll.u.n. Világifjusági Találkozó. A hivatalos jegyzék szerint 11 ország 17.000 fiatalja kereste fel az osztrák fővárost. (14 or­szágból csak 1-1, és további 27 ország­ból 10-nél kevesebben vettek részt). A régi tatálkozók ismerősei kommunis­ta barátsággal köszöntik egymást. »Béke és barátság« jelszava alatt megindul egy totális rendszer gépezete. Egy a jelszó - mindenütt. Együtemű a közös taps — mindenütt. Noha a »közbenső cél« Bécsben többször vál­tozott, a végső cél azonos vitaesteken, szapadtéri színpadokon, sajtófogadáso­kon, utcai tüntetéseken - mindenütt. Szállnak a galambok s színes léggömbök - mindenütt. Szórják a vendégeknek a virágcsokrokat érkezéskor, tüntetéskor, buesuzáskor - mint mindenütt. Az orosz kormányfő üzenetével a fesztivál részt­vevőiben a világ ifjúságát köszönti. A mágnes vonz és taszít. Ebben a helyzetben kell megszólalnia most Krisztusnak. Miért jött Siem Tjien Hing? A berlini egyetem külföldi diákjainak szolgálója. Indonéz lelkész. A fesztivá­lon a részvételt elutasító osztrák protes­táns fiatalok hívták meg indiai, kame­runi japán, koreai, angol, ausztrál, francia, német, angol és amerikai fia­tal keresztyénekkel együtt. Nem azért, hogy résztvegyenek a VIT-en. Nem azért, hogy résztvegyenek az ellentá­bor munkájában, hanem hogy beszél­vívódás és tusakodás közben születik meg mint otthon, ahol talán az állása függött tőle. Itt a jó lelkiismerete függ tőle. Ebben egymást segítenünk kell, s egyházunk mindnyájunktól várja, hogy minden egyes keresztyén ember állás­­foglalása segítség legyen ahhoz, hogy az egyház a világ világossága és a föld sava lehessen. Mindegyikünkön van fe­lelősség e tekintetben. A kínai nyelv, mint ismeretes, jelek­kel fejez ki mindent. Külön jele van a háznak, az embernek, s vannak össze­tett jelek is. Misszionáriusok mondják, hogy a »válság«-ra is össezetett jele van a kínai nyelvnek, s ez a »veszély« és a »lehetőség« jelének kombinációja. Mi mint egyház és mint keresztyén emberek válságos időket élünk. Ez a válság számunkra veszélyt és lehetősé­get jelent. Azt a veszélyt, hogy embe­rekhez, újságokhoz, pártokhoz való al­kalmazkodás alakítja ki állásfoglalá­sunkat. De jelentheti azt a lehetőséget is, hogy Isten igéjéhez igazítva lelkiis­meretünket a világ világossága és a föld sava lehetünk. Segítsen bennünket Isten ahhoz, hogy ezt ezt a lehetőséget megragadhassuk. Tenrray László. gessenek 10 napon át fiatalokkal - Krisztusról. Eredménnyel szolgált. A bécsi magyar evangélikus istentisztelet gyülekezete is örömmel fogadta. Kérdésünkre beszá­mol a munkáról. A város különböző helyén reggelen­ként és egy központban esténként isten­tiszteleteket tartanak. U.n. nyitott ott­honokban ausztriai és külföldi fiatal protestáns keresztyének várják beszél­getésre fiatal társaikat. De résztvesznek az utcai beszélgetésekben, útbaigazítás­ban, tolmácsolásban is. Az utca népét, járókelőit, 4 nyelvű szines, mértani idomokat ábrázoló pla­kát figyelmezteti a fenti alkalmakra. Tudtunkkal csak egy heyen szakítot­ták ezt le - ismeretlenek. Csak egy he­lyen firkálták tele megjegyzésekkel - magyarok. A beszélgetést kereső hívást, kinyújtott kezet igy utasították el: »nem kérünk belőle van otthonunk«, »elegünk van belőle. Bort prédikáltok és vizet adtok«, »köszönjük, ebből nem kérünk. Magyar fiatalok.« / Óvatos keresztyének Vigyázzatok tehát gondosan; ho­gyan jártok, nem mint balgák hanem mint bölcsek. Efez. 5,15. Két tábora van a keresztyén emberek­nek; Nevezzük az egyiket az óvatosok, a másikat a vigyázatlanok táborának. Ha vigyázatlan keresztyénekről szó­lok, nem gondolok ám tisztességtelen emberekre. Nem, ezek nagyon is derék emberek, talán melegszívüek, áldozat­készek. De oly vigyázatlanok! Nem tud­ják, nem értik, milyen veszélyt hordoz­nak magukban: az ó-embert. Ezért aztán sokszor belekeverednek olyan dolgokba, melyek kárára lesznek egyéni életüknek s az egész keresz­­tyénségnek is. Ha pénzzel van dolguk: senki nem mondhatja talán, hogy vala­mi büntetendőt cselekedtek, de ... De, ott van egy »de«. Ha a másik nemmel van dolgok: senki nem mondhatja talán, hogy erkölcstelenséget követtek el, de ... De, ott van egy »de«. Az óvatos keresztyének ellenben meg­ismerték gonosz ó-emberüket, gyakran hosszú és keserves tapasztalásból, ők tudják, milyen könnyen ébred fel a bűn iránt való kívánság, mások bűné­nek láttán. Ezért megtanulták, hogy óvatosan járjanak útjukon s lehetőleg elkerüljék az olyan életkörülményeket, A magyar hajón. Fiatal holland, német és francia pro­testáns újságírók jelentkeznek interjú­ra a magyar delegációnál. A helyettes vezető fogad. Többen résztvesznek a két óránál is tovább tartó barackpálinkás beszélgetésen. Feltűnő, hogy a magya­rok közül - noha többen vannak jelen - mindig csak egy beszél. Magyar keresztyének után érdeklőd­nek, sajnos hiába. »Ez nem volt váloga­tási szempont.« Hogy miért nem, erre nem jött máskor sem kielégítő válasz. Lassan kiderül: a »partner« evangé­likus »volt«. Elmondja: nagyanyja ma is reggel és este imádkozik érte. Csendes bizonyságtételre nyilik ismét alkalom: »Hitünk szerint sokan tudtukon kívül imádságokból élnek.« A végén változik a helyzet. A buda­pesti Rádió riportere kér interjút. Nem tudjuk mit sugárzott a Kossuth adó, de a hajón a magnetofon szallagra a következőket mondták: »Fiatal keresz­tyének olyanokkal kerestünk beszélge­tést, akikkel különben csak ritkán adó­dik erre alkalom, örültünk a baráti beszélgetésnek és a nyílt fogadtatásnak, s annak az időnek amit a magyar hajón tölthettünk.« Sz. I. melyet előbb bukáshoz vezették őket. Emiatt aztán ezeket az óvatos ke­resztyéneket rendszerint szűk látókö­­rüeknek mondják. De ez nem jelent so­kat ezeknek a keresztyéneknek, mert nekik csak egy dolog fontos: hogy bé­kéjük legyen Istennel s jó lelkiismere­tük. Ezek eléggé megtapasztalták a rossz lelkiismeretet és a belső nyugtalanságot, nemcsak hívövé lételük előtt; de utána is. S minden áron meg akarják őrizni a tiszta viszonyt Istennel, hogy szemébe nézhessenek. Ezért gondosan kerülnek mindent, ami elveszi keresztyén életük­ből a békét és nyugalmat. Ezeknek a keresztyén embereknek óriási jelentőségük vaun. Egyenesen és határozottan mennek útjukon az élet minden körülménye kö­zött, egyformán lelkiismeretesen és megbízhatóan, akár vesznek, akár el­adnak, akár maguknak dolgoznak, akár más szolgálatában állnak. Talán nem beszélnek sokat, de ke­resztyén módon élt életükkel többet jelentenek mások lelkiismerete számára, mint sok fennhangon beszélő ember. Ezek az emberek szerzik meg a hitet­len emberek előtt azt a megbecsülést a keresztyénségnek, mely döntő jelentő­ségű abban, hogy a Krisztusról szóló ige bemenetelt találjon mások leikébe is. Öle Hallesby. Beküldted-e már adományodat a „menekült-évre"? ☆ Ausztriában még kb. 7000 magyar menekült él, felük még mindig tábo­rokban. ☆ Közép-Európában a menekültek száma több százezerre, a Közel-Kele­ten és Hong Kongban milliókra tehető. ☆ Az Utitárs olvasói között gyűjtést indítottunk a menekült-év alkalmából. ☆ Küldd adományodat, akár kicsiny, akár nagy, e címre: Utitárs. World Refugee Year, Kirkegt. 5. V. 565, Oslo. 2

Next

/
Thumbnails
Contents