Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-09-01 / 8. szám
Testvéreink a nagyvilágban XII. Hefty László buenos airesi lelkész és Dr. Paul C Empie, az USA Evangélikus Tanácsának igazgatója, a latinamerikai konferencia alkalmából tartott magyar istentiszte leien. Ez év árpilisában tartotta az Evangélikus Világszövetség ül. latinamerikai konferenciáját Buenos Airesben. A Délamerika összes államaiban élő evangélikus egyházak vezetői találkoztak ezen a jövő közös feladatianak megbeszélésére, hogy azokat közös erővel, egységes szellemben oldják meg. A megjelent 94 hivatalos résztvevő és vendég közül 16-an Európából, az USA- ból és Kanadából jöttek, míg a többiek a délamerikai evangélikus egyházakat képviselték. A konferencia hivatalos nyelve a spanyol volt, de tartottak előadásokat angolul, németül, sőt portugál nyelven is. Az első munkanap, melynek »Az univerzális evangélium« volt a témája, Dr. Paul C. Empie előadásával kezdődött »Misszió, hitvallás, egység« címmel. A következő nap »Az idő teljessége« gondolatának jegyében történelmi helyzetjelentést nyújtott Dr. Leskó Béla honfitársunk, teológiai dékán, előadásával, melynek címe »Az evangélikus egyház helye a keresztyén történelemben« volt. Ezt a délutáni órákban Dr. Fernandez Arit előadása követte: »Az evangélikus bizonyságtétel Latinamerikában«. A harmadik napon »A nagy elhivatás« alapeszme körében a keresztyén engedelmesség volt a megbeszélés tárgya. Adolf Wischmann előadásában a laikus helyét vázolta az egyházi életben »A keresztyén hivatás láthatára« címmel. Ugyané nap délutánján Ragnar Askmark mélyenszántó előadásában a lelkészi szolgálatról beszélt. Az utolsó nap »Hogy mind egyek legyenek« vezérgondolat jegyében telt el s főleg közös tennivalók megbeszélése töltötte ki. A konferencia kötetlen jellegű volt, ezért a résztvevők nem tehettek többet minthogy kifejezésre juttatták közös felfogásukat. A hozott határozatok elfogadására sem lehetett kötelezni egyik délamerikai egyházat sem. Ennek ellenére a határozatok a jövőben mély hatást gyakorolhatnak a latinamerikai egyházak életére. Egyakaratulag megegyeztek pl. abban, hogy az egyes egyházak a más országokban levő egyházakkal szorosabb kapcsolatba fognak lépni oly irodák felállítása révén, melyek feladata a híradás, tanácsadás és az együttműködés elősegítése. A már említett előadásokon kívül rövidebb értekezleteket is tartottak a közös sajtóról, tanár- és diákcseréről, lelkésztovábbképző tanfolyamokról, evangelizációról és a ifjúsági munkáról. A konferenciának, melynek megrendezésében Dr. Leskó Bélára hárult a legtöbb feladat megoldása, méltó befejezése volt a »kirándulás«, melynek során a résztvevőket autóbuszon elvitték a legszebb templomhoz, a magyarokéhoz, ahol a templom különleges építési stílusa mellett a résztvevők a magyar egyháztörténelmi kiállítást is megtekinthették. (E kiállításról az Utitárs múlt számában már beszámoltunk. Szerk.) Ezt követőleg a »legargentinabb« gyülekezet teplomát és iskoláját látogatták meg, majd egy igazi criollo asadora (argentin roston sültre) a teológiai fakultás parkjába, Jósé C. Pazra mentek. Ugyanott délután ifjúsági gyűlés volt, nem várt nagy sikerrel. Szavak, mint »legnagyobb« és »legjobb« gyakran használatosak ilyen gyűlések jellemzésénél. A nagyság és a jóság pedig magukban még csak nem is garantálják Isten áldását. Mégis megelégedettséggel állapítható meg, hogy ez a konferencia az eddigiek között a legjobb szellemben s a legnagyobb részvétel mellett folyt le. Míg az első konferencia Curitiban 1951-ben a megismerkedés, a második Petropolisban 1954-ben a különböző eredettel és szokásokkal bíró egyházak egymás iránti türelmes eltűrésének jegyében folyt le, addig a Buenos Airesben lefolyt latinamerikai konferencia már a testvéri megértés és összefogás szellemét tükrözte. Hefty László. Nem volnának már pogányok, ha olyan keresztyének lennénk, amilyeneknek lennünk kellene. Chrisostomus Menekült-év Mint azt az Utitárs már korábban is jelentette s mint az a magyar és másnyelvü lapokból és napilapokból is ismeretes, az Egyesült Nemzetek az 1959/60 évet »menekült-évnek« nyilvánította. Ennek keretében a menekülttáborok feloszlatására világszerte akciót indítanak. Aligha van a világon olyan embercsoport, amely egy ilyen akciónak a jelentőségét jobban át tudná érezni, mint a magyar menekültek. Rövid néhány hónap alatt közel kétszázezer magyar tanulta meg tapasztalásból, mi a menekülttábor. S ha legtöbbjük aránylag hamar ki is került onnan, ma még mindig többezer honfitársunk lakik menekülttáborokban Ausztriában. Aligha van ezért embercsoport, melynek természetesebb lenne a menekült-év munkájában aktívan résztvennie, mint a magyar menekülteknek. Nagy részük ma már olyan anyagi helyzetben van, hogy nemcsak betevő falatjuk, de szórakozásuk kockáztatása nélkül is hozzájárulhatnak a menekülttáborok feloszlatásának hatalmas feladatához. Azoknak pedig, akik magukat a keresztyén egyház tagjainak, Jézus Krisztus követőinek vallják, külön is kötelességük segíteni ott, ahol ínség van, - nemcsak akkor amikor ez saját kényelmük feláldozása nélkül megtörténhetik, hanem akkor is, ha valamit áldozniok kellene ennek érdekében. Mindezek miatt egyhangúlag határozta el a külföldi magyar evangélikus gyülekezeteknek júliusban Freudenstadtban összejött vezetősége, hogy az Utitárs révén gyűjtést indít a »menekült-év« céljaira. Az Utitárs minden olvasóját ezennel felhívjuk az adakozásra, legyen adományuk kicsiny vagy nagy. A gyűjtés folyamán begyült összeget az Evangélikus Világszövetség világszolgálati osztályának menekültek közötti munkája céljára ajánljuk fel. Adományok csekken vagy postautalványon a lelkészi hivatalokba vagy közvetlenül e címre küldendők: Utitárs World Refugee Year Kirkegt. 5. V. 565 Oslo, Norway Az adakozók névsorát folyamatosan közli az Utitárs. Akik nevüket valamilyen okból nem akarják nyilvánosságra hozni, tüntessék ezt fel az adomány beküldésével egyidejűleg. A gyűjtést január 10-én zárjuk le. 5 Latinamerikai konferencia
