Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-01-01 / 1. szám
ÉLŐ VÍZ Szerkeszti: Dr. Molnár Rudolf Négyszemközt a Mesterrel Nagyon nyugtalan időket élünk. Mindenütt békétlenség. Ez a békétlenség bekíván hatolni a hívők közé is, oly annyira, hogy már-már elveszítik legfőbb kincsüket: a jó lelkiismeretet. Az örökkévaló helyett az ideigvalóra tekintenek. Van modanivalója Jézusnak az övéi számára. Az ő hangját azonban csak a csendeségben lehet meghallani, mikor a világ zaja az ajtón kívül maradt. Ezek a pillanatok a legfontosabbak életünkben. Nézzük csak Jézust! Hogy imádkozott! Néha tanítványokat vett maga mellé és úgy könyörgött az Atyához. Nekünk is szükségünk van az ilyen alkalmakra. Elengedhetetlen, hogy más is megvizsgálja cselekedeteinket, nem csak saját magunk. Ilyen alkalmakat készít számunkra az Utitárs, mikor most egy evangelizációs sorozatot indítunk útjára, melynek első fejezetét az alábiakban közöljük. I. BOLDOGOK A LELKI SZEGÉNYEK. (Mt. 5,3). Ezekkel a szavakkal kezdődik a csodálatos hegyi-beszéd. Itt áll előttünk a keresztyén ideál, mint annak első vonása a lelki szegénység. Vájjon hozzátartozom-e a lelki szegényekhez? Jézus azt mondja, hogy csak az ilyeneké az Istennek országa. A lelki szegények olyan emberek, kiknek nehéz a szívük és bánatos a lelkűk. »A gazdagokat üresen bocsátja el«, a laodiceai gyülekezetből el kellett az Úrnak távoznia. Jézus csak ott szállhat meg, ahol lelkileg szegény a szív. Csakis ilyenek jutnak el Isten országába. Mikor történt meg először, mikor bevallottak bűneinket, mikor kegyelmet nyertünk Istentől? Akkor, akkor voltunk először lelki szegények. De azok vagyunk-e ma is? Milyen hamar is válik az ember lelki gazdaggá! Talán rögtön a felébredés, a hitre jutás után, mikor megtapasztalta Isten kegyelmét. Ez a hatalmas élmény könnyen lelki gőghöz juttatja az embert. Sok fáradságába kerül az Úrnak, míg az ilyen eltévelyedettet újból az áldások útjára segíti. És minél büszkébb az ilyen eltévedt lélek, annál keményebb az Isten ostorcsapása. Isten megengedi, hogy az ő gyermekei igen mélyre sülyedjenek, csak hogy belássák, hogy ők nem azok a nagy szentek, amilyeneknek képzelték magukat. Be kell látniok, hogy nem a nagy érzések számítanak, hanem a szívszerinti megszenteltetés. A szív határoz meg »mindent«. Az úr az ilyen szíveket lemezteleníti. Sikerült-e már az Úrnak téged is lemezteleníteni? Téged is lelki szegénnyé tenni? Vagy még mindig nagyokat gondolsz magadról? Még mindig azt hiszed, hogy jobb keresztyén vagy, mint az a másik ? Még mindig az a véleményed, hogy sokat bírsz és hogy mindéhez jobban értesz, mint a többi és többet tapasztaltál már, mint a többiek valamennyien? És még mindig úgy látod, hogy bölcsebb vagy mint a többiek? Ha ilyen a te keresztyénséged, akkor az úrnak még sok baja lesz veled, hogy mindezektől elszakítson téged. Mert a valóságban nem vagyunk egyebek, mint por és hamu. És minden, ami ezen felül van bennünk, az merő kegyelem. Mikor az ember kezd erre ráébredni, akkor kezd igazán lelki szegénnyé válni. Csak az igazi önismeret visz el ide bennünket. Ezért kell igen gyakran elcsendesednünk az úr előtt. Uram ismerj meg engem és vezess el az igazság ösvényére, mely, valóban az alázat útja. Csendesedjünk el az úr előtt és kérjük őt, hogy világítson arra, rá, hogy milyen messze is vagyunk mi a lelki szegénységtől! Hát valóban az úr a mi legdrágább kincsünk? őt és újból csak az ő dicsőségét keressük? Vagy nem inkább a magunkéból keverünk egy jó adagot abba a munkánkba is, amit éppen most végzünk? Vagy már tényleg nem akarunk nagyok lenni ebben a világban? A lelki szegény nem akar több lenni, mint amire az úr engedi jutni. Nem akar mást tenni, csak azt, amit az úr rendelt ki a számára. Nem akar mindenáron nagy lenni, megelégszik az űr részével. És itt van az ő békessége! Miért bántasz engem? Jézus kérdezi Tőled: Miért taposol reám, Te megkeresztelt »keresztyén«? Tudod, hogy azt teszed, amit nem szeretnél velem tenni? Miért kerülsz el engemet, holott én meghaltam Teérted! Miért veted meg az én golgotái keresztemet? Nem tudod, hogy Isten örök gyötrelemmel és kárhozattal fog sulytani Téged, ha engem továbbra is semmibe veszel ?! Te nem tudod azt, hogy a Sátán vádolni fog Téged Isten előtt, minden bűnöddel és hibáddal?! Ki lesz akkor a Te ügyvéded, ha engemet - a védő ügyvédedet - megvetsz ? ? Gondolod, hogy talán jó vagy, holott már a »kis« bűnök (pl. szükség-hazugságok, kívánságok, stb.) elegendők arra, hogy a kárhozatba vigyenek?! Miért nem hiszel a bibliámnak és miért hallgatod nyugodtan, ha rágalmazzák azt, Te, a »keresztyén« Európának embere ?! Miért nem teszel rólam vallást az emberek előtt? Miért helyezel nagy súlyt arra, hogy minden embernek a szájaíze szerint beszélj ? - Miért nem imádkozol - ? - a saját szavaiddal, szívből! ? ?! A mi lelkűnkben nagy romlottság lakozik. Szenvedély, büszkeség, önimádat. Gondolj most egyik kedves halottad itt leélt életére, úgy egészen végig az elejétől kezdve. Gondolj most arra, hogy miképpen tekintesz majd vissza a magad sírhalma által befejezett földi életre. Mennyi hiábavalóság, mennyi hiábavalóság! Az Istentől elfelejtekeztél, a dicsőségével nem törődtél. Az örökkévalóság is feledésbe ment nálad. Milyen szegényen állsz most Istened, Atyád előtt. Bár a magad véleménye szerint olyan nagy és hatalmas voltál a saját szemedben! így a kedves halottad sírja mellett ülve lélekben, kezded érteni, hogy milyen kicsi is vagy és milyen sok hiábavalóság is van benned, és még azt is, hogy milyen múlandó az életed. Vagy talán még azt gondolod magadról, hogy nélkülözhetetlen vagy ? Egyszer mindenről, amit kaptál, le kell számolnod az Isten előtt. Mert Isten mindent-mindent egy pillanatban elvesz tőled. Miért hát a sok büszkeség? Minden az Istené! Az is hogy egészséges vagy, hogy járni tudsz. Csak por és hamu vagyunk. Boldogok a lelki szegények! Vájjon azok vagyunk-e? Vagy még mindig másokat itélgetünk és felborzolódunk, mikor rólunk szól az Ítélő szó? Még mindig az első helyekért küzdünk? Az irigység, a kételkedés, a bizalmatlanság még mindig ott van a szivünk mélyén ? A lelki szegény már semmi sem akar lenni! Nem is kéri, hogy valami legyen. Neki az úrban olyan sokja van, hogy nincs szüksége semmire, csak az űr Jézusra! Már most örökkévaló életet él. Mindent az örökkévalóság szeméből néz. A Krisztusban meghalt a világ számára és mindannak ami e világban van. Egyedül Istené élete. Milyen messze is vagyunk mindettől ?! Miért nem keresel fel olyan embereket, akik segíteni tudnának Téged hozzám találni ? Miért törekszel arra, hogy Isten szavát kevesebben hallgassák? Vagy szükséges a 3. világháborút megengednem? Nem tanultál sémit az első kettőből? Istent akarod kicsúfolni - aki engem Hozzád és Érted küldött, - azzal, hogy engemet lábbal tiporsz ? ? Tudod, miért kérdezem én ezeket ? Mert én szeretlek Téged és nem akarom, hogy elkárhozzál! Meg akarsz menekülni? Akkor ismerd be nekem öszszes bűneidet és bánd meg azokat !Tarts bünbánatot! Térj meg! Jöjj hozzám! Légy az én tulajdonom! Hagyj el mindent, ami akadályoz Téged az én követésemben! Akkor nekem szolgálsz; ha embertársadat úgy szereted, mint magadat, ha rólam beszélsz neki, ha segítesz neki és ha jót teszel vele!! Erre én erőt adok Neked, csak fogadj szivedbe! Én nem tudok hazudni.Teljes bizonyossággal mondom Neked, hogy örök és már itt elkezdődő boldogságod lesz, ha azt teszed, amit mondtam Neked, Erről bizonyságot tesznek a világ minden táján élő valódi - elsősorban életükkel - keresztyének! 6
