Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-07-01 / 7. szám
Japán problémák Hallatlan érdekes dolog figyelemmel kisémi azokat a híradásokat, melyek Japán legújabb alakulásáról, belső formálódásáról tudósítanak. A háború végére az egész ország béna lett a sok veszteség következtében, de nem kevésbbé a vereség szégyene miatt. A kívülálló csak részben képes megérteni, mit jelentett a háború elvesztése egy alyan országnak, mely hosszú történelme folyamán sohasem szenvedett vereséget, s egy olyan népnek,, melynek életében olyan nagy, szinte vallásos szerepet játszik a nemzeti érzés. A háború befejezése óta eltelt idő alatt Japán gazdaságilag teljesen talpra állt. Ipari termékei révén nemcsak Ázsiában, de minden földrészen jelentős tényezővé lett ez a távolkeleti szigetország. Hosszú időn keresztül a shinto »istenek útja«) volt a hivatalos államvallás Japánban. A shinto-t a vallástudomány a primitív természetvallások közé sorolja. Ősöknek és istenekké avatott holtaknak a kultusza ez. A kb. 8 millió isten között az első helyet Amaterasu napistennö, a szent császárok ősanyja, foglalja el. Nyomban utána az elhalt császárok következnek az isteni ranglétrán. Az utóbbi évszázadokban az élő császárt (mikádó) is Istenként tisztelték. A Japán vallás erősen nemzeti színezetű. »Japán a világ közepe; itt születtek az istenek, és a japánok egyenesen tőlük származnak« - tartották régtől fogva. A háború végére a nemzeti érzés vallásos ereje erősen megrendült, most azonban ereje ismét növekedőben van. Ahogy a nemzeti érzés erősödik, úgy felejtik el a japánok, hogy a császár 1946- ban lemondott isteni rangjáról; egyes szervezetek már kifejezésre juttatták kívánságukat, hogy a császárkultuszt ismét vezessék be. Az evangéliumi misszió az 1850—es években kezdte meg tevékenységét, míg azelőtt a keresztyénség tiltott vallás volt Japánban. Ma a lakasságnak csak kb. fél százaléka keresztyén, de ez a kis csoport jelentős szerepet játszik az ország életében, miután a keresztyénség főleg értelmiségi körökben terjedt el. De az evangélium terjedése sok akadályba ütközik ebben az országban. Közismert dolog, hogy a japánok milyen gyakorlati beállítottságú emberek. Ezért a vallást is praktikus szempontból ítélik meg: jelent-e valami hasznot nekem vagy hazám számára? A vallásos gondolkodásban jelentős szerepet játsnik az ú.n. »hoben«. Ennek jelentése kb. »hasznos kiút«. Ha az ember egy problematikus helyzetből talál valamiféle kivezető utat, - még ha erkölcstelen cselekedet révén is, - a shintoista számára ez csak hoben, - hasznos kiút. A keresztyén erkölcstan megalkuvást nem tűrő keménysége nagy szálka a japáni átlagember szemében. De sokan látják a nem-keresztyének között is azt az erőt, amit a keresztyén etika jelenthetnie Japán életében. Az evangéliumok igen nagy olvasottságnak örvendenek országszerte, különösen is Jézus hegyi beszéde. A svédországi Rättvikben tavaly nyáron rendezett konferenciánkat egy alacsony, idősebb japán is meglátogatta. Amikor bemutatták, a konferencia résztvevői közül legtöbben akkor halloták először nevét. Pedig messze földön híres ember Toyohiko Kagawa, hazájának jelentős írója és szociális reformátora. Sok nyelven megjelent, mély keresztyén megismeréstől áthatott önéletrajzi regénye, »Túl a halál vonalán« háromszáz kiadást ért meg! Szegénynegyedekben végzett munkájáért a japánok Szt. Ferencének is nevezik s a Nobel-békedíjnak már évek óta erős jelöltje. Benne testesül meg az a jaján embertípus, amelynek, célja egy i igazságosabb, emberibb Japán, melyben az evangélium egyre nagyobb tért hódít a szivekben. Szigethy Sándor Helyesbítés Júniusi számunkban igen kellemetlen félereértés következtében arról adtunk hírt, hogy az Egyházak Világtanácsa menekültügyi szolgálatának németországi vezetője Paterson Morgan meghalt. Több németországi olvasónk hívta fel figyelmünket arra, hogy Paterson Moorgan csak németországi szolgálatát fejezte be, miután az Egyházak Világtanácsa más szolgálatba hívta, de a legjobb egészségnek örvend. A félreértésért olvasóink - s nem utolsó sorban maga Paterson Morgan! - elnézését kérjük. Szerk. A leggazdagabb gazda a tornácán vacsoráit a családjával. Kövér főtt tyúkot ettek hófehér kenyérrel és vörös bort ittak hozzá. A szegény béresnép az udvaron ült faragott tüskökön. Penészes kenyér hajat rágicsáltak és sóhajtást nyeltek hozzá.- Adjon Isten jóestét! szólt az idegen.- Az Isten adhat, amit akar - szólt a gazda. Az idegen csak nézi a gazdagot, ahogy eszik az övéivel s nézi a szegényeket, ahogy éheznek. Leveszi a batyuját, kinyitja s keresgél — ni kezd benne. De bizony az üres. ő maga is sóhajtja:- Üres, üres. Odaszól a gazdag emberhez:- Mit adsz az én hosszú hajamért?- Megér egy darab avas szalonnát - kacagta a gazdag ember.- Hát vágd le ezt az én hajamat és adj nekem egy darab avas szalonnát, hogy elégítsem ki ezeket a szegy embereket.- Asszony, hozd ki a nagy ollót - mondotta a gazdag ember. Az asszony kihozta a nagy ollót. A gazda félkézbe fogott az idegen hajából egy tincset, a másik kezével ráfogta az ollót. Hát az asszony felkiált:- Jajj, hogy a szivembe vágtál édes uram, vájjon mi fog még ma történni ?! A gazdag ember csak néz, aztán megint ráfogja az ollót. Hát eladó lánya felkiált:- Jaj, hogy a szivembe vágtad édesapám az ollót, mi fog holnap történni ?! A gazdag ember harmadszor is ráfogja az ollót. Akkor kis púja fia kiáltja:- Édesapám, édesapám, jajj, hogy a szivembe vágtál, jaj, jaj, mi fog történni holnapután ?! És akkor a gazdag ember látta, hogy ő csak gyűjt, gyűjt, de nem ügyel a vérei szivére-lelkére. És látta, hogy a mai nap sem az övé és hogy a holnap és a honapután felleselkednek. Jaj, mi lesz az ö gonosz szivével! Odszól az asszonynak:- öld le a tiz legkövérebb tyúkot és add ezeknek a szegény embereknek. Az idegen itt is elköszönt. A gazda szólt:- Milyen jóképüek ezek az én cselédeim, nézd anyjuk, az ott hasonlít a mi Jancsinkhoz. Azután megint szólt.- Hol láttátok ezt az idegent, mert mérget veszek rá, hogy láttam már valahol.- Talán mikor az orvosnál voltunk - szólt a leány. * És minden egyes házba betért az idegen. És mikor elment, az egész falu, emberek és asszonyok, mind a falu térségére siettek.- Olyan jó lesz most egymást látni - mondották az emberek. És a gyepes térség megtelt népekkel. Hát a bíró nagy fennhangon szól:- Halljátok, atyafiak, embemép és asszonynép, aki nekem megmondja, ki volt az az ember, tiz büntetését elengedem, mert bizony mondom, ismerős volt az orcája. Fennhangon szól a boltos is:- Halljátok kendtek, falubeliek, aki megmondja, ki volt az a jó ember, annak egy álló hétig ingyen mérek mit s mit nem kíván. Mert tudom én, hogy láttam már az arcát. A gazdag ember is:- Halljátok, földiek, rokonok és más emberek, akik nekem megmondja, ki volt az a dicsőséges jó ember, én annak száz zsák lisztet és egy kövér tehenet adok. Mert jól emlékszem én rá mind az egész családommal. A Pironcsákné mezítlábas kisfia — Pironcsákné egy szegény özvegyasszony vált - megfogta a bíró mögött egy malac farkát. A malac sivalkodni kezdett.- Mész le onnan, beste kölyke, mert bezzeg pofonteremtelek! - kiáltott a bíró és felemelte a kezét. A gyermek nagyot ugrott s kis homlokával nekiütődött az egyik keresztnek. Felnézett, hogy kire haragudjék. És akkor lelkendezve kiáltott nagy hallatára minden népeknek:- Ni édesanyám, ni édesanyám, ez a bácsi segített ma anyámnak a zsákot vinni! A népek felnéztek. Tizenkét keresztről nézett rájuk egyformán szelíden, jóságosán, a világgá ment vendég. Akkor háromszáz szív mélyén elsüllyedt harang nagy lóbálással zúgni kezdett. És sírni kezdett a falu, sírni. 9 T
