Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-07-01 / 7. szám
öt világrész ^ ^ egyházi híreiből Barcelona. A nemrég bezárt 2 baptista templomot ismét megnyitották. Zürich. Május elején megtartották Európa protestáns cserkészvezetőinek első konferenciáját. Bern. Megindult a telefon lelkigondazói szolgálat. Hívószámuk 3-88-55. Argentina. 1959. február 6.-a óta a protestánsoknak teljes vallásszabadságuk van. Minden községben tarthatnak istentiszeteleteket, s azt csak be kell jelentenük a kultuszminisztériumnak. Az 1127-es számú rendelet szerint az egyházügyi hivatal a közeljövőben csak statisztikai szerv lesz. Németország. Az első »Autobahn« templomot a westfáliai Exterben megnyittották, Egész napon át nyitva van csendesség után vágyódó gépkocsivezetőknek. Párizs. 400 éves a franciaországi protestantizmus. A Szent Bertalan éjszakai mészárlás áldozatainak emlékére az egyetem előtt május 27.-én emlékművet lepleztek le. Oslo. Norvégia az ausztriai menekülttáborokból 21 beteg és rokkant menekültnek s ezek családtagjainak, összesen 41 személynek adott letelepedési engedélyt. Közöttük 28 magyar is van. Ellátásukra és elhelyezésükre a norvég kormány az evangélikus egyházi segélyakciót (Kirkens Nödhjelp) kérte fel. Genf. Calvin városában május 31.-e és junius 3.-a között zajlottak le a reformációi ünnepségek. A genfi egyetem 400 éves. Calvin 450 évvel ezelőtt, 1509 július 10-én született Noyonban, Észak Franciaországban. Riga. Államosította a szovjet kormány az evangélikus katedrálist. A 3000 embert befogadó templom a XVI. századból való. 124 regiszteres orgonája, amelyet 1884-ben építettek, világhírű. Az államosítás oka: »a katedrális híres orgonáját nem sajátíthatja ki magának az egyház. A nép kezébe kell azt adni. A jövőben így azok is hallgathaják majd, akik eddig világnézeti okokból elutasították a templomlátogatást.« Izland. Az uj püspököt, Sigubjeem Einarssont junius 21.-én szentelik püspökké. Az Evangélikus Világszövetséget Dr. Franklin C. Fry elnök, New York-i püspök képviseli. Izland lakosságának 90 %-a evangélikus. Moszkva. Az ortrodoxok húsvéti ünnepüket idén május 3.-án tartották meg. Moszkvában az ünnepen 60 templom volt nyitva. A Jelokhowsky katedrálisban olyannagyszámú tömeg gyűlt egybe, hogy külön rendőrségi osztagtagnak kellett a katedrális előtt a közlekedést irányítania. - A fővárostól 70 km-re lévő zagorski Troitsky kolostort 25- 30.000-en keresték fel az ünnepen. Genf. A Bibliát eddig 1136 nyelvre fordították le. A dél-szlóvákiai. Veiké Ulanyban felszentelték azt a templom, amelyet a 10 évvel ezelőtt Magyarországról kitelepített protestánsok számára építettek. Varsó. Lengyelország uj evangélikus püspökévé május 2.-án az 53 éves Dr. Andrzej Wantula teológiai tanárt választották meg. Bonn. Niemöller egy sajtófogadáson kijelentette: »Nyugat atomfegyverekkel való felfegyverzése akadályozza a német békeszerződés létrejöttét, de nyugat nem szüntetheti meg egyoldalúan a felfegyverkezést.« A sokszor idézett »inkább vörös mint halott« (lieber rot als tod) kérdésre az egyházi elnök a következő választ adta: »A kommunizmus, végső megjelenése embertelen. Ezért inkább meghalnék, mintsem hogy világnézetileg kommunista lennék.« Kelet-Németország evangélikusainak nem ajánlja sem Dibelius püspök, sem Mitzen-heim püspök (az utóbbi vonalas kissé a legutóbbi hónapokban) magatartását, hanem harmadik utat ajánl. Bécs. Az osztrák választásokon a néppárt (katolikusok - »feketék«) választási röplapjain többször olvasható volt: »Katolikusok válasszatok katolikusokat. Szavazzatok arra a pártra, amely az egyház követeléseit teljesiti.« A magát sokszor katolikusnak nevező Ausztria legerősebb pártja a szavavatok szerint a szociáldemokrata párt. - Az evangélikus egyház nem foglalt állást egy párt mellet sem, a választások előtt utalt a hivek lelkiismereti szabadságára és állampolgári kötelességére. Sz. I. AZ ELFELEJTETT ARC Szabó Dezső elbeszélése. A nap meghajlott, de azért a fulaban tovább is gonoszok voltak. Tovább is káromkodtak, tovább csaltak, loptak, hamisan mértek, titkolództak, elárultak. Tovább voltak testek, bűnre éhes testek tovább emberkedtek. Mintha sohasem végződött volna be a nap. Jaj, pedig már nyergeit az éjszaka. Pedig a nap lehajtott már s a búzatenger túlsó kalászai már birizgálták a karimáját. A falu közepén, a faluháza előtt, egy nagy térés hely volt. Köröskörül tizenkét kereszt állott, rajtuk a Megváltóval. Egyforma volt a tizenkét Megváltókép, szomorú és egyszerű mindenik, és azon egyformák voltak a keresztek. Valaha valami kegyes gazdaember állította őket ide s ha már ott voltak, hát ott voltak. Legalább a bíró így verhette a mellét: - Nekem még a tizenkét Krisztus sem parancsol! - A térés közt papsajt, békavirág s mi egy e más borította s kényes tyúkok és egypár nevendékmalac legelésztek rajta. Embere és barma hazafélé jött a mezőkről. Az embere sötéten morcosán, elédetlenül. Gyűlölettel a munka, a föld és egymás iránt. A barma szelíden, meghajolva. Körülállták a kútat s bámulták a szép világot. Már mint a barmok. A holtmezö felől egy ember jött a faluba. Magas volt, de meghajolt, szelid volt az arca, de szomorú volt, és mégis mosolyogtak a szemei. Hosszú haja volt s nagy szőke szakálla. Meggörbedt vállán batyu volt, de üres, üres batyu. Belépett a boltba és azt mondta: - Jóestét kívánok.-ügy mondta ezt ő is mint más emberfia. S valahogy mégis bennebb ment az emberbe az ő kívánsága. A boltos éppen lisztet mért egy szegényasszonynak. A mértéken alúl ott volt a dugott vas, hogy kevesebb lisztet több lisztnek mutasson. De azért a boltos odaszólt a vendégnek: - Fogadj Isten jó ember, üljön le minálunk. Az idegen ráült egy zsákra és ránézett a boltosra. Nagyon - nagyon jó, világító szemmel nézett rá és szólt: - Bizony jó ember kend boltos úr, hogy ilyen tetézve mér ennek a szegény asszonynak. A boltoson átment az idegen hangja és nézése és összerázkódott: Jaj, milyen fekete vagyok én belül! — mondta. Azzal nagy titkosan levette a pokolvasát a mérték alul s jól megtetézte a lisztet a szegény asszonynak. Az asszony elment a akkor a vendég is elköszönt. A boltos pedig kiállt a bolt ajtajába és azt mondta: - Milyen szép csendes este van ma. - Pedig ö már ezer ilyen estét látott és meg sohasem mondta. Azután pedig így töprengett:- Hol láttam én ezt az arcot, hol láttam ezt az arcot? A szomszéd házból éktelen kiabálás és nehéz sírás hallatszott ki. Egy gonosz asszony verte mostoháját. Fiatal volt még az aszszony se fájt a mája a szép legényekért, kik a lányára néztek. Azért fonott kenderkorbáccsal verte a lányát:- Nesze, te fehértestü, ne te nagyszemű, ne te gyalázatos ezüstkacagású! Az idegen bement, eltakarta a leányt és szelíden odahajolt az asszony elé:- Üss engem, jó asszony, üss, amig kivered rajtam a haragodat, ügy szánlak, hogy haragszol. Az asszony nézte a meghajtott embert, a nagy szomorúságot és jóságot az arcán, meg a szelidséget. És belőle is sírás zökkent fel:- Jajj, de rossz vagyok, jajj de gonosz vagyok! - tördelte kezeit. Az idegen megfogta a leány kezét, az asszony kezébe tette és mondta: - Csókold meg a te jó anyádat, leányom - és elment. Az asszony magához ölelte a leányt, összevissza csókolta:- Ugye a Pistát szereted, hát légy boldog vele, vasárnap megtartjuk a kézfogót,. - és valami fájdalmat érzett, mint egy meleg jóérzést. Kérdezte a leánytól:- Hol láttam én ezt az embert? A leány felelt:- Talán a városban, talán írott könyvben, de úgy az eszem alján van a képe. 8
