Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-07-01 / 7. szám
Haydn Ferenc József emlékezete Az a világ, amely számontartja a szellemi nagyságokhoz tapadó évfordulókat, az idén Purcell trecentenáriuma Händel bieentenáriuma, Mendelssohn és Haydn 150 éves születési illetve halálozási évfordulója kapcsán olyan zenegéniuszok előtt hódol, akik nemcsak történelmileg számontartott adalékok, hanem olyan szellemek, akik ma is élő és eleven kapcsolatban állnak az emberiséggel. A dátumokat mi magyarok is -megünnepeljük. Sokszor olyanokat is, amikhez vajmi kevés vagy éppen semmi köze nincs népünknek és nemzetünknek. Hogyne dobbanna meg a szívünk, amikor Haydn Ferenc József, az Esterházy hercegek világraszóló karmestere és házi komponistája előtt lobban magasra az oltárok áldozati tüze! Haydn jellegzetes osztrák zeneszerző volt, még pedig olyan osztrák zeneszerző, akinek kompozicióban a németség délkeleti törzsének, az osztrák népnek először szólalt meg a hangja magasrendü müzenei formában. Haydn hazulról hozott és a világhírű bécsi énekiskolában Schuberthez hasonlóan csiszolt zenei kifejezésének a keretét azonban az Esterházy hercegek, Kismarton és Észterháza révén Magyarország szolgáltatta. Bármilyen is legyen tehát valakinek a »németes« magyar föurakról a felfogása, az érzésé vagy éppen az ítélete, tagadhatatlan, hogy ez az eszterházai kultúra a kor legmagasabb szintjét reprezentálta és Eszterháza és az Esterházyak nélkül Haydn nem azt képviselné, amit ma a világ előtt reprezentál. Nekünk elfogulatlan és a szemellenzö minden formáját elvető magyaroknak kötelességünk, hogy Hayn mostani ünnepe kapcsán Kismartonnak, Eszterházának és a Haydn négy generáción át foglalkoztató Esterházy hercegeknek, rajtuk át a magas magyar kultúránk is megadjuk azt a tiszteletet, ami megilleti, még akkor is, ha ez a kultúra a mai értelemben nem volt elsődlegesen sem magyar sem nemzeti. De hogy Eszterháza és az Esterházy hercegek udvari légköréből nem hiányzottak a honi elemek, azt épen az osztrák Haydn bizonyítja ékesen. Haydn »all’ongarese« címet viselő darabjai és tételei arról adnak hírt, hogy - mint Kodály is leszögezte legutóbb - »itt egy sajátos, minden mástól elütő zenei kifejezésmód él«. Haydn elsőként ad hírt »all’ongarese« kompozícióiban Eszterháza sajátos, »minden mástól elütő« zenei kifejezésmódjárból, de Haydn ópuszai között, amiken nincs semmi utaló felirat, sok olyan van, amiben a kevésbbé vájt fülű hallgató az első hallásra is felismerheti a jellegzetes magyar elemeket. Haydn ugyanis azok közé a kevesek közé tartozik, akik nemcsak a »tanult füleknek« való muzsikát akartak írni. Valóban a másfél század után is közvetlen, friss és még az arisztokratikus menüettekben is népi zamattal szolgál. Kristálytiszta formáit betöltő melódiáiból minduntalan kibuggyan az egészeséges kedély ártatlan vidámsága. Hogy ez mennyire így van, azt a télen a New Yorki Filharmonikusok televízió isközvetítette gyermek-hangversenyén a vezénylő és zenei magyarázónak is remek Bernstein szimfonikus példáival nagyszerűen demonstrálta. A gyerekek is hallhatták és természetesen velük a nagyszámban jelenlévő papák, mamák, nagyapák is, hogy Haydn »papa«, - ahogyan Mozart is nevezte — muzsikájában mennyi zenei éle huncutkodik. Ha majd egyszer megszületik az eddig hiányzó Haydn zenei összkiadás - hihetelen, de a közkedvelt és népszerű Haydnnak nincs Bach, Händel, Mozart, Beethoven vagy Brahms művészetét összefogó gyűjteményekhez hasonló összkiadása, - akkor fogja látni igazan mindenki, milyen vicces valaki is volt ez az istenfélő, Isten parancsai szerint élni igyekvő és így pl. soha senkiről rosszat nem mondó derék osztrák ember. Kissé sablonosán hangzik, ha azt mondjuk, pláne címként írjuk, hogy Haydn »a vonósnégyesek és a szimfóniák atyja«. Valóban, kamarazenét, szimfóniát Haydn előtt is írtak, nem ő találta ki ezt a formát, hiszen műfajt soha sem teremt egy ember. De amit ma vonósnégyes vagy szimfónia fogalma alatt tart számon az emberiség, arra ö tanította a világot, a mindkét műfajban magát a zenei tökélyt reprezentáló alkotások során. A száznál több szim-Osztozunk a magyar zenei élet gyászában két nagy zenészünk elhunyta alkalmából, akik mindketten nevangélikus egyházunk tagjai voltak. Zalánfy Aladár ny. zeneművészeti főiskolai tanár, a Deák-téri evangélikus templom főorgonása, május 15-én, 72 éves korában csendesen, váratlanul elhúnyt. Hatalmas munkát végzett korátok és korálelöjátékok szerzésében és gyűjtésében. Hagyatékában rengeteg kiadásra váró kézirat volt, köztük - mint az Evangélikus Élet jelenti - egy teljes evangélikus korálkönyv. A farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Zathurecky Ede hegedűművész május 31-en este 58 éves korában agyvérzésben hirtelen meghalt. Európai hírű hegedűs, a Hubay iskola neveltje volt. Mint kitűnő pedagógus is ismeretes; 1956-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola főigazgatója, az USA-ba való kivándorlása után a Bloomingtont (Indiana) egyetem tanára volt. T. L. fónia és a több mint 80 vonósnégyes - az Esterházyak szomjas zenei nagyfogyasztók voltak! - a műfaj örökérvényű gyönyörűséges példaképei nemcsak annak, aki muzsikálja, hanem aki csak hallgatja is őket. Nem csoda, hogy nálunk Magyarországon, a nehéz zenei viszonyok ellenére hamar elterjedtek Haydn müvei, és az ünnep kapcsán joggal büszkélkedhetünk azzal: Haydn nemcsak Londonban, hanem Budán is vezényelt és ott 1800-ban maga dirigálta egyik halhatatlan remekét, a »Teremtés« oratóriumot. Haydnt szeretjük mint egy irányzat beteljeesülését, a nevéhez, valamint Mozarthoz es Beethovenhez fűződő bécsi klasszicizmus nagy alakját csodálni és elkönyvelni. Haydn azonban nemcsak oromzat, zenei »nincs tovább«, hanem indíték is. Az utak tőle sokfelé vezetnek, Haydn papától nemcsak Mozart, Beethoven vagy épen Schubert felé indulhatunk. Brahms »Haydn változatai« mutatják, hogy a napjainkon túlmutató termékenyítő folyamatnak közbelsö, romantikus állomásai is vannak. Munkára ösztönszö gondolatait maga vetette papírra, amikor öregkori levelében leírta: »Gyakran, mikor mindenféle akadályai küszködve szellemi és testi erőm lankadt és nehezemre esett megkezdett pályámon haladni: egy titkos érzés ezt sugallta: a földön oly kevés a boldog és megelégedett ember, mindenütt üldözi őket a bánat és a gond. Talán a te munkád néha oly forrás lesz, amelyből a gondterhelt néhány pillanatra nyugalmat, üdülést merit.« A Gondviselés megengedte, hogy az emberiség zenei jótevője lehessen. Csendesnap Oriszigeten szeptember 27.-én. Az öriszigeti evangélikus egyházközség meghívására a helyi gyülekezet és az osztrák evangélikus egyház magyarnyelvű lelkigondozói szolgálata grázi és bécsi hivatalának rendezésében, szeptember 27.-én őriszigeten (Sziget in der Wart-Burgenland) másodízben csendesnapkra hívja az Ausztriában élő magyarokat. A gyülekezeti nap előtt, szeptember 26.-án az ifjúság és az egyetemisták számára lesz külön egésznapos együttlét. A Burgenland területén lakók az öriszigeti lelkészi hivatalban; Grazban, Steierországban és Karintiában lakók Graz Rosenberggürtel 48 szám alatti lelkigondozói hivatalban; a Bécsben, és környékén, Alsó-és Felső Ausztriában lakók pedig a bécsi lelkészi irodában (Wien 9., Liechtensteinstr. 20) jelentkezhetnek a csendesnapokra szemtember 15.-ig. (Autóbusz különjáratokat indítunk!). Jelszó: őriszigeten, ismét, találkozunk! Sz. I. 7 Dr. Gaál Endre: „A vonósnégyes és a szimfónia atyja"
