Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1959-07-01 / 7. szám

MODERN MŰVÉSZÉT Néhány hónapja a középkori keresztyén művészetről hozott cikket az Utitárs. Rövidesen a modern egyházi művészetről szándékozunk közölni írást. Mintegy elöljáróban közöljük ezt a modern művészetről szóló cikket. Szerk. Megfigyelhettük, hogy a modern kép­zőművészetet a nagyközönség bizonyos zárkózottságait, merevséggel fogadja, a legjobb akarattal is érthetetlennek, za­varosnak találja. Ha meg akarjuk érteni a modem mű­vészetet, feltétlenül meg kell ismerked­nünk irányzataikkal s a különböző irány­zatok egyéni problémáival és elképze­lés-világával. Mikor kezdődött a művészetben a mo­dernség? A klasszicizmus, romanticisz­­mus, naturalizmus, szimbolizmus hosszú időn át uralta a művészetet. A kompo­zíciók mechanikus stíusával, a maté­ria tökéletes utánzásával, felszínes elkép­zeléseikkel szinte semmi újat, értéke­set nem adtak a művészetnek. A 19. század végén Manet és Monet szinte robbanásszerűen nyitott új utat. ök voltak az impresszionisták élharco­sai, akik után Renoir, Degas, Cézanne tökéletesítették és fejezték be ez irány­zatot. Problémáik újszerűsége, hogy nem az anyag, a matéria lelhető legtökélete­sebb utánzására törekszenek, hanem en­nek bennük alkotott hatását akarják visszaadni. Észrevették pl. tájképfestés közben, hogy a tárgyak különböző tá­volságból más és más színhatást ad­nak, rájöttek hogy az árnyékok színe­sek, nem szürkék. Minden művészettörténetben és na­gyobb lexikonban megtaláljuk Degas híres balerináját. A táncosnő ruhájának könnyű rojtjai között szinte »érezzük« a levegőt materiálisán, pedig nem is törekszik a művész arra, hogy »élethű­en« adja vissza tárgyát. Az impresszionizmus a 20. század elején be is fejezte szerepét, - a közön­ség előtti sikere csak néhány évtizeddel később érte utói. Henri Matisse: A nagy szoba vörös belseje. A művészek tovább kutattak új után. Matisse, a fovizmus legtekinté­lyesebb képviselője, és Rouault erősebb, energikusabb alapokra állították a mű­vészetet. Több hangsúlyt fektettek a formák határozottságára, színeiket nagy biztonsággal tisztán tubusból rakták a vászonra. Mély, komoly tónusaik meg­­ragadóak, kompozíciójuk határozott. Figyeljük meg Matisse-nak »A nagy szoba vörös belseje« c. képét. A szoba sarokvonala élesen kettévágja a képet, gyár, az újonnan érkezettek segítségé­re egyetlen már korábban kivándorolt 1956-os menekülttől sem kapott segít­séget, ellenben jelentkezett négy »régi«! De sok söpörni való van az »újak« por­tája előtt .. . Arra kellene törekednünk, s ez ma­gyar nemzeti érdek és egyházi feladat, hogy megszüntessük a kasztokat, ska­­tulázgatásokat »régiek«, »újak« stb. kö­zött ... Említed a művelődési kérdéseket is. Többen határozottabban fogalmazzák ezt. Pl. igy: »ezeknek az amerikaiaknak nincsen kultúrájuk csak autójuk és rá­gógumijuk«, vagy »ezek a norvégok kul­­turátlanok, tisztelendő úr.« Valaki nem hagyta ennyibe. Elővette a birálgató új magyart, s hamar kide­rült: odahaza, a kultúra után vágyó ba­rátunk, a »Vig özvegy« és a »Csárdás­­királynő« kultúrájáért lelkesedett. Ha még Adyt, Németh Lászlót, Beet­hovent, Kodályt és Bartókot, Shawt és Brechtet hiányolta volna az eldugott kis faluban, meg lehetne érteni. De aki maga másod - és harmadrangú kultú­ra-pótlékokkal elégszik meg, az ne be­széljen ám környezete kultúrálatlan­­ságáról. Ami az amerikai keresztyénségre vo­natkozó megjegyzéseidet illeti: lehet, hogy az formailag más mint amihez szokva vagyunk otthonról s az öreg Eu­rópából De ne felejtsük el, hogy sok pozitív hatást kaptunk tőlünk: az örállói munkát, a másokért való felelősség erős tudatát és sok más jót. Végtelenül szí­nes, sokoldalú a keresztyénség világot átfogó családja. Jó volt ismét beszélgetni egy kicsit. Ma egyre szükül a világ. Folytassuk a levélváltást. Talán idővel mások is »be­leszólnak« majd a témába, s igy lesz az valóban mindannyiunk közös kérdé­sévé. Sok szeretettel köszönt. Sz. I. de nem középen! Rögtön észrevesszük, ez a diszharmónia érdekesség, változa­tossá teszi a képet. A falon lévő két kép is: a kisebbnek erősebb tónusa kellemesen kiegyegyensúlyozza a nagy­obbnak világosabb felületét. Ezt az öt zuhanó hideg egyenest (képek szélei fal­vonal) könnyedén feloldja a szék, a két asztal, a virágok, a szőnyegek já­tékos vonala. Ez a festészet könnyed, »gurulékony«, tartalmas. Neves követői Dufy, Dela­croix, Valminck. — A fovizmus formái egyszerüsítéséved, kompozíciói újszerűsé­gével teremti meg a talajt a kubizmus­­nak, - ennek, úgy mondhatnánk, elő­szava. Braque és Picasso egymástól függet­lenül kezdték el a kubizmut. Jelszavuk »megtisztítani a művészetet«, ill. a for­mákat lehető legjobban leegyszerűsí­teni, mértani formákká alakítani. A for­mák játékában, a rajzok cirádáiban könnyen elveszítjük figyelmünket s nem találjuk meg a kép igazi, közvetlen mondanivalóját. Nézzük Braque »A kerek asztal« című képét. Csendélet: egy asztal« című ké­pét. Csendélet: egy asztal telerakva, rajta hegedű, pohár, gyümölcs stb. Eze­ket úgy állítja össze, hogy a tárgyakat csak sejteni tudjuk. Nem is fontos, nem a tárgyakon van a hangsúly, attól nem tetszik jobban a kép ha felismerjük tö­kéletesen pl. a hegedűt. Általában, ha modern képet nézünk, próbáljuk magunkat kikapcsolni a me-George Braque: A kerek asztalka. terialista világból, ne felejtésük el, hogy a művészet lelki érzések, behatások, el­képzelések kifejező eszköze, tehát »nincs köze« a tárgyakhoz, ezek csak eszközök. Különösen szembetűnő ez a szürreali­stáknál. A szürrealizmus kezdeményezője, Cludwig Goellen, egy új képzeletvilágot teremt magának; a modem világ súlyos, komor légkörét végtelen túlzásokkal, ré­malakokkal jeleníti meg, színeiben több­­(folytatís a 11. oldalon). 6

Next

/
Thumbnails
Contents