Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-06-01 / 6. szám
Kótsch Lajos: Az érem másik oldala Hozzászólás Niemöller nyilatkozataihoz. Hogy magyar evangélikusaink tájékozódása teljesebb legyen és úgy alkothassák meg saját véleményüket, hadd mutassak rá néhány pontban arra, ami lehetetlenné teszi számomra, hogy Niemöllernek és a vele egymeggyöződésen lévőknek álláspontjával és magatartásával egyetérthessek. Niemöller nemcsak nyilatkozatainak a tartalmával, hanem azoknak többnyire feltűnő és sokszor bántó, sőt sértő élességével tűnik fel. Ez nyilván összefüggésben van a volt tengeralattjáróparancsnok alaptermészetével, haláltmegvető bátorságával és a talán nem mindig szerencsés rámenösségével. Niemöller kétségtelenül azok közé tartozott, akik korán ismerték fel Hitler Adolf mozgalmának és ideológiájának igazi lényegét és a keresztyén hittel merőben ellenkező mivoltát. Nem hallgatható el, hogy eleinte őt is félrevezették a nemzeti szocializmusnak a »pozitív« keresztyénség felöl hangoztatott szólamai, úgyhogy ilyen értelemben még hűségnyilatkozatot is tett Hitler felé. De amint az első lépések megtörténtek az egyház és Krisztus tanitása ellen, Niemöller azonnal a hitvalló csoport szervezői közé sorakozott. Ismeretes, hogy meghunyászkodás nélküli magatartása, a halálra üldözött zsidók és a kiirtásra Ítélt »értéktelen életek« mellett való kiállása koncentrációs táborba juttatta. Ebből barátai tanácsára a második világháború kitörése után úgy igyekezett kijutni, hogy önkéntesen jelentkezett tengerészeti szolgálatra, ami érthetően elutasításra talált. A koncentrációs táborból az amerikai csapatok szabadították ki. Ezt követően érthetően egészen az amerikaiak oldalán található. Azok közül, akik abban az időben az amerikaiak által létesített fogoly-és intemálótáboroknak voltak a lakói, számosán keserűen emlékeznek Neimöllernek e táborokban tett látogatásaira igen kemény Ítélkező beszédei miatt, holott e táborokban jelentős számban voltak egyénileg ártatlan emberek. Arról nem is szólva, hogy e táborok nem nagyon különböztek a hitleri koncentrációs táboroktól. Erre az időszakra esik a németországi rendelet éretelmében minden felszentelt lelkésznek felszentelése előtt le kell tenni, s ez az eskü a fentitől csak annyiban tér el, hogy abban szerepel még egy ilyen mondat: »hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem.« Az evangélikus egyház részéről Káldy Zoltán püspöknek és Fekete Zoltán Északi Egyházkerületi felügyelőnek kellett most esküt tenni az Országház Munkácsy terhiében, amelynek egyik falát Munkácsy Mihály remekműve a Honfoglalás című festménye díszíti. Sz. I. evangélikus egyházak u. n. stuttgarti bünvalló nyilatkozatának megszerkesztése, amiben Niemöllernek jelentős érdeme van. Bünbánattal vallják, hogy a hitleri diktatúrával szemben gyengék voitaJk a hitben, fogyatékosak az imádságban és gyarlók a bátorságban. E nyilatkozatnak igen nagy volt a jelentősége hitelvi és gyakorlati vonatkozásban. A legyőzött Németország és a győztes országok egyházai között már nem volt megakadályozható politikai érveléssel és hatalommal a hittestvéri kapcsolatok felvétele és fejlesztése, valamint a nyomorúságban lévők iránt a felebaráti szeretet gyakorlása. Ebben a vonatkozásban Niemöller személyes külföldi utazásai és a személyéhez fűződő nimbusz is rendkívüli jelentőségű volt. Természetes hogy ettől az embertől mindenki azt várta, hogy amilyen határozottan szembeszállt az egyik totális hatalommal, ugyanilyen magatartást fog tanúsítani minden próbálkozással szemben, amely az ember totális leigázására irányul. Azonban hamarosan megdöbbenéssel azt kellett tapasztalni, hogy Niemöller (akár csak a neves svájci ref. thcológus, Dr. Barth Károly, akihez meleg barátság fűzi) érthetetlen enyheséggel és jóindulattal viseltetik a totális államhatalomnak másik változatával, a bolsevizmussal szemben. Ellenben mind jobban és jobban feszültségbe, sőt éles ellentétbe kerül a nyugati világ állami és egyházi vonalvezetésével. Ennek folyamán a politikai vezetőket hittételekkel a theológia porondjára, az egyházak vezetőit pedig politikai kijelentésekkel és politikai igehirdetésekkel, sőt politikai akciókkal a politika arénájába akarja szólítani. Sajátos ennek a magatartásnak a kiindulópontja. Saját szájából hallottam, hogy ez akkor kezdődött, amikor Északkorea támadásával kapcsolatban New Yorkban látta az USA bulvárlapjainak fenekedő címsorait és azokban Hitlerék hangnemének újraéledését tapasztalta. Érdekes, hogy a kommunista világ erőszakos terjeszkedése elé elsöizben állított védekező akadály ilyen irányban befolyásolta! Azután következett a német felfegyverkezés kérdése és az ezzel összefüggő számos probléma, ö és elvtársai olyan nagy hanggal vitték a szót egyházi és politikai síkon, mintha ők lennének az egyház és az állam népe igazi érzéseinek és meggyőződésének hivatott képviselői. A választások szinte csúfos mértékben pont az ellenkezőjét igazolták. A németországi evangélikus egyház vezetősége pedig spontán jelentette ki Niemöller legutóbbi nyilatkozatával kapcsolatban, hogyha az alkotmányos úton felállított hadseregre vonatkozó kifejezései tényleg és ilyen formában hangzottak el, akkor az egyház vezetősége nem azonosíthatja magát azokkal, mivel nem ért egyet velük! Ám ez csak olaj volt a tűzre! Ez a magatartás, amely akaratlanul is mindenkor a szovjet vonalát erősítette, természetesen megszerezte számára a »taktikai szimpátiát« a vasfüggönyön túl és: ennek alapján szinte kényekedvére utazhatott a keleti blokk országaiba, igy Magyarországra is. Senkinek sem áll jogában kétségbevonni, hogy ezen a réven egyes személyeken segíteni is tudott. Ennek azonban igen magas ára volt! Ma már napnál világosabban látható, hogy Niemöllert cégérnek akarták és tudták használni. És pedig kettős megtévesztés céljára. Egyik az volt, hogy a kommunista rendszerű államok gazdasági és népjóléti eredményeit hirdesse, a másik pedig az, hogy az egyház szabadságát és viruló életét igazolja. Mindkettő kiadós mértékben meg is történt! Példa reá éppen hazánk esete. A rettenetes Rákosi-éra vége felé járt Niemöller Budapesten. Visszaérkezése után szóban és Írásban nyilatkozott a magyar népi demokráciának szembeszökő gazdasági eredményeiről, továbbá az egyházi élet szabadságáról és a régebbi időket megszégyenítő eleven lüktetéséről. Néhány hétre rá a »ragyogó eredmények« következtében mennie kellett Rákosinak és az otthoni népidemokratikus sajtó cáfolta a legékesebben Niemöller tapasztalatait. Az egyházi élet igazi képéről pedig hű rajzot kaphatott mindenki a magyar evangélikus püspököknek a felkeléssel kapcsolatban adott nyilatkozatából. Viszont a magyar felkelés alkalmával és annak világot megrendítő legázolásával kapcsolatban nem szólalt meg Niemöller. Befejezésül: Azok a tételek, amelyeket Niemöller és köre hangoztat, akár hitelvi, akár gyakorlati politikai tételekről van szó, egyáltalán nem jelentenek végső igazságot, amelyek felől vita nem lehet, hanem ellenkezőleg: Élesen különböző meggyőződések ütközőpontjai! Jó lenne valóban, ha a különböző vélemények mindenütt ilyen nyíltan ütközhetnének meg egymással, mint itt Nyugatnémetországban ! És döntő fontosságú lenne, hogy hivő keresztyének egyéni véleményüket ne képviseljék a kizárólagos igazság jellegével erőszakos módon s vigyázzanak arra, hogy a különböző vélemények összeütközése miatt a szeretet ne szenvedjen csorbát! A kiadóhivatal kérése Több országban a posta a címváltozásokat nem jelenti és a lapot nem küldi vissza. Kérjük ezért lapunk olvasóit címváltozásukat és evangélikus ismerőseik címét, akik tudomásuk szerint eddig nem kapják lapunkat, jelentsük be az egyes országok lelkészi hivatalában. 4
