Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1959-06-01 / 6. szám

öt világrész egyházi híreiből A Németországi Evangélikus Egyház segélyakciója több ázsiai és afrikai egyetemista németországi tanulmányait akarja fedezni. Újabb protestáns üldözés Kolumbiá­ban: Tununguában január 17.-én egy esti prot. háziistentiszteletröl jövő 17 felnőttre és 10 gyermekre tüzet nyitot­tak. Egy férfi meghalt, 3 asszony meg­sebesült. A protestáns-üldözéseknek 1948 óta 109 felnőtt és 4 gyermek halálos áldozata van. Kelet-Németországban növekszik az úrvacsorával élők, de csökken a teoló­giai hallgatók száma. Az Evangélikus Világszövetség genfi központjában a missziói osztály új tit­kára a 44 éves madagaskári Rosolofo­­saona nevű afrikai lelkész lett. Németország ismert evangelizátora, Wilhelm Busch, az országban dolgozó artisták és cirkuszi alkalmazottak közti missziói munka megindítását sürgeti. Amerika evangélikus egyházaiban 1 evang. lelkészre átlag 500 gyülekezeti tag esik. Németországban 5000, Magyar­­országon 1000 egyháztag esik egy lel­készre. A szabadkai református egyházközsé­get a polgári hatóságok 310.000 dinár pénzbírsággal sújtották, mert a német­­országi diákok vetitettképes vallásos estélyét nem jelentették be. Spanyolországban a protestáns temp­lomoknak nem lehet tornyuk, utcára néző ablakuk és bejáratuk, valamint harangjuk. A feketicsi protestáns teológiai szemi­náriumra előadóként meghívott 3 kolozs­vári teológiai tanár nem kapott Jugosz­láviába beutazási engedélyt. Billy Graham korunk egyik leghíre­sebb evangélizátora 4 hónapos igehirde­tés sorozatott tart nagy tömegek előtt Ausztráliában. A jugoszláv köztársaság elnöke a jugoszláviai ókatolikus egyház püspökét, Dobrovoljac Milánt a testvériség egység érdemrend első osztályú rendjével tün­tette ki. Címváltozások Lelkészeink közül háromnak a címe megváltozott az utóbbi hónapokban: Pátkai Róbert lelkész 36 College Road, Wembley, Middlesex, England. Kótsch Lajos lelkész Stuttgart-Münster Mosel Str. 40. Glatz Jószef lelkész Snäckparken 9, Bromma, Sverige. A svájci református egyház az elmúlt esztendőben 8777 segélycsomagot kül­dött szét rászorulóknak. Ebből 6615 cso­magot Magyarországra, 1791-et Jugosz­láviába, 102-öt Csehszlovákiába küld­tek. Kissebb számban mentek csomagok Lengyelországba, Ausztriába, Romániá­ba, a Szovjetunióba, Olasz-és Francia­­országba, valamint Németország keleti övezetébe. Europa legkisebb, 13 gyülekezetben 6000 tagot számláló, Olaszországi Evan­gélikus Egyházában május 10.-én iktatta be esperesi hivatalába Rolf Lepsien ge­novai lelkészt D. Hanns Lilje hannoveri és D. Gerhard May bécsi püspök. A beiktatást Rómában tartották. Az elmúlt esztendőben a pünkösdista IBRA Rádiónak, amelynek székhelye Stockholmban van és Tangerből (Afri­ka) sugároz 22 nyelven adást, 7000-en írtak levelet Spanyolországból. Spanyo­lország mellett a legtöbb levél sorrend szerint Lengyelországból, Magyarország­ról és Ukrainából érkezik. Szovjetunió Tudományos Akadémiá­jának Elnöksége április 3.-i moszkvai ülésén elhatározta, hogy a jövőben fo­kozni fogják a szovjet állampolgárok ateista nevelését. Az Evangélikus Világszövetség most megjelent legújabb statisztikai adatai szerint a világ evangélikusságának szá­ma az elmúlt év végén jóval meghaladta a 71 milliót. Sz. I. ISTEN VELED, MOGI! Az Evangélikus Világszövetség Világ­szolgálati Osztálya kissebbségi egyhá­zak ügyeivel foglalkozó titkára, a dán Mogens V. Zeuthen lelkész, aki egy évet a soproni evangélikus hittudományi ka­ron tanult és kiválóan beszéli a magyar nyelvet, ezév április 17.-én megvált a Világszövetségnél végzett munkakörétől és a dél-dániai Tender városában lett gyülekezeti lelkész. Világszövetségünk genfi központjában nemcsak hazai egyházunknak, hanem külföldi magyar evangélikusságunknak is előadója volt. Hazánkat többször bejárta. Hazai és külföldi lelkészeink és gyülekezeteink nagyrészét személyesen ismeri. Hibáin­kat jól ismeri, mégis tudjuk, nagyon szeret bennünket. Hazaiakat és külföl­dieket egyaránt. öt is szeretjük. Magunkénak valljuk, ahogy mondani szoktuk: »a pipás dánt.« Nem búcsúzunk el tőle, de eddigi szol­gálatát nagyon megköszönjük Urunknak és neki. Isten áldjon meg Mogi Tonderben is! Tudjuk, »a dán sivatagban« sokszor gondolsz majd a Nagy Alföldre, s ha »megmászod a Himmelberg csúcsait« (rossznyelvek szerint a dánok maguk építették 153 méter magas, legnagyobb hegyüket) tudjuk eszedbe jut a Tátra, a Mátra - és a soproni Károly magaslat. Kérjük, gondolj ránk magyarokra to­vább is. Mi is ezt tesszük. Sz. I. Újra meg újra Ifjúsági óra. Születésnap. Az ünnepelt egy énekverset választ. Tizenhatéves, nyúlánk, barna kislány... ragyogó szemmel adja meg a választ: »Ma újra hűséget fogadok!« S ének közben mindegyikünk talán egy virágos, fehér oltárra gondol... egy szent órára... s arra, hogy mi lett azóta a drága fogadalomból: »Ma újra hűséget fogadok!« Kisértések tépázó, vad szele süvöltött át virágaink felett... kavarta a hétköznapok porát... És a hűség... a hűség hova lett? »Ma újra hűséget fogadok!« Elnémulna, s könnyen-igérgetö, bűnös szánkra dermedne énekünk, ha maga Krisztus nem állna elénk! mivel a szent keresztségben nekünk ö egyszer hűséget fogadott. S az a hűség oltalmazott, kisért, erőt jelentett, védő várfalat. Soha nem kellett megújítani, mert nem fogyott el, s mindig új maradt. ö egyszer hűséget fogadott. »Ma újra«? Énekeljük hát, igen! Mi, akik róla megfeledkezünk, s elengedjük erős kezét, pedig ő híven fogja erőtlen kezünk. »Ma újra hűséget fogadok!« Énekeljük, ha évek szállnak el! Énekeljük, ha napok múlnak el! Boldog, aki minden új reggelen új szívvel, új hittel így énekel! »Ma... újra... hűséget fogadok!« Túrmezei Erzsébet Engesztelésül Széleskörű érdeklődésre talált a német társadalomban az a több egyházi szemé­lyiség aláírásával megjelent felhívás, mely a béke szolgálatában való egyéves önkéntes munkára szólít fel német fér­fiakat és nőket. A felhívás többek között ezeket mondja: »Mi németek kezdtük el a második vi­lágháborút s már ezzel magában is több szenvedést okoztunk az emberiségnek mint mások. Isten elleni lázadásukban németek többmillió zsidót öltek meg. Akik közülünk, életben maradtak közül, ezt nem akarták, azok sem tettek eleget arra, hogy ezt megakadályozzák. Arra kérjük azokat a népeket, melyek tőlünk erőszakot szenvedtek, engedjék meg, hogy saját erőnkkel és saját esz­közeinkből valami jót tegyünk országuk­ban: építhessünk egy falut, templomot, kórházat vagy valami más hasznosat, mint engesztelési jelet.« Efféle munkát elsősorban a Szovjet­unióban, Lengyelországban és Izraelben szándékoznak elkezdeni, de sor kerül Dániára, Norvégiára és más országokra is. 5

Next

/
Thumbnails
Contents