Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-01-01 / 1. szám
„Isten kis fókája“ 200 éve halt meg az eszkimók apostola Egede-szobor Kopenhágában Jól ismert Magyarországon is egy kis történet a Bibliának eszkimó nyelvre való fordításáról. Az eszkimók nem ismerik a melegebb éghajlat alatt élő állatokat, s mikor a bibliafordító »Isten bárányát« akarta eszkimó nyelvre fordítani, erre nem talált szót. Úgy oldotta meg a problémát, hogy az »Isten kis fókája« kifejezést használta. Ugyanerről a bibliafordításról írja az irodalomtörténet, hogy a »kenyér« szót is mással kellett helyettesíteni. A miszszionárius, aki a fordítást végezte, visszaemlékezett arra, hogy az eszkimókkal való első találkozáskor kenyérrel kínálta őket, amit csak nagy gyanakodás után voltak hajlandók megízlelni. De utána mindjárt kiabálni kezdtek: »ízlik, ízlik!« A Miatyánk negyedik kérdését ezért így fordíttotta le: Add meg nekünk ma azt ami ízlik. Hasonló nehézségekkel úgyszólván naponként állnak szemben azok, akik újabb és újabb nyelvekre fordítják le a Szentírást Ázsia, Afrika, Délamerika és a Csendes-öceán szigetvilága sok helyén. A fentemlített két fordítás alkotója; az eszkimók apostola; Hans Egede norvég misszionárius, 200 éve halt meg. ő volt a norvég evangélikus egyház első misszionáriusa, s emlékére most könyvet adott ki a róla elnevezett norvég missziótudományi intézet. Példáját mutatja ez a könyv annak, hogy misszionáriusok gyakran nemcsak a bibliafordítás nehéz munkájában érnek el jelentős eredményeket talpraesett fordításaik révén, de a tudományok sok ágát is gazdagítják. A néprajz, földrajz, térképészet és nyelvtudomány terén felbecsülhetetlen munkát végzett, s munkája festőket, szobrászokat, ötvösöket, írókat ihletett meg. Késői nemzedékek számára elsősorban az jelentett inspirációt, hogy ez a sokoldalú, nagy adottságú úttörő misszionárius jól jövedelmezett állását hagyta ott, hogy életét számos veszélynek kitéve vigye el az evangéliumot Grönland népének. Mikor ma annyira eltölti a világot a kenyérharc láza s a kenyéririgység modem bűne, jó Egede példáján épülnünk. S jő tisztelettel fordulnunk a külmisszió munkája felé, melynek ma is megvannak az Egedéi. T. L. C. S. Lewis: Csűr-Csavar leveleiből III. Háborús levél Kedves Üröm öcsém! Igazán bosszantó dolog, hogy amikor a munkádról szóló részletes beszámolót vártam tőled, ehelyett olyan semmitmondó, rapszódikus ömlengést kaptam, mint amilyen a legutóbbi leveled. Azt Írod: »Tomboltál örömödben«, mert az európaiak ujab háborút kezdtek. Én azonban nagyon jól tudom, mi történt veled. Te nem »tombolsz«, hanem szabályszerűen berúgtál. Gondozottad álmatlan éjszakájáról szóló igen kiegyensúlyozatlan beszámolód sorai között olvasva, lelkiállapotodat elég pontosan rekonstruáltam. Pályafutásod folyamán először ízlelted meg, milyen finom az a bor, amelyik minden fáradozásunk jutalma: egy emberi lélek kínja és gyötrődése, - s ez a fejedbe szállt. Szinte nem is hibáztathatlak. Nem kívánhatom, hogy egy tapasztalatlan ifjúnak komoly, higgadt feje legyen. Reagált-e gondozottad a borzalom egynéhány képére, melyeket a jövőről festettél neki? Sikerült-e elérned, hogy önmagáért néhány szánakozó pillantást vessen a múltra? -, hogy a gyomra mélyén finom remegést érezzen? Nemde, mesterien fújtad a nótádat? Nos, mindez nagyon természetes, de ne feledd, üröm öcsém, hogy első a kötelesség, azután a szórakozás. Ha bármi jelenlegi önfeledtség arra vezet hogy végül is elveszítsd zsákmányodat, örök szomjúság fog gyötörni az után az ital után, amelynek első kortyát most anynyira élvezed. Ha viszont kitartó és hidegvérű eljárással végérvényesen biztosítani tudod a lelkét, akkor örökre tiéd a kétségbeesésnek, borzalomnak és döbbenetnek az a csordultig telt eleven kelyhe, amelyet annyiszor emelhetsz aj-Kovácsné Páll Rózsa: Kérdések Miért nő a fa S ö kérdi e? S ha rügytől ékes Tudja e? ... S ha mosolyog rá Napsugár Tán azt öleli Az illatár ... Ha madár dalol Hallja e, Titkos szerelmét Vallja e? ... Ha vihar tépi Szertelen, Gyötri e rejtett Félelem ? . .. S ha ringnák gyönge Ágai Álmodnák e Virágai ? ... Miről álmodnák Boldogan? ... Hogy kelyhükben Gyümölcs fogan ? ... Csak én kérdem balgán Szüntelen, Hogy dalra dalt Miért hajt szivem ? . .. Mi volt az éltem És mit ért ? ... Kinek fizettem Véle bért? ... kádhoz, ahányszor kedved tartja. Ne engedd hát, hogy bármilyen ideigvaló izgalom eltérítsen igazi feladatodtól: a hit aláásásától és az erények kifejlődésének megakadályozásától. Következő leveledben okvetlenül részletesen tájékoztass, hogyan reagál gondozottad a háborúra, hogy fontolóra vehessük, vajon azzal használsz-e többet, ha szélsőséges hazafivá, vagy ha heves pacifistává teszed. Sokféle lehetőség van. Azonban óva intelek, ne várj túl sokat egy háborútól! A háború természtesen szórakoztató. Az emberek jelenlegi félelme és szenvedése jogos és jóleső felüdülést jelent fáradozó munkásaink millióinak. De micsoda maradandó jó származik belőle, ha nem használjuk fel ezt arra, hogy általa lelkeket nyerjünk meg Földalatti Atyánknak ? Amikor olyan emberek ideiglenes szenvedését látom, akik végül is megmenekülnek tőlünk, úgy érzem, mintha megengedték volna hogy megkóstoljam egy disz lakoma első fogását s aztán megtagadnák tőlem a folytatást. Rosszabb ez, mintha egyáltalán bele se 4
