Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1959-01-01 / 1. szám

„Isten kis fókája“ 200 éve halt meg az eszkimók apostola Egede-szobor Kopenhágában Jól ismert Magyarországon is egy kis történet a Bibliának eszkimó nyelvre való fordításáról. Az eszkimók nem is­merik a melegebb éghajlat alatt élő állatokat, s mikor a bibliafordító »Isten bárányát« akarta eszkimó nyelvre for­dítani, erre nem talált szót. Úgy ol­dotta meg a problémát, hogy az »Isten kis fókája« kifejezést használta. Ugyanerről a bibliafordításról írja az irodalomtörténet, hogy a »kenyér« szót is mással kellett helyettesíteni. A misz­­szionárius, aki a fordítást végezte, vis­szaemlékezett arra, hogy az eszkimók­kal való első találkozáskor kenyérrel kínálta őket, amit csak nagy gyanako­­dás után voltak hajlandók megízlelni. De utána mindjárt kiabálni kezdtek: »ízlik, ízlik!« A Miatyánk negyedik kér­dését ezért így fordíttotta le: Add meg nekünk ma azt ami ízlik. Hasonló nehézségekkel úgyszólván na­ponként állnak szemben azok, akik újabb és újabb nyelvekre fordítják le a Szentírást Ázsia, Afrika, Délamerika és a Csendes-öceán szigetvilága sok helyén. A fentemlített két fordítás alkotója; az eszkimók apostola; Hans Egede nor­vég misszionárius, 200 éve halt meg. ő volt a norvég evangélikus egyház el­ső misszionáriusa, s emlékére most köny­vet adott ki a róla elnevezett norvég missziótudományi intézet. Példáját mu­tatja ez a könyv annak, hogy misszio­náriusok gyakran nemcsak a bibliafor­dítás nehéz munkájában érnek el jelen­tős eredményeket talpraesett fordítá­saik révén, de a tudományok sok ágát is gazdagítják. A néprajz, földrajz, térképészet és nyelvtudomány terén felbecsülhetetlen munkát végzett, s munkája festőket, szobrászokat, ötvösöket, írókat ihletett meg. Késői nemzedékek számára elsősorban az jelentett inspirációt, hogy ez a sok­oldalú, nagy adottságú úttörő misszio­nárius jól jövedelmezett állását hagy­ta ott, hogy életét számos veszélynek kitéve vigye el az evangéliumot Grön­land népének. Mikor ma annyira eltöl­ti a világot a kenyérharc láza s a ke­nyéririgység modem bűne, jó Egede pél­dáján épülnünk. S jő tisztelettel for­dulnunk a külmisszió munkája felé, melynek ma is megvannak az Egedéi. T. L. C. S. Lewis: Csűr-Csavar leveleiből III. Háborús levél Kedves Üröm öcsém! Igazán bosszantó dolog, hogy amikor a munkádról szóló részletes beszámolót vártam tőled, ehelyett olyan semmit­mondó, rapszódikus ömlengést kaptam, mint amilyen a legutóbbi leveled. Azt Írod: »Tomboltál örömödben«, mert az európaiak ujab háborút kezdtek. Én azonban nagyon jól tudom, mi történt veled. Te nem »tombolsz«, hanem sza­bályszerűen berúgtál. Gondozottad ál­matlan éjszakájáról szóló igen kiegyen­súlyozatlan beszámolód sorai között ol­vasva, lelkiállapotodat elég pontosan re­konstruáltam. Pályafutásod folyamán először ízlelted meg, milyen finom az a bor, amelyik minden fáradozásunk ju­talma: egy emberi lélek kínja és gyöt­rődése, - s ez a fejedbe szállt. Szinte nem is hibáztathatlak. Nem kívánhatom, hogy egy tapasztalatlan ifjúnak ko­moly, higgadt feje legyen. Reagált-e gondozottad a borzalom egynéhány képére, melyeket a jövőről festettél neki? Sikerült-e elérned, hogy önmagáért néhány szánakozó pillantást vessen a múltra? -, hogy a gyomra mélyén finom remegést érezzen? Nem­de, mesterien fújtad a nótádat? Nos, mindez nagyon természetes, de ne fe­ledd, üröm öcsém, hogy első a köte­lesség, azután a szórakozás. Ha bármi jelenlegi önfeledtség arra vezet hogy végül is elveszítsd zsákmányodat, örök szomjúság fog gyötörni az után az ital után, amelynek első kortyát most any­­nyira élvezed. Ha viszont kitartó és hidegvérű eljárással végérvényesen biz­tosítani tudod a lelkét, akkor örökre tiéd a kétségbeesésnek, borzalomnak és döbbenetnek az a csordultig telt eleven kelyhe, amelyet annyiszor emelhetsz aj-Kovácsné Páll Rózsa: Kérdések Miért nő a fa S ö kérdi e? S ha rügytől ékes Tudja e? ... S ha mosolyog rá Napsugár Tán azt öleli Az illatár ... Ha madár dalol Hallja e, Titkos szerelmét Vallja e? ... Ha vihar tépi Szertelen, Gyötri e rejtett Félelem ? . .. S ha ringnák gyönge Ágai Álmodnák e Virágai ? ... Miről álmodnák Boldogan? ... Hogy kelyhükben Gyümölcs fogan ? ... Csak én kérdem balgán Szüntelen, Hogy dalra dalt Miért hajt szivem ? . .. Mi volt az éltem És mit ért ? ... Kinek fizettem Véle bért? ... kádhoz, ahányszor kedved tartja. Ne en­gedd hát, hogy bármilyen ideigvaló iz­galom eltérítsen igazi feladatodtól: a hit aláásásától és az erények kifejlődésé­nek megakadályozásától. Következő le­veledben okvetlenül részletesen tájékoz­tass, hogyan reagál gondozottad a há­borúra, hogy fontolóra vehessük, vajon azzal használsz-e többet, ha szélsőséges hazafivá, vagy ha heves pacifistává teszed. Sokféle lehetőség van. Azonban óva intelek, ne várj túl sokat egy há­borútól! A háború természtesen szórakoztató. Az emberek jelenlegi félelme és szen­vedése jogos és jóleső felüdülést jelent fáradozó munkásaink millióinak. De mi­csoda maradandó jó származik belőle, ha nem használjuk fel ezt arra, hogy ál­tala lelkeket nyerjünk meg Földalatti Atyánknak ? Amikor olyan emberek ideiglenes szenvedését látom, akik végül is megmenekülnek tőlünk, úgy érzem, mintha megengedték volna hogy meg­kóstoljam egy disz lakoma első fogását s aztán megtagadnák tőlem a folytatást. Rosszabb ez, mintha egyáltalán bele se 4

Next

/
Thumbnails
Contents