Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-04-01 / 4. szám
ISTENTISZTELET Legtöbben ha ezt a szót hallják, a templombamenést és az ott közösen, a gyülekezetben végbemenő éneklést és imádkozást értik rajta. Pedig talán nem is egészen így van ... Ha visszagondolok gyerekkorom istentiszteleti alkalmaira, úgy tetszik, sokkal egyszerűbbek voltak, mint a most szokásos liturgikus istentiszteletek. - Én a mai napig sem tudtam megbarátkozni az újabb renddel. Nekem a lelki elmélyülésemet zavarja az amikor istentisztelet közben hol felállunk, hol leülünk. Pedig hát ez jó azért is, mert nem fordulhat elő - mint a múltban hogy az ember véletlen elbóbiskol. Am ha az nem is lehetséges, hogy az ember »szunyókáljon« az istentisztelet alatt, azt most is meg tudja tenni bárki, hogy résztvesz ugyan az istentiszteleten, de gondolatban — lélekben távol van onnan ... Tehát akkor ez sem igazi istentisztelet! - Melyik akkor a valódi? Azt mindenki tudja aki templomba jár hogy az imádság: Istennel való beszélgetés ... Tehát az igazi istentisztelet is az, hogy ne csak a pap után mondjuk az imádságot, hanem ki-ki a maga érzése és gondolata után, a maga szavaival. Ez az igazi istentisztelet mikor mi »beszélgetünk« Istennel, mennyei - Atyánkkal. - Ezt pedig meglehet ám tenni bárhol! Az ágyban fekve is, vagy az ekeszarvát, kalapácsot, vagy egyéb szerszámnyelet fogva is. — Ha mi csak templomban imádkozunk: az nagyon kevés. Jézus ugyanis ezt mondja: »Mikor imádkozol menj be a te belső szobádba és ajtódat bezárva imádkozzál. (Máté 6, 6). Pál apostol szerint pedig« az Isten kézzel csinált templomokban nem lakik. Ha Isten kő-templomban nem lakik, akkor melyik az igazi templom? - Ez a templom: a hivő, alázatos emberi szívlélek. Az Ur az embert azzal emelte a többi teremtmény fölé, hogy saját, isteni-leikét lehelte belé. Ez az Istenadta lélek teszi az embert alkalmassá arra, hogy az Istennel közösségben álljon, beszélgessen az Istennel az ő Teremtőjével, - ha hisz őbenne és megalázza magát Teremtője előtt :.. Tehát: az Istentől eredő, hivő és alázatos lélek az Isten temploma. A legjobb istentisztelet, ha mi magunk, lélekben járulunk az Úrhoz és mondjuk el örömünket - bajunkat, kérésünket és köszönetünket Neki: a teremtő és megtartó Úristennek. És bár legyen akadozó, gyatra és rövid ez az ima, de őszinte és alázatos szívből fakadjon. Neki nem a csapongó nagy szavak kellenek, hanem a tiszta emberi szív ... Sajnos ilyen prédikációkat nem nagyon hall az ember az igehirdetők ajkáról, mert talán ök attól félnek, hogyha ök is így prédikálnak, akkor senki sem megy a templomba. Pedig azt hiszem, tévednek. - Vizsgálják, meg ezek az »álpapok«, hol van a világban az igazi Isten-hit és Krisztus tanítása: és akkor rájönnek hol a hiba. Mert nem csak a népben van ám hiba! Mellesleg szólva, - a 41. évemben vagyok és már 3 rendszerváltozást megértem a politikai életben. - És egyházi vonalon? A változás ott is állandó! - Gyermekkoromban nálunk nem volt templom. És később is csak minden 4. vasárnap és a »nagy-ünnepek« másnapján jött hozzánk pap istentiszteletet tartani. Jól emlékszem, hogy a nagy ünnepek alkalmával, a jó öregek bizony példamutató hűséggel jártak át legtöbbször a szomszéd faluba, hogy résztvegyenek az istentiszteleten. És későb alig 2 évtized múlva, amikor már templomunk is lett, bizony lassan megfogyott az öregek csoportja is, de mégjobban a fialtalságé. Nem hogy a 8 km utat képesek lettek volna megtenni, de még helyben sem igen jártak templomba. Most pedig még rosszab a helyzet. - De nem csak a nép a hibás ebben. Különösen «öregebb papjaink« ragaszkodtak a régi szokásokhoz. Pedig a Megváltó és nagy Tanító maga megmondotta tanítványainak: e világon nyomoruságtok lesz, de bízzatok én meggyőztem a viígy látjuk mi... »Szent Antal lánca« A katolikus népies babonaságnak egy különös megnyilatkozása az ú.n. Szent Antal lánca, mely az utóbbi időkben több nyugateurópai országban felbukkant. Egy lelkésztestvérünknek ismeretlen feladók két ízben is megküldték szövegét, előbb Svédországból, majd Németországból. A láncot a szöveg szerint »egy amerikai páter« indította el, s akihez eljut, annak 13 napon át egy-egy másolatot tovább kell küldeni, s sukkor a 13. napon megkapja azt a segítséget, amelyre szüksége van. A szöveg még az imádkozás szükségésséget és az Ur Jézus nevét is beleveszi a babona gyakorlásába. Annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy nemcsak evangélikus és református, de vallásukhoz hü katolikus magyarok sem esnek abba a gyerekes hitbe, hogy efféle babonasággal biztosíthatják szerencséjüket. A dolog gondolkodóba is ejthet. A modern ember hivalkodva hirdeti, hogy »tudományos« világnézetben nincs helye a keresztyén hitnek. Ugyanakkor efféle vallás-pótlékokkal akarja mégis csak meglevő »vallás-szükségletét« kielégíteni. Az ember kapálódzása ez, mellyel az élő Istennel való találkozás elöl akar kitérni. T. L. lágot.« Ezt a göröngyös utat járták a hitvallók és az u.n. »vándor prédikátorok« is. - Tehát az ö nyomdokait követve kell járni híveinek: együtt papnak és népnek egyaránt. - Ha ez így lesz, akkor nem kell aggódni azon, hogy milyen kevesen járnak a templomba. Hisz a legjobb tanítás a példaadás. Az eddig leírtak alapján azt gondolhatja valaki, hogy ezen sorok írója: ellenséges indulattal van a papság iránt, - vagy hogy istentelen és egyházellenes vagyok. Ám én nem ellenségeskedést akarok, hanem segíteni és javítani a helyzeten. Nem akarom azt mondani, hogy nem fontos templomba menni. Sőt! igen is, hogy nélkülözhetetlen ez a hitéletben. S ha a »kő-templomba« nem megy a nép, meg kell találni a módját, hogy az Isten igéje mégis eljusson hozzá. Ez pedig úgy lehetséges, ha elég Szentirás áll rendelkezésre és a pap, otthonukban látogatja meg híveit. Igazán, csak ott ismerheti meg a nép életét és gondjait. És itt, újra csak az új - Szövetségre hivatkozva idézem Jakab apostol szavait: »Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ö nyomorúságukban és szeplő nélkül megtartatni magát e világtól« (Jak. 1,27). Molnár István, (Németország) A bécsi VIT ... Az u.n. »Világ« Ifjúsági Találkozót idén rendezik először nyugati fővárosban - Bécsben. Az ausztriai Bundesjugendringben egyesült szabad ifjúsági szervezetek hatalmas, piros-fehér-piros, nemzetiszínü keretben megjelenő utcai plakátokon szervezetileg és egyesületileg visszautasítják az azon való részvételt. Az osztrák ifjúság vezető 12 szervezete alapszabályukban vállalt kötelezettségükre hivatkozik, s ezért »minden erejükkel fellépnek a katonai, soviniszta és totalitárius törekvésekkel szemben, legyenek azok akár fasiszta, akár népi demokratikus jellegűek.« A nyilatkozatot az alábbi szervezetek Írták alá: Evangélikus Ifjúsági Szövetség, Katolikus Ifjúság, Középiskolások Köre, Szakszervezeti Ifjúság, Ifjúsági Mozgalom, Cserkészszövetség, Cserkészmozgalom, Szocialista Ifjúság, Szocialista Gyermekmozgalom, Szocialista Középiskolások Szövetsége. Sz. I. UTITMf Monatsblatt für ungarische Lutheraner im Ausland. Redakteur und für den Inhalt verantworlich: László G. Terray, Kirkens Nödhjelp, Kirkegt. 5, Oslo, Norwegen. Mitglieder des Redaktionsausschusses: Lajos Kótsch, Schussengasse 17, Stuttgart-Münster, Deutschland, Robert Pátkai, 5 Westbury Road, London W 5, und István Szépfalusi, Liechtensteinstrasse 20. Wien 9, Österreich. OUPLEX-TRYKKERIET - K0BENHAVN (VED HARRY OLSEN)
