Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1959-05-01 / 5. szám
The Rev.Sándor Tóth 55 N.Wes+end Ave LanJses+er.Pa. ELŐ KÜLFÖLDÖN MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA III. évf. 5. szám. Megjelenik havonként 1959. május. Ha igazán szeretne ... Egy H éves magyarországi kislány levele Nyugaton élő édesapjához. (A belgiumi »Magvető« nyomán). Drága Édesapám! Tegnap bibliaórán voltunk. Édesanyám és én. Sokan voltunk együtt, mert sokunk számára nagy erő ma Isten Igéje. Én olyan boldog vagyok, hogy Isten szavát hallom a bibliamagyarázatban. A konfirmáción is sokat tanultam Isten útjáról. Tegnap Isten szeretetéröl szólt a lelkészünk. »Úgy szerette Isten e világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta érte, hogy valaki hiszen őbenne el ne veszszen, hanem örök élete legyen.« A fötanítás az volt, hogy Isten lemondott legdrágább Fiáról miérettünk. Szenvedett ezért, de megtette, mert szeretett minket. Ezen elgondolkoztam és Édesapám jutott eszembe. Nagy fájdalom hasított akkor át rajtam, mert egyszer csak világos lett előttem valami. És ez nagyobb fájdalom volt, mint az elszakadás, amikor Édesapám elment hazulról. És nagyobb fájdalom, mint az, hogy távol vagyunk egymástól. Könnyeim megeredtek, Édesanyámra néztem akkor, ö sírt. Pünkösd Megvilágosít, megszentel... Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, ő világosított meg ajándékaival, ö szentelt meg és tartott meg az igaz -hitben; ahogyan a földön élő egész anyaszentegyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben. Ebben az anyaszentegyházban nekem és minden hívőnek naponkint minden bűnt bőséggel megbocsát, az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt és nekem minden Krisztusban hívövei együtt örök életet ád. Ez így igaz! Luther Márton. Amire tegnap rá jöttem, ami súlyos fájdalmat okoz ma is, az az, hogy Édesapám nem szeret már minket. Bármennyire is fáj kimondanom, de nem igaz az az apai szeretet, amiről Édesapám két hónappal ezelőtt írt. Ha igazi volna, akkor nem inna Édesapám. Ha igazi volna, akkor a miattunk való fájdalmában nem menekülne az alkoholba, a borospohárhoz. Egyik barátja írta, hogy egyre gyakrabban részeg és részegségében már munkahelyéről is elmarad. Ezért jön ritkábban a levél s ezért nics már Zolikának cipője és nékem meleg ruhám. Nincs, mert Édesapám nem szeret. Ha szeretne minket, akkor le tudna mondani az italról. Sem Édesanyámat nem szereti, sem Zolikát, sem Béluskát, se Klárikát se engem. És ez nagyon fáj. Fáj mert nekünk gyermekeknek nagy szenvedést okoz, amikor Édesapám jobban szereti a bort és részeges társait, mint minket. A múltkor János bácsi, Édesapám testvére érdeklődött: - hogy van apád lányom? -, és én akkor elfuttottam, mert mielőtt feleltem volna összeszorult a torkom. Mára virradó éjszaka rettenetes álmom volt. Kint álltunk az udvaron. Az udvar közepén egy koporsó volt. Mindenki itt volt a községből. A rokonok ott álltak mind körülöttünk. Templomunk harangja szólt. És amikor ránéztem a koporsóra, az oldalán ez volt írva: apai szeretet. Akkor felsikoltottam. Felébredtek többi testvéreim is. Édesanyám még ébren volt, foltozgatta ruháinkat. Elmondtam álmomat, mindnyájan sírtunk. Igen Édesapám szeretetének hiányossága a próbatételben mutatkozott meg. Nem tud érettünk tűrni, nem tud érettünk várni, nem tud érettünk küzdeni. Pedig Béla mozdonyvezető szeretne lenni, Klárika orvos, Zolika pedig pap. így aligha teljesednek be gyermekálmaink. Édesanyánknak egyre többet kell dolgozni, mert nékünk napról-napra, egyre jobban el kell temetnünk az apai szeretetet. Csak egyet kérek, józan állapotban tessék elolvasni levelemet. Mi csak egyet tehetünk, imádkozunk. Ha megértené azt az Isteni szeretetet, amiről tegnap szólt itt az Ige és ebből egy parányit kéme magának, akkor bizonyára nem kellene elfutnom Jánosbácsitól és távollétében is melengetne minket apai szeretetének és gondviselésének ereje. Édesanyámmal, testvéreimmel együtt csókolom és gyógyulást kívánok, igaz gyermeki szeretettel. Erzsiké. Kiáltunk Téged! Gyűlölet gyilkol, emészt és éget. Szeretet Lelke, kiáltunk Téged! Szálljon le, szálljon Te szelíd lingod, gyújtsa fel ezt a halott világot: halott világban elveszett, árva emberek horgadt fejére szállva, ködös szemüknek új látást bontva, újat teremtve, régit lerontva! Szállj le, ó szállj le, pünkösdi Lélek! Szeretet Lelke, kiáltunk Téged! Turmezei Erzsébet.
