Utitárs, 1959 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1959-04-01 / 4. szám

öt világrész egyházi híreiből

Erdélyben az »államellenes tevékenység« miatt halálraítélt Dr. Möckel Konrád evangélikus lelkész büntetését a bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta meg.

Ausztria protestánsai idén adják ki ilamba nyelven az Újszövetséget és ezzel megajándékozzák Kelet és Közép Tanganyika 155.000 tagú ilamba törzsét.

A második összázsiai evangélikus konferenciát 1961-ben Indonéziában rendezi meg az Evangélikus Világszövetség.

Dr. Schönweiss missziói igazgató Würzburgban nemrég a következőket mondta: »Ma egyre indkább érvényes a régi mondás: aki maga nem missziónál, azt mások -misszionálják.«

Izrael állam fennállásának 10 évfordulója alkalmával nyilvános Szentírástudományi versenyt rendeztek. A kérdéseket egy római katolikus és baptista lelkész, valamint egy rabbi és a zsidó szentirástudományi társaság egy tagja tette fel. Az első helyet egy izraelita, a másodikat egy franciaországi-, a harmadikat pedig egy brazíliai protestáns nyerte el.

A leideni egyetemi város katolikusai és evangélikusai megbeszéléseket folytattak, hogy istentiszteleteiken azonos liturgikus imádságokat használjanak.

A Brit és Külföldi Bibliatársulat belgrádi lerakata engedélyt kapott a jugoszláv államtól arra, hogy havonta 200 Bibliát hozzanak h*» Nyugatról az országba. A Bibliatu. Hattól a behozatali engedélyt 1956 szeptemberében vonták meg.

Az erdélyi magyar református egyház több lelkésze ellen eljárás indult. A vád ellenük: szimpatizáltak a magyar forradalommal.

Csak most vált ismeretessé, hogy az elmúlt év októberében »államellenes cselekedetek« miatt letartóztattak Közép Mongóliában 10 római katolikus és 3 protestáns keresztyént.

A világ protestáns egyházai közül a legtöbb misszionáriust sorrendben az ádventisták, a methodisták, majd a baptisták tartják jelenleg fenn.

Németországban egy protestáns lelkészre átlag 2256 lélek esik. Kelet-Németországban az átlag 3220.

Az amerikai Myssouri Synode evangélikus egyház »Luther óra« nevű rádióadását az elmúlt évben 59 nyelven 68 ország számára sugározták.

Kelet-Németországból 1950 óta 150 lelkész menekült Nyugatra. Nemrég az ismert Asmussen esperes felvetette a kérdést: »Helyes minden esetben megtagadni a menekült lelkészektől a szolgálatbaállás lehetőségét?«

A spanyol rendőrség ismét bezárt három baptista kápolnát Barcelonában. Ugyancsak bezáratták a Pueblo Nuevi-i evangélikus templomot, valamint bíróság elé állítják azt a madridi baptista lelkészt, aki a rendőrség templomot bezáró parancsának nem engedelmeskedett. A XX.században élünk.

A szlovákiai evangélikus egyház felszentelte első papnőjét Darina Bancikovát, aki a jövőben egy Dél-Szlovákiai közös szlovák-magyar nyelvű gyülekezet lelkésznöje lesz.

Bevezetik a Lutheri misét a szlovák evangélikus egyházban. Amint Skandináviában és sok németnyelvű gyülekezetben úgy itt is énekelni fogják az őskeresztyén liturgikus részeket, mint pl. Sanuctust és az Agnus Deit.

A dán missziói társulatoknak jelenleg 333 misszionáriusa szolgál a világban.

Nikaragua fővárosában Managuában protestáns rádió kezdte meg működését.

A kelet németországi Sztalinvárosba.n pályázati hirdetés jelent meg névadási, házasságkötési és temetési családi ünnepek és alkalmak ateista ünnepi rendjére vonatkozólag.

Az Egyházak Világtanácsa (WCC) Központi Bizottságának Elnüksége február 9.-13.-a között Gen/ben tartotta ülését.

Az Evangélikus Világszövetség főtitkárának nyilatkozatából XXIH. János pápa zsinati tervéről: »A protestánsokat érdekli a zsinaton való résztvétel kérdése ha mindkét oldalról komoly és mély az egység utáni törekvés. Csalódnánk ha a protestánsok képviselőit csak mint »hallgató« - nak hívnák meg, mivel a nagy keresztyén egységet csak azonosjogú résztvevőkkel lehetne szolgálni.« Sz. I.

Változnak az idők?

»Rettenetes időket élünk. A gyermekek semmiféle tiszteletet nem tanúsítanak a szülök iránt. Engedetlenek, elvtelenek és egyáltalán nem hallgatnak a felnőttek jótanácsaira. Ezek a sajnálatraméltó körülmények a társadalom pusztulásához vezetnek!«

Mai fiatalság ? Mai felnőttek ?

Nem! Ez a panasz egy négyezer esztendős egyiptomi sírfeliratról való.

Sz. I.

Móra Ferenc:

Mindennapi kenyerünk

Az alábbi részlet Móra Ferenc »Véreim« c. elbeszélés gyüteményéből való. Móra a két háború közötti parasztsors igazi ismerője volt. ö is közöttük élt, közülük való volt, sohasem tagadta meg, sőt »vérei«-nek vallotta őket. Élesen bírálta azt a társadalmat, amely ugyan nemzetfenntartó elemnek nevezte a parasztságot, de felemelkedésükért oly keveset tett és problémáik iránt oly kevés érdeklődést mutatott.

A bírálat mellett azonban mély emberi érzéseket és csodálatos megértést találunk elbeszéléseiben. Ez a kis történet komoly tanítás számunkra is, akik oly sokszor panaszkodunk és elégedetlenkedünk »nehéz sorsunk« miatt.

Sz. A.

Rossz esztendő járt, mostohán bánt velünk a földecsként. Amit meghagyott a fagy, azt elverte a jég, megégette a nap. - Az idén aszaltcseresznyét termett

a cseresznyefa - vágta a sarokba esténként az apám a posztó tarisznyát.

Az is jó volt nekem már akkor, a magjára száradt cseresznye. Olyan szűkösen volt nálunk a kenyér, hogy egyszer színét sem láttunk három napig.

Éhesen ödöngtem az utcánk gyepes árokpartján, mikor a gazdag Dobákné, a csirkéskofa, rámkiáltott a muskátlis ablakukból: Te gyerek, szaggass a malackámnak egy kis papsajtfüvet ott az árok partján.

Szép kövérlevelü papsajtok bodorodtak ott, a levelüket megszedtem a malackának, én magam meg teleraktam a zsebem szép kerek papsajtocskával. Abból lesz énnekem finom vacsorácskám.

Gazdag Dobákné igen meg volt elégedve a munkámmal. Nagy karaj fehér kenyeret adott napszámba.- Megállj, kenek rá mézet is - fordult be a konyhába, de én akkor már kívül voltam a kisajtón, és nekiestem a

kenyérnek. De a falat nem ment le a torkomon, mert megképzett előttem az édesanyám sápadt képe.- De jó volna visszaragasztani - néztem a megcsonkult karajra, s belemarkoltam a papsajtba. Pedig most már nem volt olyan jóizü, mint azelőtt.

Édesanyám azonban nem örült meg a kenyérnek. Inkább sirvafakadt, és visszaeröltette rám az ajándékot.- Én már megettem a másik karajt - vörösödtem el. (Azóta sem esett ilyen nehezemre hazugság).

Anyám meg azon erösködött, hogy ő is vacsorázott már. Mégpedig bundás gombócot. (Az meg a hajába főtt krumplinak az ünneplös neve. Nem rossz étel az, ha só is van hozzá).- Hanem tudod mit ? - törülgette meg anyám a szemét - eltesszük a kenyeret apádnak. Szegény ki lesz éhezve ha hazajön a szőlőből.

Azt már én nem értem meg ébren. A papsajttól jó álma van az embernek, nem fekszi meg a gyomrát. Csak hajnalban ébredtem föld a szóváltásra.- Ne bántsd, fiam, jobb lesz az nektek itthon - halottam az apám szavát.

4