Út, 1960 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1960-05-01 / 3. szám
1960 május hó ÜT 7. oldal Önmagukat ünnepelték... Nem először, — és, sajnos, nem utoljára! Arról a „diszünnepségről" van szó, amelyet a Párt, a Hazafias Népfront és a kormány együttesen rendeztek meg április 4- ének tizenötödik évfordúlója alkalmából. Nem akármiféle ünnep volt ez, hiszen a NÉPSZABADSÁG négyoldalas beszámolója szerint még külön „elnökséget" is kapott a „diszünnepség". A szebb időket is megért Operaházunk színpadán foglalt helyet ez az „elnökség“, — élén természetesen az egykori kormánykortesből lett államelnök elvtárssal, DOBI-val. Ott pózolt a pódiumon a kormány, a politbüró hétpróbás moszkovitái, a magát „hazafiasnak" nevező Népfront vezetősége és hogy valami munkás és paraszt színezete is legyen a nagy szocialista diszünnepségnek, — bedirigáltak az elnökségbe néhány ártatlan munkást és parasztot, — mint MÁNTO János, a GANZ gyár dolgozója, vagy FIAM Jánosné, a pesti Kekszgyár dolgozója. így már megvolt az egyensúly, — a szemkiszúrás. Na, és nem hiányzott az emelvényről a szovjet küldötte, MAZUROV elvtárs, a Legfelsőbb Szovjet tagja. / Itt csak megjegyeznénk; ha olyan nagy igazában az a „szocialista egyenlőség", mit céloz akkor ebben a nagy egyenlőségben a „felsőbb" meg a „legfelsőbb" megjelölés? I Az elnöki megnyitót természetesen az Elnöki Tanács elnöke DOBI István mondotta. így kezdte nagy mondanivalóját: „A magyar nép legnagyobb sorsfordulójára emlékezünk ma", stb. Legnagyobb sorsforduló? Mert ma 15 éve a Szovjet birtokba vette az Országot?? így talán inkább a Szovjet számára jelentett ez a nap „sorsfordulót"! Ahogy a magyarság számára jelentett sorsfordulót, amikor Árpád népe a maga számára vette birtokba a kárpáti medencét . . . Következett az ünnepi beszéd, — elzengte KÁDÁR János, leghűségesebb inasa és kedvence HRUSCSOVNAK. Nem éri meg a nyomdafestéket, részletesen ismertetni azt a frázis-halmazt, amelyet egy órán át jobbsorsra érdemes hallgatósága nyakába zúdított. Mindenesetre bejelentette, hogy „szilárd egységben felépítik a szocialasta Magyarországot." Hogy mikor lesz kész ez a „felépítés", — erről hallgatott. Náluk ez a divat. A paradicsomot állandóan beigérik és biztosra Ígérik. Dehát egy ilyen diszünnepségen illendő néhány statisztikai adattal is alátámasztani, hogy folyik már ez az építés. így KÁDÁR is a következő adatokkal igyekezett bizonyítani azt, hogy valami már van ebből a szocializmusból. Ezt mondotta: „a munkások és alkalmazottak egy főre eső évi kereseti átlaga 1938-ban 5800 forint volt, ma több mint háromszor annyi: 1959-ben 19.200 forint volt az átlagos keresetük." Ennél az adatnál egy pillanatra megállunk és elemezzük azt. Tárgyilagosan és szakszerüen.És nem a pénzt nézve, amit a hétvégén kap a munkás, hanem hanem azt, mit ér a pénz áruban kifejezve? Nos, 1938-ban 5-6.000 akkori pengőért Erzsébeten, vagy Kispesten egy földszintes kertes kis családi házat vehetett a munkás. Ennek utána számolhat a KÁDÁR. Ellenben a mai 19.200 forint évi átlag keresetéért vehet magának a munkás hat konfekciós öltönyt, gyűrődős és elég silány anyagból; vagy ha nagyob az igénye, úgy külföldi jó anyagból 4 öltönyt. Egy női tavaszi kabát [konfenkciós árú!] ára ma Pesten 2—2200 forint: egy kislányak való kötött szoknyácska, a felsőrésszel 5—600 forint. Egy rövid antilopkabát ára ma 4.000 forint, - egy hosszú bőrkabáté 5— 6.000 forint. Épeszű ember e néhány adat egybevetése után tisztán láthatja, vájjon a 6.000 forintos kis ház, vagy ma annak ellenértékeként három hosszú bőrkabát jelenti a munkás verítékének nagyobb értékelését? A nagy számok és a levegőben lógó nagy tervek megszállottjai lesznek az utolsók, akik ezt belátják . . . Az ősi föld végárverésen... A lázadó parasztvezér DÓZSA, akinek emlékét 1945 után a Fővárosban utcák, terek és szobrok s a vidéken róla elnevezett kolchozok hirdetik, — foroghat a sírjában! Ö földet akart a népének; saját földet, szabadságot és nem az új, kolchozszolgaságot. Most pedig ennek láncait kovácsolják otthon a DOBIK és KÁDÁROK. így akarja MOSZKVA. Sőt úgylátszik, hogy nagyon akarja! Nem elégedtek meg MOSZKVA zsoldosai azzal, hogy a múlt év tavaszán példátlan terror segítségével többszázezer kisgazdát belekényszerítettek a „közösbe", — a télen megismételték az embertelen játszmát. Miként a Központi Bizottság február 12.-i ülésén a Párt mezőgazdasági szakértője FEHÉR Lajos bejelentette, múlt év november 1-óta február 7-ével bezárólag újabb 380 000 egyéni gazdálkodót terrorizáltak be a közösbe s ezzel 870 000-re emelkedett az egész országban a kolchozrabszolgák száma. FEHÉR hozzátette, hogy az állami kezelésben lévő birtokok beszámításával, a magyar szántóterületnek 70°/o-a tartozik ma már a szocialista szektorba. Szükséges volt, indokolt volt ez a második roham az egyéni gazdák ellen? Természetesen nem. Annál kevésbbé, mert hiszen a múlt évi rohamkollektivizálás során megalakúit kolchozok 8—10 hónap alatt maguk sem tudtak megszilárdúlni, — se gazdaságilag, se pénzügyileg. Vezetők és szakértők hiánya, hiányzó közös magtárak és istállók, gépek és műszaki személyzet hiánya jellemzi azokat. Eszerint nem gazdasági, hanem politikai okokból történt ez a második roham-kollektivizálás a télen. Legvalószínűbb az, hogy HRUSCSOV novemberi budapesti látogatása során adta ki az ordrét pesti csatlósainak, hogy záros időn belül el kell érni MAGYARORSZÁGON is a kollektivizálásnak ugyanazon mértékét, ami már megvan tavaly óta a másik két hódoltsági országban, — ROMÁNIÁBAN és BULGÁRIÁBAN. A magyar föld hóhérai végre is hajtották a parancsot. A moszkvai dicséret ezért nem fog elmaradni. De ha van igazság, — Isten büntetése sem. Csemege A vörös kormánylap, a NÉPSZABADSÁG, március 20-án a kishírek rovatában szószerint ezt írja: „Az IBUSZ idegen nyelnű kirándúlásai áprilisban kezdődnek meg." Dacára, hogy áprilisról van szó a kis hírben, — ez nem áprilisi tréfája a kormány hivatalos szócsövének. Egészen komolyan érti, hogy megkezdődnek az „idegen nyelvű" Ibusz-kirándúlások. Hogy milyen is egy ilyen „idegen nyelvű" kirándúlás, — ezt bajos elképzelni. Mert nem szoktak se magyar, se angol, se vietnámi nyelven kirádúlni! Legfeljebb arról lehet szó, hogy a kirándúlást vezető Ibusz-tisztviselő nem magyar, de egy idegen nyelven magyarázza az autóbusz közönségének a látottokat. Mi pedig magyar nyelven küldenénk ezt a magyarúl nem tudó népidemokrata újságírót a messze idegenbe ... R. K. FELHÍVÁS Kérjük testvéreinket, akiknek birtokában történelmi, vagy népivonatkozású képek vannak, — különösen az elszakított területekről, — szíveskedjenek azokat a jövőben is közlés végett címünkre elküldeni. Leklisézés után természetesen minden ilyen rendelkezésünkre bocsátott képet köszönettel visszakűldünk. Kiadó. TÖBBEK KÉRÉSÉRE: A márciusi számban közölt Sértővers teljes címe: IGY VAN EZ KÉREM . . . /MÁRCIUS 15-RE/. Sértő Kálmán /1910—1941/ Baranyából jött. Hittel, bizakodással vette kezébe a vándorbotot és érkezett a Fővárosba, de a város hamar széttépi a fiatal költő beteg testét. Versei az „Aranykenyér", „Esik a hó" és „Gyászjelentés" című kötetekben kerültek a magyar közönség elé. Megérezte korai halálát. Nem félt az elmúlástóI.Csendesen akart megbékélni Istenben, hogy a túlvilágról is éberen vigyázhasson a magyar vidékre. Erdélyi József és Sinka István mellett ő a sokat emlegetett „három csillag" egyike.
