Út, 1960 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1960-05-01 / 3. szám
6. oldal ÚT 1960 május hó HAZAI HÍREK 17 hold viszonylik az 1 holdhoz A gyenge felkészültségű hazai riporterek gyakran és akaratukon kívül lepleznek le súlyos tényeket és igazságokat. így járt a minap a MAGYAR NEMZET munkatársa, RUFFI Péter, a Sármellékről írott riportjával. Arról számol be, hogy az ottani „Biztos Jövő" kolchozba belépett két év előtt tagnak 17 hold földjével a falu egyik leszorgalmasabb gazdája, Ahogy mondja: „a kisgazda ezt a birtokocskát embertelen, kemény munkával szerezte meg, egy életen át“. Beszámol RUFFI eme kolchoztag jövedelméről. Ez igy alakult: ő, a felesége és a fia nagy szorgalommal dolgoztak és összehoztak az év végére hárman együtt 746 munkaegységet. A kolchoz egy munkaegységért fizetett az ősszel 41 forint és 70 fillért. Eszerint kaptak hárman és együtt 31.008 forintot. Eddig nincs hiba. Azután következik a riportban a mindent elárúló mondat, És ez így szól: „ezen felül a háztáji egy hold földjéből is bevett a tag 10.000 forintot.“ Nem kell hozzá közgazdasági tudás, csak egy marokny józan, ész! Minő rendszer az, ahol bevisz a kisgazda a „közösbe“ 17 holdat, dolgozik harmadmagával egy éven át és ezért kap 31.008 forintot — ellenben a tulajdonúi meghagyott, összesen 1 kis hold földjéről kimunkál magának 10.000 forintot.?!? Ha már lúd, legyen kövér A hazai moszkovita stílusban dolgozó „tervkovácsok“nak úgy látszik ez a vezérelve: ha egyre újabb, egyre szenzációsabb és egyre grandiózusabb terveket kovácsolnak, — úgy az szóljon legalább lo évre. A Szovjet is igy kezdte 1928-ban: jöttek az 5 éves tervek; azután folytatódott a Holdba-tervezés az u. n. „távlati tervekkel" — vagyis hosszabb lejáratú kiagyalások következtek. Nemrég jelentette be a Nyikita, hogy ámbátor még a legelején tartanak a most futó 7-éves tervnek, de már létesült egy külön bizottság, amely a 20-éves tervet agyalja százlóerővel. [Egyébként erről a tervről jelentette Hruscsov, hogy annak végén, vagyi s 1985-ben, a Szovjet termelése mindenben duplája lesz az USA termelésének.] Lévén ez a divat KÁDÁRÉK-nál is, a tervkovácsok már agyalják a magyar távlati-terveket, — ámbátor a most futó ötéves terv csak 1965-ben zárúl. A minap erről adott hírt a NÉPSZAVA „Elkészült a DIMÁVAG Gépgyár lo éves fejlesztési terve" -című cikkében. ízelítőül idézünk néhány sort: „a gyár műszaki vezetői már elkészítették a 10 éves fejlesztési tervet. 10 év alatt több, mint 8000 négyzetméter alapterületű üzemcsarnokkal bővül az üzem, 8 hevítőkemencét és 3 hiddarút akarnak üzembe állítani. Javítják a gyár ivóvízhálózatát, bővítik az üzemi fürdőket, a szennyezett levegőjű munkahelyeken elszívó berendezésket szerelnek fel." Van a németeknek egy igen találó megjelölése ezekre a levegőbe tervező maniákusokra. Eszerint olyan emberek ezek, akiket elkapott a „Planfrass", —- magyarúl a „tervfrász"! Ügy látszik, gyógyíthatatlan betegség . . . Végeredményben ezekért a betegekért nem lenne kár, — de a baj az, hogy a számuk tízezrekre rúg otthon! Van a Központi Tervhivatal, — sokszáz jólfizetett tisztviselővel, mérnökkel, kalkulátorral, iktatóval, segédszemélyzettel. És van minden megyének, minden járásnak és minden egyes ipari nagyüzemnek külön tervbizottsága! így esik, hogy ma MAGYARORSZÁGON 5—6 tényleges dolgozóra esik egy általuk eltartott bürokrata, tisztviselő, irodista, na és ráadásra a Párt tízezrekre rugó havifizetéses bürokráciája, amelyet szintén el kell tartania az effektiv dolgozóknak. Ez a lúd sohasem lesz kövér, — mert megeszik előle idő előtt a kását a rendszer haszonélvezői.
