Út, 1960 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1960-03-01 / 1. szám
1960 március ho UT 11. oldal Csehszlovák allamban. Azonos helyzetbe került a horvatsag Jugoszláviában. Túlzás nélkül megállapítható, hogy a volt Magyarorszag nemzetisegei közül tulajdonkeppen csak két nemzetiség: a szerb es a roman, összesen 3.203.326 lelek latta hasznát Trianonnak, mig a többi, azaz a kisebbségi sorba jutott magyarsággal együtt 10.068.044 lelek kisebbik reszeben eben gubát csereit, nagyobbik reszeben összehasonlíthatatlanul súlyosabb elnyomás ala került. Hogy miképpen történhetett ez, arra felreerthetetlen magyarázatot adott Lloyd George, volt angol miniszterelnök, a trianoni beket diktáló hatalmak egyik legtekintelyesebb képviselője, ki 1928 október 7.-en, Londonban a Guil Hallban tartott beszedeben a következő vallomást tette: „Az egesz bizonyítási anyag, melyet bizonyos szövetségeseink élénk terjesztettek, hazug es csalárd volt. Hamisítványok alapjan döntöttünk." Amilyen erkölcsi alapon állott a trianoni szerződés, olyan erköcsi alapon mozgott az úgynevezett utódállamok kisebbségi politikája. Az 1918 előtti Magyarorszag nemzetiségi politikája a magyar elem suprematiajanak biztosítására korlátozódott. Ezért nem volt hajlandó a nemzetisegeknek autonom területi jelleget engedélyezni, de ezen túl lehetőséget nyújtott gazdasági es kulturális fejlődésükre. Ezzel szemben a kisentent elnevezesü szövetségbe tömörült Csehszlovákia, Romania es Jugoszlávia a kisebbségek letere törtek. Nevelemzessel, kulturális es gazdasági rendszabályok tömegevei erőszakoltak a többségi elembe való felszívódásukat. A Trianonban létesített Nagyromania alkotmánya, nem törődve azzal, hogy az ország egesz lakossaganak több, mint egyharmada kisebbségi elem, első paragrafusában azt a valótlanságot szegezte le, hogy „Romania egyseges nemzeti allam". Ez alkotmányosnak nevezett felfogas ervenyesiterese pedig 1920 es 1940 között több mint 400 törvény - rendelett léptetett eletbe a nemzeti kisebbségek jogainak csorbítására. Hasonló elbánásban részesítette Jugoszlávia es Csehszlovákia is nemzeti kisebbségeit. Iskolák bezarasa, adonyomoritas, rendorhatosagi zaklatas, választási eredmények meghamisitasa, a nemzeti vagyonnak különböző címeken történő megdezsmalasa, majd az 1944-1945-ös evekben bekövetkezett erőszakos kitelepítések es meg szörnyűbb tömegmeszarlasok jellemzik ez utódállamok nemzeti türelmetlenseget. Nincs e tekintetben kulömbseg jobb vagy baloldali beállítottságú képviselőik között. 1945 előtt a nemzeti allam kepeben nyúztak es irtottak nemzeti kisebbségeiket, 1945 után a nemzetközi kommunista szolidaritás möge bújva pusztítottak okét. Eközben a nyugatra menekült kisententebeli politikusok eppen úgy, mint a Közep- Europaban most hatalmat gyakoroló kommunisták szemforgatva kárhoztatják a nacionalizmust es hirdetik a dunai nepek összefogásának szükségét. Persze mindenik a maga módján, de a jelenlegi politikai határok serthetetlensegenek erdekeben, mert ez mindenik fölött allo közös cél, ezt követeli végletekig kiélezett nacionalizmusuk. A felsorolt közismert tényékből elfogultság nélkül megállapítható, hogy az 1918 előtti magyar allamkeret fenntartását biztosítani akaró magyar nacionalizmus es ez allamkeret robbantasara irányuló nemzetiségi nacionalizmusok közül a lényegesen túlzóbb, a közepeuropai nepek együttélését alapjaban fenyegető nacionalizmus ez utóbbi volt. A magyar nacionalizmus evezredes fejlődéssel kialakult, a közelmúltban a nemzet fogalmával szinte elvalaszthatatlanul azonosult allamkeret fenntartására szorítkozott s ha voltak is túlzásai, ezek kizárólag a tévésén értelmezett önvedelem rovasara irhatok. Hoditasi, idegen javakra törő kilengéseket azonban nem ismert, mit legjobban bizonyít a tény, hogy mikor 1918 tavaszan a legyőzött Romániává! Bukarestben külön beket kötött, területi igényeket nem támasztott, holott a népi önrendelkezesi jogra való hivatkozással is elvehette volna Moldvának azt a Magyarorszaggal határos sávját, melyen százezernyi csángó székely lakott, kik a területen túlnyomó többségét alkottak es a magyarságuk mellett minden időben hűséggel kitartottak. Ez azonban az évszázados közepeuropai allamkeretek megbolygatasat, idegen jogok megserteset jelenette volna, amit a magyar nacionalizmusnak mindenkor korlatot szabó magyar jogtisz nem tűrt meg. Mennyire elő valosag volt ez a jogtisztelet, arról tanúskodik a magyarság egyik legnagyobb ellensegenek, Vaida Voevod Alexandru, volt roman miniszterelnöknek a bukaresti román parlamentben 1923-ban elhangzott egyik beszede, melyben többek között a következő kijelentest tette: „Felébredtünk illúzióinkból es latjuk, hogy rabszolgák lettünk. Magyarországon a törvény pajzsa volt a kezünkben, amely minket románokat is ovott. Itt úgy kezelnek minket, mint ellenseget." E felismerés azonban nem zavarta öt sem abban, hogy minisztersege idejen s egyébként is kisebbsegellenes elnyomó politikát folytasson. E tényék világánál lathato, hogy a kisententebeli nepek részéről Trianonban es utana tapasztalt szélsőséges nacionalizmus a magyarságon soha erőt nem vett, nem is vehetett, mert nem engedte volna meg jogérzéké es jogtisztelete. Vizsgáivá a magyarsag es vele ellentétes szomszédai nacionalizmusai, összefoglalóan megállapítható, hogy a magyar nacionalizmus eddigi megnyilvanulasaiban paszsziv, mig szomszédai nacionalizmusa agresszív jellegű. Ennek ellenere a külföldi közvéleményben altalaban az a tévés hiedelem terjedt el, hogy a magyar soviniszta, mig szomszédai türelmes nepek. A propaganda müve ez, mely az utolso ötven ev közep-europai eseményeinek egyszerű feltárásával könnyen cáfolható, ha a bizonyítás kellő nyilvánosságot kap, ami egy jól szervezett ellenpropaganda feladata. Kérdés legfeljebb az, hogy erdemes-e a múlt felidezesevel esetleg megnyugodni kész kedélyeket felzavarni? Tagadoan kellene válaszolni, ha az egykori ellenségnek magatartasa a közép—európai békés kibontakozásra nyújtana reményt. Ilyen jelek azonban nem észlelhetők. Sovinizmusba merevedett nacionalizmusuk sem az emigrációban, sem kommunista változatban nem engedett fel. Amit a magyar nacionalizmusnak valaha is szemere vetettek es ellene fegyverkent használtak, többszörösen felülmúlva gyakoroljak. Milliókat tartanak elnyomott nemzeti kisebbségi sorban. A népi önrendelkezesi jog gyakorlati ervenyesiteseröl hallanai sem akarnak, mert az eppen a népi önrendelkezes címen, de annak teljes megcsúfolásával szerzett birtokallomanyukat veszelyeztetne. Nemzeti kisebbségeik önrendelkezesi jogának elismerése nélkül pedig nem lehet kibontakozás, mert e milliók elegedetlensege az első adódó alkalommal ismét langba fogja borítani Közép- Európát. Mikent nem kívánható például a csonka-magyarorszagi, hogy bekeson tűrve a szovjet olnyomast a kommunista társadalomnak konstruktiv tényezője le gyen, akeppen nőm varhato el az idegon járom a la kenyszeritett millióktól, hogy a közepeuropai bekeertfelaldozzak magukat A szabadsághoz fűződő jog minden embert egyformán megillet, az afrikai negert epugy, mint a kettős járomban sínylődő közep-europai nemzeti kisebbségeket. Ha a cseh, roman, szerb nacionalizmus nem akarja ezt elismerni, úgy hordozói nem lehetnek a kibontakozást kereső nepek tárgyaló partnerei. Leleplezésük nem lehet aggályos, mert érzékenységük kímélésé újabb jogtalanságokra bátorítana őket. Napjainkban divatossá vált a közep-europai integráció utjának egy dunai konföderacioban, vagy más hasonló alakulatban való megjelölése. A könfederacio feladata lenne annak a politikai vacuumnak a kitöltésé, mely az Osztrak-Magyar-Monarchia feldarabolasa utane területen előállott. Elmelotileg figyelemre méltó elkepzeles, de gyakorlatilag ertektelen, ha megoldási alapul az erdekelt államok területi statusquoja szolgai, mert a konföderáció szerkezetének megfelelően a társuló hatalmak szuverenitásának csak külső vonatkozású részéről, mint például kulügy, pénzügy, hadügy
