Út, 1960 (2. évfolyam, 1-8. szám)

1960-03-01 / 1. szám

12. oldal UT 1960 március ho mondanak le a konföderáció javara, de megtartják belső, területi önkormányzatukat, Következőleg eppen úgy elnyomhatják kisebbségeiket, mint allami szuvere­nitásuk teljes birtokában. Az eddigi tapasztalatok nem indokoljak a kisebbségeikkel szembeni bánásmódjukban való változtatás feltetelezeset. Ez pedig a konfoderacion belül súrlódásokhoz, sót valoszinüleg robbanáshoz vezetne, nem beszelve arról, hogy az elnyomottak elegedetlensege eppenugy veszelyeztetne a konföderá­ció letet, mint fenyegeti most az elnyomott államokét. Igya konföderáció legfeljebb arra volna jo, hogy az erkölcsileg es gyakorlatilag indokolatlanul birtokban tartott területekre formait joguk a társulássá lujabb for­mai elismerést nyerjen, de egy politikai es katonai vacuumnak egyseges allami akaratot igénylő feltölte­­sere nem! A közep-europai integráció minden ottlako nepnek egyaránt erdeke. Érdemes erte áldozatot hozni. De az áldozat ertekenek egyenlőnek kell lennie, mert csak igy lehet egyenlő az ebből szármázó előny. Ilyen felté­tellel a magyarságnak is küzdenie kell erette. A status quo fenntartása melletti integráció azonban nem erdeke a magyarságnak, mert nemzeti kisebbségi sorba keny­­szeriett milliós tömegeinek feláldozását jelentene, amihez erkölcsi joga nincs. Az első es második világháború, az 1956-os szabadsagharc, a trianoni es párisi bekedik­­tatumok es a kommunista önkényuralom olyan óriási ver, -es vagyoni veszteseget róttak a magyarságra, hogy újabb egyoldalú áldozatot nem vállalhat. Ez tuda­tos nemzeti öngyilkosság volna, mert a magyarság előbb utóbb kiszolgáltatna magat a meg további magyaT területek elragadasi szándékát nem is titkoló szomszé­dainak. Ezt pedig az integráció feláldozása aran sem vállalhatja. Vannak, akik azt állítják, hogy az integráció elmaradása Közép Europa nepeinek, köztük a magyar­ságnak a pusztulásához fog vezetni, mert hatalmas szomszédaik fel fogjak őket falni. Erre csak az vála­szolható, amit Deák Ferenc egy más esetre mondott: Azért, mert tudjuk, hogy meg kell halni, nem leszünk öngyilkosok! Hogyan szlávositotta el Tito* a második háború végén a Délvidéket? Beszámoló a vilagtörtenelem egyik legszörnyübb nemzetirtasarol A Magyar önsegélyező es Kulturális Egyesület múlt esztendőben adta ki az Egyesült Államokban, Cleveland­­ban — az angolnyelvu füzetecsket megdöbbentő adatai­val. Cime — „Atrocitások" es Tito kommunista partizánjai áltál elkövetett szörnyűségekről számol be. Homonnay Elemer állította össze, az eloszot Lelbach Antal volt délvidéki képviselő irta hozza, aki ma a dél­vidéki felszabadító bizottmánynak elnöke. Az elősző erveleseit, közben, maga Tito igazolta, aki azóta Kelet-Nemetorszag elismeresevel, újabb dollar­­millios kölcsön visszautasitasaval — kimutatta foga feherjet. De tömören tálán ritkán mondta valaki úgy meg az igazat erről a Tito-fele „szakadarsagrol", ahogy ezt Lelbach Antal teszi. — A „genocide" — kifejezés, amely nemzetgyilkossagot jelent es az Egyesült Nemzetek szótárában nagy szerepet játszik sehol oly veres, kegyetlen, embertelen ertelmezest nem kapott mint Tito nemzetiségi politikájában. Pánszláv erdekek parancsara likvidálta Délvidék magyarjait es nemetjeit. Ennek es a kommunista önkenyrendszernek következmenyekent Europa egykori éléskamrája a Bacska es Banat az éhínség martalekava lett. A kommunista rendszer e tökéletes csődjét, amely elkepzelhetetlen verengzesekre vezethető vissza, sietett az USA dollarmilliardokkal rendezni! — Egyedüli ellenervkent azt szoktak erre felhozni, hogy az Egyesült Államok ezzel a politikájukká! előmozdítottak a szakadást a kommunizmus táborában. — Hat azt hiszik, hogy Tito ölhetett kezekkel nézné végig a kommunizmus levereset — azt hiszik, annyira ostoba, hogy bízna fenn­maradásában mint egyedüli kommunista car egy kom­munista-ellenes polgári világban? Vagy azt hiszik, hogy ez esetben elpolgariasulna kommunizmusa. . . Ha igy lenne, miért nem teszi ezt meg azonnal, amikor a nyugati millardokat a markaba nyomjak? — Ezzel a cselekedettel azonban a Nyugat hallgatólagosan igazolta a kommunizmust — hallgatólagosan napirendre tért a vilagtörtenelem egyik legszörnyübb es leg­kegyetlenebb nemzetirtasa felett. Tovább lapozunk a kis füzetben: Nemzetiségi politika kommunista ertelmezesben Tito hatalomra jutásának első hónapjaiban, — 1944 oktoberetol számítva kb. 30.000 délvidéki magyar vesz­tette el eletet. Ebbe a szamba nincsenek belevere a * Ez a név a Teine Internationale Terror Organization Titkos nemzetközi terror szervezet) négy szó kezdőbetűiből szármázik. , deportálták es menekültek. (A magyar külügyminisz­térium bizalmas jelentései 40 000-re becsültek a halottak számát.) Kb. 30.000 magyar menekült el, otthonaik el­hagyásával — csakhogy puszta eletüket megmentsek. Ebből 25.000 menekült Magyarorszagra es csak kb. 5000 jutott el Nyugatra. Nagy Ferencek magyar menekülteket adtak ki Titonak Az a tény a Nagy Ferenc fele vörös kollaborans-kor­­many egyik szégyenfoltja marad, hogy vereiket, akik Tito elöl Magyarországon kerestek menedeket kiszol­gáltatta a Budapesten 1946 májusában megjelenő jugosz­láv titkos rendőröknek. A magyarorszagi (nagyobbrészt nem magyarokból allo) titkos rendőrség 1946 decembe­réig Budapesten időző jugoszláv titkos rendőrökkel karöltve nyomozott ezek után a szerencsetlenek után. Együttvéve 3500 magyart szolgaitattak ki Titoeknak — összegyűjtöttek okét es bírósági itelet nélkül leplombált rendőrségi vagonokban vittek okét vissza Jugoszláviába! A Délvidékén lakó nemetek majdnem ÖOVo-a — nincs többe 150.000.-et meggyilkoltak, vagy más körül­mények között pusztítottak el okét — a többi 150.000 elmenekült! A haboruelotti jugoszláv gyarmatosító politikát ékként folytatta radikális eszközökkel Tito. A Délvidék elneptelenedesevel, balkáni szlávok letelepitesevel akarta ezt a területet tartósan birtokba venni. De a bal­káni pásztorok nem eitettek a földmiveleshez — az egyetlen amire jók voltak, hogy az 1948 népszámlálási statisztika adatai szerint először a történelemben tudtak ezen a révén a Délvidékén teljes szerb többségét fel­mutatni! E nemzetiségi politika egyik legszomorubb fejezete az a hajtovadaszat amelyet a magyar parasztok ellen rendeztek. Ehhez tartoztak a következő intezkedesek: 1. Elvettek egesz allatallomanyukat. 2. Nehez adókat vetettek ki rajuk. 3. Több terményt kellet beszolgáltat­niuk az allamnak mint amennyit termeltek. 4. Külön adókat, potadokat, több termenybeszolgaltatast vetettek ki rajuk, ha mindennek dacara teljesítettek a fenti kö­vetelményeket. 5. Ha a magyar paraszt nem tudott eleget tenni ezeknet a követelményeknek, hívtak a város­házára es ott tettleg bántalmaztak. Sok magyar halt bele az ütlegelésekbe. Az egyik faluban egy gazda, akit mar előzőleg párszor megkinoztak, — amikor újból idézést kapott, heleugrott a kútba, onnét kihúztak, de tüdogyul-

Next

/
Thumbnails
Contents