Út, 1960 (2. évfolyam, 1-8. szám)
1960-03-01 / 1. szám
1960 március ho UT 9. oldal Ezt a cikket a „Lármafa" cimü Erdélyi Figyelőből vettük at A TÚLZÓ NACIONALIZMUS Mint a középeurópai integráció akadályozója Dr. Vargha Lajos eloadasa az innsbrucki magyar diak-clubban. A magyar szabadsagharc óta nem szorul bizonyításra, hogy a kommunizmus haszonelvezoinek szűk körétől eltekintve, legalábbis magyar viszonylatban nincs ember, ki a Közep-Europaban uralkodó állapotokkal elegedett lenne. Az általános elegedetlenseg közvetlen okozoja a kommunizmus kepeben garazdalkodo terror, mely elfojtotta az egyeni szabadsagot es megszüntette a vagyoni biztonsagot. Ebből felületes következtetessel azt lehetne hinni, hogy a kommunizmus megdöntése önmüködöleg maga után vonna a természetes emberi törekvéseket méltányoló igazságos jogrend helyreállítását Közep-Europaban. Az egyetlen számottevő feladat tehat a kommunizmus bilincseinek lerazasa, azaz a vasfüggöny felszámolása volna ahhoz, hogy Közep- Europabol a nyomor, a szenvedés es a szolgasag eltűnjön s helyebe a boldogság, a szociális jólét köszöntsön be. E kétségtelenül logikusnak látszó felfogas nagyon elterjedt es azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az egesz közep-europai problema-komplexumot beskatulyazza a kommunizmus problémájába, aminek az volna a következmenye, hogy Közep-Europa felszabadulasa eseten a nyugat értelmetlenül es idegenkedéssel tekintene minden olyan törekvésre, mely a kommunista uralom megdöntésen felül egyeb lenyeges változtatásokat célozna. Pedig a kommunizmus bukasa egymagában meg nem hozhatna meg a fejlődésre alkamas állapot megteremtései ezen a földrészén. A kommunizmus ugyanis nem oka, csak beteljesülese a Közep-Europat sújtó katasztrófának. Az oka azonban a korábbi eseményekben melyek a pánszláv kommunizmus hatalmának Közep- Europara való kiterjeszteset egyáltalán lehetove tettek. Ezek vizsgálata elkerülhetetlenül a Paris környékén kötött, illeteve diktált bekekhez vezet. Regi felismerés, hogy Közep-Europa az utolso száz evben rohamosan erősödött german es szláv expanzió ütköző pontján fekszik. E felismerésből azonban csak közhelyszerű megallapitas lett a gyakorlati következtetesek levonása nélkül. így történhetett meg, hogy a st. germaini es trianoni bekeszerzodesekkel az Osztrak- Magyar-Monarchiat, vagyis eppen azt a nagyhatalmat számolták fel, mely az említett két expanzió utjaban állt. Ez egyedül meg tálán nem lett volna hiba, sót előnyössé is válhatott volna, ha a nemzetiségi szempontból heterogen monarchia helyen a lakosság kívánságának messzemenő figyelembevetelevel belsőleg homogen államokat teremtettek volna, melyeket a közös gazdasági es önvédelmi erdek erős tömbbe kovácsolhatott volna össze. Az uj államok letesitesenel azonban a politikai es gazdasági eszszeruseg nem játszott szerepet. A határokat a győzelemtől mámoros nagyhatalmak moho nacionalizmusatol fütött politikai kalandorok hamis adatai alapjan meg. Néhány tollvonással milliókat taszítottak az uj államok kereteben másod- sót harmadrendű allampolgari minőseget jelentő kisebbségi sorba, amivel elvetettek a magjat a belső bomlásnak es a külső egyenetlensegnek. Politikai es katonai vacuumot teremtettek, melynek szivo hatasara Közep-Europara zudult előbb a german, majd a kommunista szláv invázió. Előbbi nem tartott sokáig, mert kiszorította az utóbbi. Utóbbi tizenöt eve tömböt, mert nem akadt külső erő, mely kiszorítsa. Az elnyomott nepek külön-külön gyengék ahoz, hogy szembeszalljanak vele, amit bizonyít a magyar felkeles. összefogni pedig képtelenek, mert elválasztja okét a fektelen nacionalismus, mely a szomszédos csatlós államoknak a magyar szabadsagharccal szembeni magatartasaban megmutatkozott. A nacionalizmus tehat az a tenyezo, mely Közep- Europa tragediajaban a legfontosabb szerepet játszotta es jatsza ma is. Ez a nacionalizmus volt az oka az Osztrak- Magyar-Monarchia feldarabolasanak, ez teremtette az etnográfiái összetételük, gazdasági alapozatlansaguk es politikai szertelensegük miatt eletkeptelen utódállamokat, ez egyengette a german es szláv invázió útját, ez teszi lehetove a szovjet uralom könnyű fenntartását es ez gátolja a kibontakozást Közep-Europaban. Egyszóval ez a nacionalizmus a közep-europai integráció akadalya. Ennek ismereteben önkent adódik a kérdés, hogy miben nyilvánul e karos nacionalizmus, mely nepek annak hordozoi es mi volna a teendő rombolo hatásainak elharitasara, hogy Közep-Europa a konszolidacio, az integrálódás utjara lephessen? Tálán nem felesleges annak rögzítésé, hogy a nacionalizmus, mint emberi tulajdonság nem kárhoztatható, ki nem irtható es leküzdése nem is kívánatos. Mert mi a nacionalizmus? A faji együvetartozas érzésén alapuló faj szeretet, mely az érintett faj elohaladasara, anyagi es szellemi javainak fejlesztesere törekszik. Az emberi érzelemnek eppen olyan természetes megnyilvanulasa ez, mint akar a szülői, ■— gyermeki, — vagy rokoni szeretet. Az ember születésénél fogva csaladján es fajtajan keresztül kapcsolódik az emberi közösségbe. Érthető tehat, hogy ha van benne közösségi érzés, aminek minden normális emberben meg kell lennie, úgy az általános közösségi érzésnél erősebb vonzalommal ragaszkodik fajtájához es meg fokozottab mértekben csaladjához. Ezek az erzelmek tehat nem zárják ki egymást, ellenkezőleg az emberi közösség iránti szeretethez vezető érzelmi kapcsolatnak természetes láncszemei. Ha e szemek bármelyike kiesik, megszakad a lánc, megszűnik az erzelem. Aki nem szereti csaladjai, az nem szeretheti fajtajat s aki nem szereti fajtajet, az nem szeretheti masfaju embertársát. Lathato ez a kommunizmusnál, mely tagadja a faji, sót bizonyos mértékig a családi szolidaritást is. A következmeny, hogy a vérbeli kommunista a szeretetet, mint emberi gyengeséget megveti, nem emberbarát, hanem az embert mint termelő es fogyasztó gépét tekinti, kinek létjogosultságát csak addig ismeri el, mig termelese aranyban all fogyasztásával. Ez pedig megcsúfolása az embernek, mint a teremtes koronájának. Ember emberhez méltó eletet csak akkor el, ha nem zarja ki léikéből a vérségi es szellemi kapcsolatain alapuló erzelmet, a szeretetet. A természetes érzelmekből összetevődő leiekre tör tehat az, aki a fajszeretet, vagyis a nacionalizmus ellen küzd. De nincs is szükség reá, mert a tiszta nacionalizmus, mikent a tiszta családi szeretet nem destruktiv, — ellenkezőleg konstruktiv eleme a társadalmi fejlodesT nek. Rombolóvá csak akkor válik, ha túlzásba csap, kilep a természetes erzelem kören es ezzel masok természetes érzelmi körebe vág, masok nacionalizmusát sérti. De igy van ez minden erzelemnel. A családi szeretet jogossága igazan nem tagadható, mégis ha kilep a természetes erzelem kören, pl. ha valaki gyermeke iránti szeretetbol biciklit lop, hogy örömet szerezzen neki, elitelendo. Ezért azonban korántsem itelheto el a tiszta családi szeretet, mely ilyen túlzásokra nem késztet.
