Új Világ - Irodalmi, Művészeti és Társadalmi folyóirat, 1955 (1. évfolyam, 7. szám)

1955-06-01 / 7. szám

konkoly ne keveredjen bele .. oda ne kerüljön gaz a tiszta búzába. Az Ur asztalára tiszta búzából kell sütni az Uj Kenyeret, amely erőssé teszi majd azokat, akik lelkűkben Krisztust hordozzák. Féltjük, óvjuk .. imáinkba foglaljuk nevét a magyar parasztnak, — hogy lelkét meg ne fertőzze az idegen bitorló konkoly vetése, — hogy' tiszta, erős, maradjon a földet megtartó paraszt.

Úristen, aki odaföntről nézed az emberek cselekedeteit, Te látod, hogy ima a tette a Te magyar parasztodnak, amikor nekifesziti inait a földnek, hogy ágyat készítsen az uj életnek. Te látod, hogy a Te magvetőd a Történelmen keresztül mindig tiszta búzát vetett és a

Te áldásodból, a magyar kenyérből mindig adott a szükölködőknek. Vedd kegyelmedbe hát most, nagy szüksége idején árva néped,.... add meg a mindennapi kenyerét és add vissza szabadságát. A Rab Nemzeten kívül a hontalanok százezrei könyörögnek Hozzád, hogy az eljövendő Péter Pálra engedd meg erős Isten, hogy szabad nép borulhasson le az oltároknál, szabad legyen majd újra megáldani a buzakereszteket... szabad legyen majd újra Úrvacsorát adni az Uj Elet tiszteletére és a Te dicsőségedre .. . Áldd meg Magvetődet Atyánk .. . hogy uj élet támadhasson a romokon.

M. Katonka Mária

SSSSeSSSgggSSSáSSSgSSSSSgSSSSgSS

A HONFITÁRS

I.

Az Albergo Ungherese terasszán ült szájában cigaretta és a lidói sétányon özönlő publikumot nézte. Amikor először pillantottam meg, valami unatkozó, dúsgazdag gavallérnak gondoltam. Rendkívüli választékosság, de amellett bizonyos raffinált könnyedség ömlött el a külsején. Fehér strand-öltözete még jobban érvényre emelte arcának barna patináját. Atléta alak volt. Könnnyü nyári inge alól kifeszült boltozatos melle, s karjainak izmai nagy erőt árultak el.

A szomszédságában levő egyik kerti asztalhoz ültem. A legfrissebb budapesti lapokat kezdtem olvasni, melyek ilyenkor, amikor az ember messze kerül hazájától, jobban érdeklik, aztán magam is elmerültem a hotel előtt elvonuló közönség színes forgatagának nézésébe.

Ahogy elbámészkodom e képen, egyszerre csak megszólal a szomszédom. Magyarul beszélt:

— Ont is úgy megigézi ez a látvány, uram, mint engem? — kérdezte. -—■ Én bolondja vagyok.

— Minden esetre érdekel... — feleltem bizonytalanul.

— Óh, én fanatikus rajongással tudom élvezni! — csendült fel izzó hévvel a hangja — nem tudnék nélküle élni. Lehet, hogy furcsán hangzik ez, de igy van.

— Különös, — mormoltam kissé idegenkedve, és nem is egészen értem.

A honfitárs, mert a kifogástalan magyar beszéde után ítélve, az lehetett, fölényesen mosolygott;

— Ön bizonyosan odahaza valami pontos hivatalnok, törvényszéki biró, vagy tanár? nem? Vagy talán üzletember ?

Egyik sem! — feleltem kurtán és szinte bosszantott a fölénye.

Hirtelen felbillent bennem a szigorú mérleg, amely az idegenek közti érintkezés határát éberen ellenőrzi.

Arra gondoltam: miért is ne beszélgessek ezzel az emberrel aki mulatságosnak, érdekesnek látszik?

— Parancsolja, hogy bemutatkozzam? Igen? Én azt hiszem ez egészen fölösleges volna, a nevem nem mond semmit.

— Kérem, ahogy tetszik.

— Tehát hagyjuk. Ön gondolhat akármit. Talán azt is, hogy odahaza, Magyarországon, valami rossz fát tettem a tűzre, s ezért hallgatom el a nevemet. Lehet, hogy igy is van. De húsz év óta nem voltam a hazámban s ezalatt elévülhetett minden bűnöm.

— Pardon, — szóltam közbe, — nem szeretném, ha valami olyat mondana el, aminek a meghallgatása már némi bünrészességet jelent.

Felkacagott.

— Pompás ember. Ön igen óvatos. —

Némi bántó éllel feleltem:

— Csak idegenekkel szemben!

A szép, bronzos arc egyszerre elkomorult. Olyan lett, mint egy agyagfej.

Meglepődve néztem. Hát ennyire érzékeny?

— Uram, — szólalt meg most keserű, fájdalmas hangon, — önök, honfitársak mind egyformák. Húsz esztendő óta, valahányszor találkoztam valamelyikükkel, mind megbántottak. Mind sietnek az idegenség válaszfalát felemelni közénk és önök közé. Félnek, hogy megtalálom pumpolni Önöket, vagy valami más rosszat követek el. Pedig ellenkezőleg, én adhatnék Önöknek sok mindent, bölcs tanácsokat, sok élettapasztalatot, eszméket, gondolatokat. De hagyjuk. Isten Önnel uram!

Felállt, elegáns erős alakja kifeszült és rágyújtván egy aranyvégü cigarettára a terrasz lépcsőjén megindult.

Megszégyenültem és úgy éreztem, hogy csúnyán viselkedtem.

Másnap a stabilimentónál találkoztunk. A véletlen

2