Új Világ - Irodalmi, Művészeti és Társadalmi folyóirat, 1955 (1. évfolyam, 7. szám)

1955-06-01 / 7. szám

TARTALOM : M. Katonka Mária: Péter Pálra! P. J.: A honfitárs Tömörkény István: A lélek az Ur elébe megy Böszörményi László: Hazamegyek Benedek Elek: Szép Cerceruska Nagy Lajos: A negyedik magyar fain Fekete István: Első uhuzáson Gönczy Pál: A tiszai fa O. F.: Csalódás Sztrókay Lajos: A borsmonostori utca Orbán Frigyes : A forditás Ady Endre: Szelezsán Rákhel kisértete Pély Zia: Tudósok, ... tudatlanságai Szerkesztői üzenetek Móra Ferne: Az asszonyok tüköréből Szilvássy László: Mesék a bryanszki erdőből Aforizmák Junius 29-én, Péter Pál napján, megszakad a gabona töve, mert érett a mag. Itt az uj élet. . az uj kenyér. Előző héten már minden falu, minden tanya hangos a kasza kalapálásától. Hangos nótaszóval árad ki a lélek a fiatalságból, s keveredik az aratásra készülők zajába. Komoly, érett, ráncos arcok hányják-vetik, mit fizet a gabona, mi kerül ez évben az asz­talra. Péter Pál napján mise és istentisztelet a templomokban, azután ki­vonulnak a hullámzó arany kalásztenger mellé az emberek, a lelkipásztorok megáldják az Uj Elet-et — az uj termést és másnap elkezdődik az aratás, hogy utána minden asztalra odakerüljön az Isten áldása, az uj kenyér. így volt valamikor .. de most nem igy van. Az én hazámban most szöges csizma tipor, az oltáron, a kalászon és az emberi lelken. Meghalt a mosoly, nincs nóta már és nem latolgatja senki, mit fizet a gabona ezévben. Az uj élet a rabtartóknak ad kenyeret, s csak könnyeket jelent.. halált talán .. azoknak, akik megmunkálták. Nem az aratásra készülők vidám zsivajától hangos a határ, hanem a rablánc csör­gésétől és a rabok sóhajától. Amikor lecsukjuk szemeinket itt az idegenben, nem a búza kereszteket látjuk az otthoni tájakon, hanem egy meggyalá­zott, arculvert, kisirtszemü Édesanyát, ■— Magyar Hazánkat, akinek terí­tett asztaláról, nem jut egy morzsa kenyérnél több, saját gyermekei szá­mára. Péter Pál napján — immáron 10 éve — sokkal keserűbb az idegen kenyér ize. Lehet fehérebb, lehet nagyobb .. de nekem jobban esne a fekete, szá­razon is . . ha magyar kenyér volna. Péter Pál napján gondolatban még jobban otthon vagyok, mint máskor, — úgy" érzem velem valamennyien, gyökeret vesztett magyarok... Ott lebeg lelkünk az aranyló kalásztenger felett. Ezerszer átöleljük gondo­latban a magyar magvetőt; — a magyar parasztot. Erősítjük, bátorítjuk, hogy el ne bukjon, mert a paraszttal bukik el a nemzet.. a magvetőnek erősnek kell lenni. A magvetőnek éber szemmel kell figyelni a magot, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents