Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)
2022-12-31 / 301. szám
i/ww.ujszo.com 12022. december 31. RÉGIÓ I 3 Kerékpárral a világ körül: milyen kevés dolog elég a mindennapokhoz! JAKUBEC ÁGNES Tbiliszibe értek a Biking 4 Biodiversity projekt biciklisei, a somorjai Ollös Hanna is a frankfurti Jonas Sommer. Ők azok a fiatal ökológusok, akik május elején indultak útnak Frankfurtból és tervük szerint egészen Szingapúrig tekernek. SOMORJA-TBILISZI A somorjai Öllös Hannával és a frankfurti Jonas Sommerrel májusban találkoztunk Somorján. A Mozi klub vendégei voltak, akkor egy hónapja voltak úton. Bemutatták az útitervüket, hogy mit is takar a Biking 4 Biodiversity (Kerékpározás a biológiai sokszínűségért) projekt. Fél évvel később, 7500 kilométerrel a hátuk mögött a kilencedik országot látogatják éppen. Egy négynapos túráról jöttek vissza aznap, amikor sikerült összehozni a videókapcsolatot. Hogy vagytok? Pillanatnyilag kicsit fáradtan, ugyanis most jöttük vissza egy négynapos, kalandos téli túráról a Kaukázusból. Körülbelül 150 kilométerre voltunk Tbiliszitől, arrafelé már nagyon sok hó van. Volt, hogy térdig merültünk benne, kimerítő volt, de nagyon élveztük. Grúziába, Tbiliszibe körülbelül egy hónapja érkeztünk, siettünk, hogy a hideg hónapokat itt tudjuk tölteni, jelenleg itt van a bázis. Innen tervezünk hosszabb-rövidebb csillagtúrákat, az időjárásnak megfelelően. Január közepéig mindenképp Grúziában tervezünk maradni, ugyanis ekkor zajlik a téli vízimadár-számlálás a Fekete-tenger partján. Alapvetően a Fekete-tenger egy nagyon fontos madárvonulási folyosó, sok nálunk ismert madárfaj is ezen a folyosón repül tovább, Sátorozás Közép-Anatóliában, a Nallihan szivárványos hegyei között Tél a grúziai Signagi városnál hogy átteleljen melegebb helyeken. A grúziai tengerparti területen sok madárfaj telel át. Batumi és környéke ilyenkor az ornitológusok terepe, kimennek és megszámolják a fajokat, feljegyzik őket, és statisztikát készítenek arról, hogy évente hány fajból hány egyed telel át a környéken. Ezen a madárszámláláson szeretnénk idén mi is részt venni. Mi történt május óta, merre vitt az utatok, mit tapasztaltatok az út során? Somorja után következett a Szigetköz, majd Budapest felé vettük az irányt. Utána jött a Hortobágy, ami természetvédelmi szempontból kifolyólag szintén nagyon érdekes volt. Majd következett Románia és a Kárpátok, amit annyira vártunk és amire olyan kíváncsiak voltunk. Az ottani kollégák bemutatták nekünk, hogy arrafelé is nagy méreteket ölt az illegális fakitermelés, és voltunk madárgyűrűző állomásokon is. A román Kárpátokban vadon elő bölényeket láttunk tíz méter közelségből. A Duna-delta is lenyűgöző volt, sok kis szigetből áll, amit a Duna ágrendszere ölel körül és ami többezemyi madárfaj élőhelye, rendkívül gazdag ez a terület madárvilágban. Olyan, mint egy vízi labirintus, ahol csónakkal közlekedtünk egyik szigetről a másikra. Az úton meglátogattunk több, madárvédelemmel foglalkozó szervezetet, hiszen ez kiemelt téma a Fekete-tengernél. Végül elértük Törökországot, ahol három hónapot töltöttünk. Három hónapos vízumot igényeltünk, és annyira jól sikerült az ottlét, hogy teljesen kihasználtuk és szinte sietnünk kellett, hogy időben elhagyjuk az országot. Mi volt a legnagyobb meglepetés, a legjobb tapasztalás az eddigi út során? Egyértelműen Törökország. Hatalmas ország, és bár nem terveztünk három hónapot maradni, de annyi pozitív élményben volt részünk, hogy folyamatosan újraterveztünk. Hihetetlenül kedves emberekkel találkoztunk, nagyon vendégszeretőnek ismertük meg őket. Egészen Bulgáriáig volt egy listánk különböző természetvédelmi szervezetekről, kiket szeretnénk felkeresni. Velük már korábban kapcsolatba léptünk, török kontaktusunk azonban mondhatni, nem volt. Törökországban az út során jöttek ezek az ismeretségek, sok esetben lehetőségünk volt kifejezetten elHannáék útja a következő csatornákon követhető: www.biking4biodiversity.org, www.facebook.com/ biking4biodiversity, www.instagram.com/ biking4biodiversity. napig nem költözünk sehova, nem kell az összes pakkunkat feltenni a bringára. Folyamatosan mozgásban voltunk az elmúlt hónapokban. Mégsem mondanám, hogy a komfortzónánkon kívül vagyunk. Ez inkább valamiféle állandó tanulási fázis, ahol fejlődünk és szerencsére mi ezt nagyon élvezzük, egy jó csapat vagyunk! Amióta úton vagyunk, tudatosítjuk, mennyire kevés dolog elég a mindennapokhoz, kiváltképp így, hogy minden nap visszük magunkkal a csomagunkat. Mi nem vásárolunk szuvenírt és semmi felesleges dolgot, hiszen minden grammot cipelni kellene magunkkal a későbbiekben. A mi szuvenírjaink az emlékeink, és ez számunkra így tökéletes. 2023-ra a feltett szándékunk, hogy folytatjuk a megtervezett utunkat, célunk továbbra is a természetvédelem dokumentálása. Személyesebb útinaplót is írunk, illetve minden egyes látogatást a különböző országok természetvédelmi szervezeteinél lejegyzőnk és közzétesszük a honlapunkon. A kíváncsiság továbbra is megvan bennünk. Mindig kihívás, amikor egy új országba lépünk be. Más a nyelv, a kultúra, az ábécé. Mire megtanultunk 20-30 török szót, elhagytuk az országot. Folyamatosan nyitottnak és alkalmazkodónak kell lennünk. Minél többet tudunk, annál inkább kíváncsibbak vagyunk. Már most úgy érezzünk, hogy számtalan helyet szeretnénk ebben az országban is meglátogatni. Január közepén vár ránk a vízimadár-számlálás a Fekete-tenger partján. Utána kérdéses, milyen irányban folytatjuk. Eredetileg Kínán keresztül szerettünk volna menni, de az ország határa a Covid miatt még mindig zárva van. Később módosítottuk a déli útra, amikor is Iránban elkezdődtek a zavargások. Végül több oknál fogva úgy döntöttünk, Iránon most nem biciklizünk át. Azerbajdzsán szárazföldi határai is le vannak zárva a Covid miatt, az egyetlen lehetőségünk az lenne, ha sikerülne speciális engedélyt szereznünk. Ennek rendkívül pici az esélye. Ha sikerülne, akkor az lesz a következő ország, amin áthaladunk, majd megpróbálunk áthajózni a meghívtak magukhoz ebédre, az otthonaikba, mindig segíteni próbáltak, ha bárhol bármiben elakadtunk. Az a fajta kedvesség és vendégszeretet, amit Törökországban megtapasztaltunk, bámulatos volt, nagyon más, mint nálunk, Európában van. Hallottunk már erről a vendégszeretetről a többi biciklistől, akik az országot járták, de részesei lenni ennek az őszinte érdeklődésnek és szívélyességnek, kimagasló volt. Mindezt annak ellenére, hogy a kommunikáció néha nehezen ment, hiszen nem beszéljük a nyelvet, mégis alapvetően mindig megértettük egymást. Grúziában ez picit másképp van, itt talán kimértebbek az A Nemrut-hegynél, Törökország keleti csonyt. Mi a magunk, magyar és német módján természetesen megünnepeltük. Jelenleg „kutyaszitterek” vagyunk ismerőseink házában, amíg ők vissza nem térnek a szabadságukról. Két kutyával járunk ki sétálni Tbiliszi utcáira és élvezzük, hogy egy kicsit megpihenhetünk és tíz i részén található Adiyaman közelében Kaszpi-tengeren és Közép-Azsián keresztül folytatjuk. Viszont ami jelenleg a legvalószínűbb, bár környezetvédelmi szempontból ezt szerettük I volna elkerülni, az az, hogy repülőre ülünk, és Iránt kihagyva Pakisz; tánban, illetve Indiában folytatjuk tovább. mélyülni a munkájukban. Volt, hogy több napig maradtunk egy helyen. Ha megérkeztünk egy településre, már vártak minket, tudtak rólunk és marasztaltak, hogy maradjunk több időre, rengeteg helyre elvittek, az idejükkel ajándékoztak meg. De ez a természetvédelmi vonalunktól függetlenül, a helyiekre is igaz. Nagyon sokszor (Ollós Hanna felvételei) emberek, kevésbé gyakori az a fajta spontán vendégszeretet, mint Törökországban, tapasztalataink alapján, az ország jobban hasonlít Európához. Hogy telik a téli szUnet, és hogyan készültök a 2023-as évre? Grúzia ortodox ország, tehát ők januárban ünnepük majd a karáKelet-Törökország hegyeinek átszelése összesen több mint 12 000 méteres szintemelkedést jelentett és minden nap csodálatos kilátást
