Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)
2022-12-29 / 299. szám
Bl___________________________________________________SZALON ■ 2022. DECEMBER 29.________________________ A hungráviai karátsonyi legkülönlegesebb estéje december 30. A hungráv gyermekek a Télvajda eljövetelére készülnek, fát díszítenek és cé-dúr dó-hexakordban dalolnak: Karátsony és epifánum, Virrasztással kivárunk. Fáklyát nem olt, éjjel-iát, Ere-vére zúzmaráit. A Télvajda, más néven Vladapó mitikus figura, öreg bőre fehér, mint a hó, hosszú bajusza fekete, mint a korom, süvege és kabátja zöld és piros, az ajka pedig vérvörös. A Télvajda nem lépheti át a ház küszöbét invitáció nélkül. Az ajtó elé készített ünnepi véres hurka szerencsére meghívásnak minősül, így jöhet be az öreg az éjszaka leple alatt csendben. A gyerekek másnap megbizonyosodhatnak a látogatásról, ha a véres hurka májas hurkává változott, az öreg vajda pedig ajándékokat tűzött a kandalló elé készített karókra. A régi időkben almát hagytak a hungráv szülők a karókon a kicsiknek, később a hungráv kolonializmus idején az almát déligyümölcsökre váltották; manapság pedig már jellemzőbb, hogy a karóra akármilyen ajándékot tűznek, úgynevezett törökbatyuba csomagolva - a törökbatyu kifejezés a hagyomány eredetére utal, hiszen a középkori vajda (később ausztrohungráv király), akiről a Télvajdát mintázták, a megszálló török katonák levágott fejét tűzte előszeretettel karókra. Téli-vajda, jöjjön be! A házunk nem ketrecke, A karón csak alma vár, Mikor drakúl házhoz jár! Ha véres hurka nincs az ajtó előtt, jobb vigyázni! A Télvajda R. Nagy Krisztián A hungráv karátsonyi ünnepelés körbejárja a házat, megkeresi a legkisebb gyerek ablakát (lehet akár az emeleten is, a Télvajda repülni is tud!), és addig kopog rajta, suttog neki be hívogatón, amíg a gyanútlan lurkó szemkontaktust nem teremt az öreggel. A gyermek kinyitja az ablakot és beinvitálja a Télvajdát, aki fürgén berepül. Ekkor azonban nem hagy ajándékokat, de a ház összes véres hurkáját- felfalja bosszúból (más verziókban: mindent felfal a házban, ami vörös). A hungráviai karátsonyfa pirosfehér-zöld. Tradicionálisan vörös szalagokkal, piros almákkal és fokhagymafíizérrel díszített örökzöld. A színezésnek többszörös szimbolikája van; egyrészt az országot védő hős hazafiak vérével és kifehéredett holttesteivel színezett zöldellő anyaföldet szimbolizálja, másrészt pedig, természetesen, a hungráv jólétgazdaságot: a vörös eperlekvár a spájzban zöld és fehér penészt növeszt magán, mert Hungráviában olyan a bőség, hogy bizony még a lekvár is ráromlik az emberre! A Télvajda nem szereti a fényt és a nyílt lángot, így december huszonnegyediké és január hatodika között nem szabad gyertyát gyújtani vagy a kandallót égetni. Ha bármely estén a Télvajda tűz jelét látja a házban, egy év szerencsétlenség éri a családot (illetve más kultúrkörökben: átok száll az újszülöttekre, hogy azok is Télvajdává változzanak; megint máshol a Télvajda ez esetben elviszi a ház legfiatalabb leányát - innen ered a Jháztűznézőbe menni” kifejezés). Tilos továbbá tükröket kint hagyni, amikor a vajda látogatására várunk. Ha a látogató letakaradan tükröt talál a házban, azonnal öszszezúzza azt (a szokás valószínű, a hírhedt Velencei tükrök éjszakájára utal: a hungráv király váradanul felbontotta az elődje által ápolt szövetséget Itáliával, és a velencei kalmárok a Hungráviának szállítandó tükörrakományt az újonnan trónra került vajda nevét átkozva mind összezúzták - több száz tükör összetörése tényszerű magyarázat az Itáliai Birodalom balszerencséjére az elmúlt hatszáz évben). A tükörtörés hagyományát persze mára átformálta a szülői óvatosság. A modern Télvajda már csupán nem szereti a tükröket, mivel nem látja benne magát, így letakarni őket csupán kedvesség, nem kötelezőség (kinek van kedve széttörnie a saját tükreit a vaksötétben, csak hogy fenntartsa egy gyermeki dajkamese látszatát...?). Ezzel a mítoszváltoztatással összekötődött a kézenfekvő magyarázat arra is, miért nem lehet a Télvajdát lefilmezni rejtett kamerával - ahogy a tükörben sem látszik, úgy a film sem fogja az öreg szörnyet. A klasszikus véres hurka mellett a hungráv karátsonyi asztalon (fokhagymát természetesen tilos felszolgálni!) mindig megtaláljuk a mazsoládán túrós roládot is. A gasztrohungvárikum - a vacsorán túl - egy játék szerves része is. A ház asszonya egy ezüstérmet rejt el a túrós töltelékben. Az a szerencsés, aki megtalálja a rolád szeletében az ezüstérmet, megkapja a karátsonyi koronát és kinevezik a Karátsonyi Hunyódinak. A Télvajda eljövetelekor a Hunyódinak el kell bújnia a vajda elől, hiszen az nem szereti a királyokat. A modern időkben a gyönyörű karátsonyi szokásaink összevegyülnek a tengeren túlról érkező, nyugati kulturális befolyásokkal. Sok mai gyermek keveri a Télvajdát a messzi vidék Télapójával, egy kedves, diabetikus öreg püspökkel, aki december 24-én járja a házakat és az Északi-sarkon él. A fokhagymafüzéreket műanyag díszekre cseréltük, ezzel elveszítve azt a tipikus, kellemes karátsonyi fokhagymás fenyőillatot, amely generációkon keresztül meghatározó élmény jelentett a hungráv gyermekek számára. A vaksötét helyett tündérfényeket raknak a millennium új szülői az ablakaikra - nyilván nem aggasztja őket, hogy az újszülötteik a Télvajda átkával születnek majd... A karókra a Télvajda ellenfeleinek fejét jelképező almák helyett törökbatyuk kerülnek, tele videojátékokkal, elektronikai kütyükkel, plüss szürkemarhákkal és műanyag Hungrávia Kapitány akciófigurákkal. Az új generáció elfelejtette a szeretet ünnepének igazi lényegét, amikor is dédapáink a sötét hideg december végi éjszakákat a családdal közös rettegésben tölthették a fitteden, fénytelen, huzatos szobájukban, várva a félelmetes vajda eljövetelét, lépteknek vélve minden zajt, hipnotikus suttogásnak a lassan kihűlő ház minden recscsenését, reménykedve, hogy a vén vajda békében továbbáll majd. Mi emlékeztemé jobban arra, hogy becsüld a szeretteidet, mint a félelem a Télvajda haragjától? Szerelem a lávafolyam tetején Megszállottság. Erről szól A szerelem tüze című, Disney+-on futó dokumentumfilm. A történetben semmi krimi nincs, csupán egy olyan hálál, ami együtt ragadja el a szerelmeseket, s amit ugyan nem vártak, de végig tudták, hogy benne van a pakliban. Maurice és Katia Krafft (Fotó: Disney+) R ég láttam ilyen látványos filmet, és sosem gondoltam volna, hogy pár másodpercnyi néma, narancsosán izzó lávafolyam képe ilyen hatással lesz rám. Ez pedig csakis két embernek, Katia és Maurice Krafffnak köszönhető: ha nincs az ő szerelmük - egymás és a vulkánok iránt -, akkor nincsenek ezek a felvételek sem. Annak ellenére, hogy életüket adták a vulkánok működésének kutatásáért, nem váltak halhatatlanná: könyveik, tévés szerepléseik révén a maguk idejében inkább tudományos celebek voltak, az ismeretterjesztés terepén mozogtak, nem a szakma szűk elitjébe tartoztak. Részben talán ezen remélt változtatni Sara Dósa archív felvételekre épülő dokumentumfilmjével, DOKUMÁNIA amit Miranda July kellemes, a történethez tökéletesen passzoló hangja narrál. Amit elmesél, az egy igazi szerelmi történet, ami két tökéletesen egymáshoz passzoló ember, a geokémikus Katia és a geológus Maurice között szövődött. Láthatjuk őket egyet nem érteni, vitázni, és láthatjuk, ahogy egész életüket a közös szenvedélyükre teszik fel: a vulkánokra. Katia és Maurice a Strasbourgi Egyetemen ismerkedtek meg. Házasságkötésük után évekig járták a világ leglenyűgözőbb tűzhányóit. Eleinte csak messziről csodálták őket, aztán úgy döntöttek, tesznek egy lépést előre: Katia megtanult fényképezni, Maurice pedig videózni, így dokumentálni tudták a tevékenységüket, nem mellesleg pedig finanszírozni tudták az életmódjukat, amely egyik kontinensről a másikra vitte őket. Mindig oda, ahol éppen megmozdult a föld, megnyílt egy lávakürtő... Lávafolyók, lávaszökőkutak, törmelékárak: mindez szinte testközelből látható a felvételeiken. Kraffték pedig szinte egymásra licitáltak abban, ki megy közelebb az izzó lávához - hol kezdetleges védőfelszerelésben, hol anélkül. A filmben a francia házaspár korabeli interjúi is szerepelnek, de mégsem azok a legérdekesebb, legizgalmasabb felvételek, hanem azok, amelyeket ők maguk készítettek egymásról. Ezek szinte kizárólag néma felvételek; mint a dokumentumfilm alkotói elmondták, a 30- 40 évvel ezelőtt készült képsorokat utólag fényezni, stabilizálni kellett, és a hangeffektek is utólag készültek el, hogy tényleg úgy érezhessük, mi magunk is ott vagyunk a vulkánok tövében vagy tetején, Kraffték társaságában. Némi hiányérzetünk támadhat, bár egy jottányit sem von le a film értékéből, hogy semmit nem tudunk meg az ilyen fokú megszállottság pszichológiájáról. Ahogy a két főszereplő életéről sem sokat árul el a narrátor. Halljuk Krafftékat beszélni a szenvedélyükről, és látjuk, mi az, ami újra és újra magához vonzotta őket. Talán ennél nem is kell több. Nem spoilerezek azzal, ha elmondom, hogy a történet keserédes véget ér: Katia és Maurice Krafft 1991-ben Japánban, egy vulkánkitörésnél veszett oda. Természetesen együtt mentek el. Mint számtalan korábbi nyilatkozatukban elmondták: számolnak ezzel a veszéllyel és úgy érzik, minden egyes aktív vulkán, amit meglátogattak, megérte, és teljesebbé tette az életüket. Herczeg Szonja A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. E-mail: kristina.lakatosova@ujszo.com. Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
