Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)
2022-12-28 / 298. szám
6 I RÉGIÓ 2022. december 28. | www.ujszo.com Javítanák a Tőkési-ág vízgazdálkodását Az egyik legfontosabb feladat az akadályok nélküli vízáramlás elősegítése lenne a Tőkési-ágon (Somogyi Tibor felvétele) SOMOGYI KATALIN Békésen indult, végül parázs vita alakult ki a Zöld Örökség Polgári Társulás tájékoztató előadásán a Tőkési-ág jelenéről és jövőjéről. CSALLÓKÖZKÜRT „Ha nem teszünk semmit, a Tőkési-ág 10 éven belül teljesen kiszárad.” Ez a szomorú prognózis többször is elhangzott a csallóközkürti kultúrházban, ahol a Zöld Örökség PT szervezett tájékoztató előadást eddigi munkájáról, terveiről, valamint a Tőkési-ág megmentésére irányuló projektről. „Társulásunkat 2019- ben alapítottuk, két fő céllal, hogy megőrizzük a Tőkési-ágat a jövő generációi számára, és neveljük a fiatalokat, gyerekeket a természet szeretetére és a természetvédelemre. Összeverődtünk néhányan barátok, akiknek nem mindegy, mi történik szükebb, tágabb környezetünkben és főleg nem mindegy, mit hagyunk itt az utánunk következőknek, a gyerekeinknek. Negyvenéves vagyok, de emlékszem arra, hogy gyerekként fürödtünk és úszkáltunk a Tőkési-ág kristálytiszta vizében ott, ahol most olyan sekély a víz, hogy egy gém végig tud sétálni a medren - emlékezik vissza Csudái Péter, a társulás elnöke, majd folytatja: - A bősi erőmű egész Csallóköz vízháztartását megváltoztatta, drasztikus hatással volt a Tőkési-ágra is, de nem csak ez a fokozatos kiszáradás oka. A környék érinthetetlensége a legmagasabb, 5. védettségi szint értelmében inkább a visszájára sült el. Nincs sodrás, az iszap temeti be a buzgárokat, a bedőlt fák, amelyeket nem szabad elmozdítani, ezek mind olyan tényezők, amelyek gyorsítják a kiszáradást.” A Tőkési-ágnak nincsen forrása és nem is egy felszíni leágazás, hanem a talajvízből tör a felszínre Patonyrét község környékén, ezért a vize nagyon tiszta. Lenne, ha lenne elegendő vízhozam, és lenne sodrása. Mélysége változó, néhány centimétertől egészen 5 méterig terjed. Jobban mondva terjedt, annak idején. Mára, ez utóbbi 5 méteres mélység egyelőre elérhetetlen vágyálommá vált. A víz több község kataszterét érinti, az említett Patonyréten kívül Nyárasdot, Vásárutat, Csallóközkürtöt, Vámosfalut, Pozsonyeperjest, Dunatőkést, Hodost, Csótfát és Nagyabonyt. A Tőkési-ág egész területe nagyobb, mint 300 hektár, amelyet 1993-ban nemzeti parkká nyilvánítottak. A vízfolyás egy részét az említett 5. védettségi szintet élvező kategóriába, a part menti szakaszokat a 3. fokozaton védett kategóriába sorolta az állami természetvédelem. Ebben az évben, hála a társulás erőfeszítésének, elindult a közös projekt „Az árterek minőségének javítása a Tőkési-ág területén” a Szlovák Mezőgazdasági Egyetem (SzME) a Szlovák Technikai Egyetem és a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat (SVV) együttműködésével, amelyet a Norvég Alap finanszíroz, közösen a szlovák állammal. A projekt részleteit Monika Supeková (SVV) és Eubos Jurík professzor (SzME) ismertette. „Októberben találkozott először a projekt minden résztvevője, körbejártuk az egész, több mint 300 hektáros terepet, felmértük, mit kellene, mit lehetne tenni és mi az, ami elengedhetetlenül szükséges. Az 1 millió eurós anyagi dotáció magasnak tűnik, de figyelőmbe kell venni azt is, mekkora területről van szó. A projekt 2024 áprilisáig tart, addig kell észszerűen felhasználni a rendelkezésre álló anyagi segítséget” - mondta többek közt a vízgazdálkodási szakember, Monika Supeková. „A Magas-Tátra 3. védettségi fokozatot élvez, a Tőkési-ág ennél két fokkal szigorúbb, azaz 5. védettségi fokra lett osztályozva” - kezdte tájékoztató előadását Jurík professzor. A reakció erre nem sokáig váratott magára: „Szabad ezen a területen levegőt venni egyáltalán?” - hangzott el a hallgatóság köréből az első kérdés, a bevezető után. A profeszszor pontosított, hogy a legmagasabb védettség csupán az ág medrét érinti, a part részei a 3. fokozaton védettek. A legfontosabb feladat az ág folyásának a visszaállítása, mert jelenleg nem egy folyó ágról, hanem 5-6 önálló tóról beszélünk, az illegálisan épített átkelőhelyek gátjai miatt, amelyek visszatartják az áramlást. A folyóba benyúló, szintén illegálisan épített stégek sokasága pedig még inkább rontja a helyzetet. Aki ismeri a Tőkési-ág bármelyik részét, tudja, hogy tény és való, amióta 1993-ban nemzeti parkká nyilvánították, a helyzet egyre csak roszszabbodik. A legmagasabb védettségi fokon minden tilos, a mederbe dőlt fatörzsek kiemelése is, amelyek további torlaszokat jelentenek a víz áramlásánál, a szemét odahordása, amit senki nem tud ellenőrizni, ugyanúgy, mint a szemét eltakarítása is, ám erre már mindenki odafigyel, de ez is tilos, hiszen nem szabad belenyúlni a természetes ökoszisztémába. Tilos a halászat, ám boldog-boldogtalan halászik, mert megvan rá az engedélye, tilos az építkezés, mégis stégek tömkelegé tarkítja az amúgy is keskeny medret. Bár parázs volt a vita, mind az előadókat, mind a vitázókat a közös cél vezérelte, azaz mentsük, ami menthető. Most már nincs idő tétovázásra, neki kell fogni, mert valóban ütött az, óra. Az érintett önkormányzatok, aktivisták, szakemberek össze kell, hogy fogjanak a cél érdekében. Mert már csak pár évünk maradt arra, hogy megmentsünk egy csallóközi csodát, hogy ne csak meseként maradjon fenn gyerekeink számára. Elő performance: Hallod, amit látsz? KÜRTHY JUDIT Rendhagyó élményekben lehetett részük a dunaszerdahelyi NFG Klubba látogatóknak Kiss Márti és Ürögi Jani performance-a közben. DUNASZERDAHELY Az est produktuma egy festmény és egy megismételhetetlen zene lett, aminek a születését élőben tekinthették meg a jelenlévők. Végignézhettük ugyanis egy valódi festészeti alkotás létrejöttét és végighallgathattuk a korábbi, természetben felvett, és a festés közbeni apró zajoknak, az eszközök összekoccanásának, váratlan találkozásának megkomponált elegyét, amit Ürögi János öntött formába, mégpedig különleges zenei stílusokat ötvözve. Egyszerre láthattuk tehát a festményen szereplő alakok kirajzolódását és hallhattuk az ecset, a vászon, a színkeverés hangjait, melyet kissé megszínezve, harmonikus lágy akkordokkal zenésítettek meg. A művészek találó módon a Hallod, amit látsz? címet adták a produkciónak, ami alatt félhomályban kísérhettük végig az alkotás meditativ ötvözetét. „Jani 2021 végén keresett meg ötletével, ezután megírtam hozzá a projektet és kitaláltuk közösen a frappáns és a mindent megmagyarázó címet. Majd 2022 kora tavaszán elkezdtük a közös munkát. Kijártunk a csallóközi természetbe. A Kis-Duna mentén, a Dióspatony-réten dolgoztunk együtt először, ami arról szólt, hogy én festettem a természet részleteit miniatűr formátumokra, Jani pedig ezzel egyidejűleg feljátszotta az általam generált hangokat, a természet ritmusát és a háttérzajokat is. Ezután dolgoztunk a Nagy-Dunánál is, Bősön, Rigóéknál a Réteken, a kisfaludi tyúkszaros udvaron, Nagyudvarnokban a stúdióban és még sorolhatnám” - mondta Kiss Márti festőművész a program megnyitóján. „Festészetemben, aminek fontos témája a csallóközi táj, taszítóvá vált, hogy szintetikus anyagokkal (ragasztó, akril) dolgozom, ezért már közel egy éve azon kísérletezem, hogyan lehet egy kép minél természetesebb. Több próbálkozás után a tojás, majonézek kikeverése, a pigment, sár, enyv és olaj kombinációja vált be igazán” - tette hozzá. Ürögi Jani a hangstúdión kívül, a szabadban vette fel .a környezeti zajokat, illetve a természet hangjait. Különböző technikákkal a talaj rezgéseit és a vízben fellelhető hangokat rögzítette. „Jani művészetében lenyűgöző, .hogy amit a hangokkal a szintimodulon keresztül megteremt, annak megvan a saját ideje és tere. Ez azt jelenti, hogy amikor feljátszsza a hangokkal együtt a saját maga által létrehozott zenét, az egyszeri és megismételhetetlen” - mondta Kiss Márti. Az előadás alatt hallhattunk minden ecsetvonás, színkeverés és ecsetöblítés hangját, ami még érzékletesebbé tette a vizuális élményt. A festőművész pedig sárral, enyvvel, pigmentekkel festette le az őt néző közönséget a saját szemszögéből. A nézőtérre kitekintgetve született meg ugyanis a kép, melyet a színpadon elhelyezett és már előre előkészített vászonra festett. Hosszú percek teltek el, mire rájöttek a közönség soraiban ülők, hogy ők maguk azok, akik a festményen szerepelnek, pontosabban az első sorban ülő nézők, akik hamar kirajzolódtak a jellegzetes sapkájukban és báljukban. Majd még pár ecsetvonást követően megjelent a terem sarka, az asztalok, a székek éles kontúrja, a pontos perspektíva, melyből Kiss Márti a közönséget szemlélte. Felismerhetővé váltak a formák, az arcok, s ha tevőlegesen nem is, mégis interaktív előadásban vehettünk részt, amiben a szemlélő ugyancsak szereplőjévé, résztvevőjévé váft az előadásnak, ami még intimebbé, még közelibbé és emlékezetesebbé tette az élményt. A zene elhalkulásával nagy taps fogadta a művészeket, akik szerényen, de annál nagyobb örömmel ölelték meg egymást, majd fogadták a kérdéseket a közönségtől, akik aztán lelkesen fényképezkedtek, pózoltak a művészekkel és a festménnyel. „Több mikrofont is elhelyeztem, hogy felvehessük a festés hangjait. Egy volt a vásznon, egy a vízben, pontosabban a kannában, amiben Márti kimosta az ecsetet. Ez egy víz alatti mikrofon volt, melyet magam építettem. Volt még egy mikrofon a sár és enyv keverékben és még egy a rekeszben is, ahová a színeket rakta ki. Itt egy kontakt mikrofont használtam, amit ugyancsak magam készítettem” - mondta Ürögi Jani, a Hallod, amit látsz? projekt ötletgazdája. „Amit az előadás közben lejátszottunk, az a most hallatszó és a korábban felvett hangok keveréke volt. A víz alatti zajokat például Bősnél vettük fel, a hármas lépcsőnél. Moduláris szintetizátoron keresztül alkotom meg végső hangokat. Van bennük, amit a festő generál, a többi pedig abból a rengeteg felvételből való, amiket a nyáron a természetjárásunk közben felvettem. Közlekedési hangok is beszűrődtek a felvételekbe, gyerekhangokat is használtam, repülőt és láncfűrész zaját is. A performance alatt is volt egy sötétebb, szomorkásabb rész, amikor a favágós témát vettem elő. Az akkor született, amikor alkotás közben megjelentek mellettünk a favágók és elkezdték irtani az erdőt. Ezt arra reflektálva tettem be, hogy az ember mennyire a természet ellen dolgozik” - mondta a specialista. Az alkotók szerint még biztosan folytatják a közös munkát. Szeretnének további élő, improvizatív performance-okat szervezni és akár egy kiállítás keretében is bemutatni a kész produktumokat, a festményeket és mellette, zenei aláfestésként a hangokból készített mixeket is. „Szeretnénk még fesztiválokon is részt venni, ahol élőben festünk és zenélhetünk, és még arra is gondoltunk, hogy kiadnánk egy albumot, amiben benne vannak a festmények gyönyörűen kinyomtatott verziói egy-egy CD- vagy USB-melléklettel, amin meg tudnák hallgatni az egyes képekhez tartozó zenei mixeket, a természet egyes hangjait is” - mondta bizakodva Ürögi Jani. „Nagyon jó érzés a festés közben ezt a meditativ zenét hallgatni, óriási motivációt ad. A mostani festésnél kicsit bezárkóztam és visszafogottabban festettem, de ezt nem bánom. A közönség is hat rám, a legtöbb képem falak nélkül, a természetben születik, ami miatt most egy kicsit rajzias a festmény, nem annyira expresszív. Sok munkánk van ebben a projektben, már kora tavasztól dolgoztunk rajta, a mostani performance pedig nagyon nagy élmény volt” - mondta Kiss Márti festőművész. A festményhez természetes anyagokat, a zenéhez pedig a természet hangjait használták (A szerző felvétele)
