Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)
2022-12-27 / 297. szám
www.ujszo.coml 2022. december 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Levél a kis Jézusnak SZÁZ ILDIKÓ Olyan régen megfogalmaztam már magamban! Elnézésedet kérem, édes Jézus, hogy mégsem írtam meg, és nem tettem ki karácsony előestéjén az ablakba a neked címzett levelet, mint ahogy ajándékra, csodákra sóvárgó gyerekként szoktam réges-régen. Az az igazság, hogy nincs túl sok kérnivalóm. Semmi sincs, amit óhajtanék, amihez a közbenjárásodat kérném. Ajándékaidat kéretlenül is megkaptam az elmúlt évek során, és minél kevésbé tudtam megfogalmazni a vágyaimat, Te annál inkább tudtad, mire és kire van szükségem. Emlékszel? Amikor gyerekként, alig nyolcévesen december 24-én még dolgoztak a szüleim és csőtörés volt a házunk előtt? Ügyetlenül magamra zártam a mosdót, és hosszú órákat töltöttem kényszerű magányban. Öt évvel fiatalabb öcsémet küldted magad helyett, aki kicsi sámliján kuporogva meséket talált ki nekem, hogy ne féljek, holott ő sokkal jobban félt, mint én. Úgy éreztem, a mosdó ablaktalan zárkájában nem találsz rám, mert a templom homlokzatán lévő mindent látó szem idáig nem láthat el, nem segíthet. Ma már tudom, hogy a test a lélek temploma, így mindenütt ott vagy. Az ágyhoz kötött beteg sóhajában, a férjét gyászoló özvegy csendjében, a szegények mindennapi kenyérbe vetett hitében, és a dúsgazdagok félelemmel teli elhagyatottságában. Annyi, de anynyi megköszönni valóm van! Hálás vagyok azokért a riportalanyokért, akiket úttalan utakon elém sodortál. Az ukrán menekülteknek gyűjtést szervezőkért, az adományokkal megrakott teherautókon elsőként indulókért, az országhatáron szolgálatot teljesítőkért, a néhány táskányi ruhával érkezőknek szállást keresőkért. Hihetetlen erő és hit áradt azokból is, akikkel szóba elegyedhettem különféle jótékonysági rendezvényeken, iskolai és templomi koncerteken, mert megannyi gond és baj ellenére hisznek a közösség, az összefogás erejében. Azokat is köszönöm, akik advent idején egykori kedves riportalanyként ismét elém perdültek. A kályhákat díszítő keramikust, aki olyan szépséges és törékeny, mint az angyali alkotásai. Vagy azt az édesanyát, akinek a kislányát oly sok olvasó és kolléga támogatta abban, hogy egyre jobb eredményeket érjen el a Borsóházban. Hála a jóakaratú embereknek, januárban már a harmadik gyógykezelését kezdheti meg. Köszönet a lévai magyar kisiskolásokért, akiknek részük van abban, hogy idestova tíz év után velük énekeltem a Kis karácsonyt. Mi tagadás, elcsuklott a hangom, mert utoljára az akkor még hasonló korban lévő gyerekeimmel daloltuk együtt. Teljesen váratlanul érkezik tőled a kegyelem. Olyan emberek és történések formájában, amire legmerészebb álmaimban sem gondolnék. Egy kedves régi ismerős levelében, néhány régi emlékkép bevillanásában. Képzeld csak el, a küszöbön álló szilveszter előtt néhány nappal tűzijátékot rendeztek egy közeli családi ház udvarán, és felkacagtam. Eszembe jutott az az óévbúcsúztató nap, amikor világra jött a fiam. Kezemben tartva a kis csomagot a kórház ablakából néztem az égi parádét, fel sem fogva, mi vár rám. Hallhatom az első, kissé még ügyetlenül megformázott szavait, tanúja lehetek az első bizonytalanul megtett lépéseknek és a majdani merész elrugaszkodásának. Ugye, most már érted, édes Jézus, miért nem írtam meg, és miért nem raktam ki az ablakba a levelemet? Minden napnak az ajándékát hálásan köszönöm. Hiszek az emberek tisztánlátásában, illetve abban, hogy nem mennek el észrevétlenül a tőled kapott csodák mellett. Mint ahogy a világutazó barátnőm sem tette, aki a minap egy hangulatos ünnepi találkozót követően taxit hívott a fővárosban. Kicsit oroszul, kicsit angolul beszélő sofőr üdvözölte, akiről kiderült, Grúziából érkezett. Gondolom, Te szervezted meg ezt a váratlan és nem mindennapi találkozót kettejük közt! Mert a taxisofőr utasa azonnal lelkesen sorolni kezdte grúz utazási élményeit, a szépséges városokat és látnivalókat, külön kitérve az ott kóstolt finomságokra. A grúz férfi ekkor elsírta magát, mondván, sokan még azt sem tudják, hol található az ország, ahonnan érkezett. Levelem végéhez értem. Hasonló szépek reményében, szeretettel búcsúzom. Japán vizsgálja a titkos kínai rendőröket A japán hatóságok vizsgálatot indítottak egy jogvédő csoport jelentése alapján, amely szerint Kína titkos rendőrőrsöket működtet Japán területén - közölte egy tokiéi kormányszóvivő. A Safeguard Defenders nevű, spanyolországi székhelyű jogvédő csoport szeptember óta két jelentést tett közzé, amelyek szerint a kínai hatóságok 53 országban 102 rendőrőrsöt hoztak létre. Az említett országok egyike Japán. A kínai hatóságok tagadták az értesülést, és azt állították, hogy a létesítmények önkéntesek által vezetett központok, amelyek különféle szolgáltatásokat nyújtanak, és segítenek az állampolgároknak, ha meg kell újítani okmányaikat. Macuno Hirokazu, a japán kormány főtitkára elmondta: minden szükséges lépést megtesznek az ügyben. A tisztségviselő korábban jelezte: Japán diplomáciai csatornákon közölte a kínai hatóságokkal, hogy „elfogadhatatlannak tart minden olyan tevékenységet, amely sérti Japán szuverenitását”. A Safeguard Defenders szerint a fucsoui rendőrség kihelyezett rendőrőrsöt hozott létre Tokióban, és a nantongi rendőrség is rendelkezik hasonló állomással valahol Japán területén. A jelentések hatására már több nyugati országban - egyebek között az Egyesült Államokban és Kanadában - indítottak vizsgálatot. (MTI) A szeretet ünnepe BRAUNSTEINER KRISTÓF Káposztaleves, rántott ponty, krumplisaláta. Már akinek jutott. Karácsony a szeretet ünnepe, sokan mégis szeretet nélkül, boldogtalanul élték meg. Ne feledkezzünk meg róluk! Bolygónkon a gazdagság sosem látott magaslatokat ért el az antropocén alatt. Ennek ellenére egyre több ember kerül a szegénység küszöbére, és még több csúszik fék nélkül bele - úgy, mintha egy szánkón ülve valaki meglökte volna őket egy jeges-havas meredek lejtő felé. Világszerte. Európában. Szlovákiában. Pedig egyre több gazdagságot termelünk, a korporációk óriási nyereségeket könyvelnek el, és mégis. A több évtizede domináló leszivárgó gazdaságmodell egyre csak felfelé szivárog, a rés a gazdagok és szegények között napról napra tágabb. Aki figyelmesen jár kint Pozsony város utcáin, annak feltűnt: a kapualjakban, a buszmegállókban és a tekintetek elől elbújtatott zugokban a hajlékot kereső emberek száma gyarapodik. Egyre több ember kényszerül arra, hogy lakóházak szemétkonténereiben keressen élelmet, a sárga, műanyaghulladékos kukákban keressen visszaváltható műanyag flakonokat, sörösdobozokat. Utcáink lassacskán kezdenek amerikai nagyvárosok utcáira hasonlítani. A televízióból, internetről ismert helyzet, ahogy az emberek, akik sok esetben teljes munkaidőben dolgoznak, az utcákon sátoroznak, még nálunk nem következett be. De ez nemcsak Szlovákiában, hanem egész Európában is egyre gyakoribb jelenséggé válhat, ha döntéshozóink tovább fogják részben tehetetlenül figyelni, részben rossz döntésekkel próbálni megoldani a brutális inflációt, ami az Ukrajnában zajló háború, a hamarosan három év pandémia és a nagy társaságok kapzsisága által alakult ki. És akkor a nyugaton, nálunk, minden nehézség ellenére egy földi paradicsomban élünk ahhoz képest, hogy mi folyik a szomszédunknál, ahol Oroszország szorgalmasan dolgozik azon, hogy kiirtsa az ukrán lakosságot. Minden nap bombák. Minden nap vérontás. Tömegsírok, kínzókamrák. Erőszak és gyötrelem. Egész falvak, városok megsemmisítve. És aki békés földre menekül, azt egyre kevesebben fogadják szeretettel a határoknál. Kezd a még békés Európa lakossága belefáradni a háborúban szenvedő szomszéd megsegítésébe. Háború sajnos más régiókban is folyik. A Közel-Keletről már évek óta érkeznek menekültek, akiknek otthonaikat ugyanúgy megsemmisítették az égből potyogó bombák, akiknek megélhetésük porrá vált nemcsak a technológiapusztítás, hanem az egyre erősödő klímaváltozás miatt is. Őket még olyan sokáig sem fogadták szeretettel a jólétben és békében élő országok, mint az ukránokat. Gyakran nyílt utálattal fogadták őket, mert míg az ukránokon első ránézésre nem látszik, hogy „idegenek”, addig a barna bőr rögtön megüti a fehér ember szemét. Vallásuk is fóbiát vált ki Európa lakosságának jelentős részében. De a menekültek száma csak növekedni fog. Az afrikai kontinens éppen óriási militarizálásba kezd elsüllyedni, a világ nagyhatalmai a térség gazdag nyersanyaglelőhelyeiért versengenek. Vér nélkül az nem marad. Ez és hozzá a klímakatasztrófa által kiváltott egyre csak növekedő szárazság arra ösztönzi az embereket, hogy biztonságosabb életteret keressenek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bűn volt boldogan eltölteni a saját karácsonyi ünnepeinket, miközben roskadozott az asztal a finomságoktól, és ha volt karácsonyfánk és még ajándékok is felbukkantak alatta. Legyünk boldogok! Nevessünk sokat szeretteinkkel, találkozzunk barátainkkal, együnk és igyunk jókat! De használjuk ki a nyugodt pillanatokat arra is, hogy elgondolkodjunk azon, honnan jön ez a jólét, és milyen döntéseket kell hoznunk ahhoz, hogy ne csak nekünk maradjon meg, hanem mások is megélhessék! Karácsony a szeretet ünnepe, de valójában a szeretetet, a humanizmust, a testvériséget egész évben ünnepelni kéne. Szolidaritásra van szükség a bolygónk lakossága között. Ne csak karácsony kapcsán gondoljunk az elnyomottakra! Es ne felejtsük el a szeretetet Földünk ökoszisztémája felé is kiterjeszteni! Hogy még sok karácsonyt élhessünk meg mi és utódaink! FIGYELŐ Kevésbé szennyezzük a környezetet Az Európai Unió a 2008-as adatokhoz képest mintegy 22 százalékkal csökkentette az éghajlatra káros üvegházhatású gázok kibocsátását idén - közölte az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat. Az uniós országok az év során 3,6 milliárd tonnányi szén-dioxidot és egyéb káros anyagokat bocsátottak ki. Az éves összkibocsátás legnagyobb részéért, 22 százalékáért a jelentés szerint az ipari ágazat felelős. Ezt követi a háztartások kibocsátása 21 százalékkal, melyhez hozzátartoznak a közlekedésből és a fűtésből származó káros anyagok. A kibocsátás ötödé az energiaellátásból eredt. Az Eurostat szerint a 2008-as szinthez képest a legnagyobb visszaesés idén a bányászati szektorban mérhető, ez 42 százalékos kibocsátásnövekedést jelent. Az áram- és gázellátás károsanyag-kibocsátása 39, míg az iparágé 23 százalékkal nőtt. Áz uniós statisztikai hivatal a múlt héten számolt be arról, hogy a legtöbb EU-tagállamban csökkent a földgázfogyasztás augusztus és november között, éspedig a 2017 és 2021 közötti azonos hónapok átlagos gázfogyasztásához képest átlagosan 20,1 százalékkal. (infostart)
