Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)

2022-12-22 / 295. szám

www.ujszo.com! 2022. december 22. KULTÚRA 9 Július Satinsky Pozsonya magyarul CSANDAGÁBOR A legendás szlovák színész­komikus, Július Satinsky Duna utcás, emlékekkel átszőtt tárcáit már akkor szerette ez ember, gondolom, nemcsak a pozsonyi, amikor a helyi sajtóban (Bratislavské noviny) rend­szeres rovatként jelentke­zett. Aztán megjelent könyvbe gyűjtve, családi fényképekkel, most pedig végre magyarul. A magyar fordítás Juhász László munkája, az eredetivel Veres István vetette össze. Az írónak és újságíró­nak is egészen kiváló színész és az igényes szórakoztatás mestere a szü­leivel költözött a 2. világháború után egyik nagynénje pozsonyi lakásába, azon belül is a belvárosi Duna utcá­ba. Figyelemfelkeltő biciklis szobra ma is ott áll, csaknem szemben egy­kori, 56-os számú házával, pár tíz méterre, kissé feljebb későbbi laká­sától s öt perc járásra kissé lejjebbi utolsó lakásától. A magyar kiadás borítóján is ez a szobor látható. Duna utcás volt, s minden költözése után maradt is. (Azt talán fölösleges em­líteni, hogy értett s beszélt magyarul is.) S persze, életében sokan épp a Duna utcán láthatták, amint épp pi­acra vagy kiskocsmába, majdnem azt írtam, iparkodott, valójában ráérő­sen, nyáron a klasszikus korcos nad­rágjában tartott valahová. S közben persze mindenkinek visszaköszönt. A Duna utcát a magyaroknak nem kellett világhírűvé tenni, itt áll ugye Kempelen egykori háza, az András temető, na és főként a Duna utcai magyar alapiskola és gimnázium ré­vén vált ismertté; a magyar Satins­­ky-könyv fedelének háttérképét ez az épület adja. Hogy a szlovákoknak Satinsky előtt mit, mi mindent jelen­tett, nem tudom, de miniesszéi óta a Duna utca ugyanolyan fogalom, mint a mester maga. Egyszóval, A Pál ut­cai fiúk után itt A Duna utcai fiúk. Arra már persze nem emlékez­tem, hogy a műhöz Pavel Vilikovsky írt előszót, most, a fordítást olvasva annál nagyobb az öröm, s talán egy utószó is elkelt volna, magáról a ma­gyarok számára mégiscsak kevésbé ismert szerzőről. Satinsky remek: szellemes, nagyon finoman ironi­kus, nyelvében bravúros. És kitűnő­en hidalja át az elbeszélés idejét (az ezredforduló) az emlékek tárgyával (a negyvenes évek fiatalsága), így aztán az olvasó kétféle Pozsonyt is­merhet meg, egy közvetlen a rend­szerváltás utánit meg egy, a szerzői nosztalgia által megelevenítettet öt­ven évvel korábbit, de szó sincs vala­miféle szemellenzős vagy patetikus nosztalgiáról: nagyon kedvesen, de mindig megemlíti, közli azt is, ami akkor rossz volt. Juhász László fordítása kiváló. A szlovákiai magyar berkekben oly so­káig kárhoztatott orosztojás (kaszi­nótojás helyett) két évtizede került a helyesírási kéziszótárba, s itt és most a Satinsky-könyvben telitalálat: „Iga­zi kozmopolita lehetett, mert a kínai fűszerek mellett árult törökmézet, orosztojást, francia konyakot.” Lás­sunk egy további példát a szlovák eredetivel együtt: „a dlhé roky tadiaf viedol ostnaty drót... zrejme pomen­­ovany podl’a slova Ost. / és hosszú évekig ott húzódott a szögesdrót... amely vélhetően a Kelet és Nyugat közötti szöges ellentétről kapta ne­vét”. Látható, hogy nemcsak az ere­deti finom humora jön át, hanem a szójáték-szókép is. De egyébként is nagyon érzékletes a magyar szöveg, ebben is méltó párja az eredetinek: „Egy novemberi napon diákok szelíd szórólapokat kezdtek osztogatni.. Jó könyv, üdítő és bölcs olvasmány. (Július Satinsky: A Duna utcaifiúk. NAP Kiadó 2022, 152 oldal) egy iráni színésznőért A szegények kapják a megmaradt jegyeket e e Összefogás Világhírű rendezők, filmsztá­rok, regényírók, színházi em­berek ás más művészek köve­telik egy ellenzéki nézeteiért bebörtönzött iráni színész­nő szabadon bocsátását. Ta­ra neh Alidoosti a legnépsze­rűbb ottani sztárok egyike, a rezsim vélhetően példát akar statuálni vele. Emma Thompson, Mark Ruffa­­lo, Ken Loach, Mike Leigh, Steve McQueen, Ian McKellen, David Hare, Juliet Stevenson és Sepideh Moafi amerikai-iráni színésznő is aláírta azt a nyílt levelet, amelyben felháborodásukat fejezték ki Ta­­raneh Alidoosti letartóztatása miatt - számolt be a The Guardian. A huszonhárom éves, Oscar-díjas színésznőt otthonában tartóztatták le szombaton, és Irán hírhedten szi­gorú börtönébe, az Evinbe zárták, ahol köztörvényes elítéltek mellett politikai foglyokat és kormányel­lenes aktivistákat tartanak fogva. Bűne az volt, hogy megosztott ma­gáról egy fotót az Instagramon, amelyen a kötelező hidzsáb nélkül látható, és egy táblát tart maga elé „Nők, élet, szabadság” felirattal. Ez a mondat az utóbbi hónapok­ban az iráni rezsim elleni tiltakozás szlogenjévé vált. Sokak szerint ezzel a lépéssel az iráni vezetés példát statuál, jelezve, hogy sem az ismert sportolók, sem a híres művészek nem kerülhetik el a letartóztatást, ha - a kormány ál­láspontja szerint - hamis és torz tar­talmakat terjesztenek. A színésznő Instagram-fiókját a jelek szerint tö­rölték, mert nem elérhető. A nyílt levélben többek közt ez áll: „Taraneh Alidoostinak - mint minden iráni állampolgárnak - jo­ga van a véleménynyilvánítás sza­badságához, az egyesülési szabad­sághoz, valamint az önkényes le­tartóztatástól és fogva tartástól való mentességhez. Ezennel szolidaritást vállalunk vele, és követeljük azon­nali szabadon bocsátását és bizton­ságos visszatérését a családjához”. Teheránban a tüntetők - köztük Alidoosti művésztársai - az Évin börtön előtt gyűltek össze tegnap, és a nő szabadon bocsátását, illetve állapotáról szóló híreket követeltek. Asghar Farhadi, a bebörtönzött színésznő főszereplésével készült film, Az ügyfél rendezője ezt nyi­latkozta: „Négy filmben dolgoztam Taraneh Alidoostival, aki börtönben van, mert kiállt honfitársai mellett, és ellenezte a tüntetők ellen hozott jogtalan ítéleteket. Ha ennek a tá­mogatásnak a kinyilvánítása bűn­­cselekmény, akkor Iránnak több millió bűnözője van.” Mohammad Mehdi Esmaili, Irán kulturális minisztere annyit üzent a tüntető művészeknek, hogy „inkább menjenek vissza dolgozni”. (juk) Úgy tűnik, Londonban már rájöttek, hogy a kultúra az első olyan luxusberuházás, amiről lemondani kénysze­rülnek a mindennapi megél­hetési gondokkal küzdők. A Ticket Bank nevű szervezet több ezer eladatlan színházjegyet tesz elérhetővé a szegények szá­mára. Szerintük ugyanis a kultu­rális programok hiánya a mentá­lis és fizikai egészségre is negatív hatással van azoknál, akik koráb­ban megengedhették maguknak a jegyvásárlást, és a művészet éle­tük részévé vált. A kezdeményezés keretében színházi és táncelőadásokra, va­lamint kabarémüsorokra szóló jegyeket osztanak szét azok kö­zött, akiknek nehézséget jelent a mindennapi betevő előteremtése. Az ötlet Chris Sonnex, a mélysze­génységben élők számára színhá­zi előadásokat rendező Cardbo­ard Citizens szervezet művészeti igazgatójának fejéből pattant ki. Az érdeklődők rajtuk keresztül igényelhessenek jegyeket. Ez a különleges, úttörő jellegű projekt 2023 januárjában indul, összeköt­ve a színházakat és a jótékonysági szervezeteket. „Ez alapjaiban változtatja meg az emberek életét” - jelentet­te ki Stephen Hudson, az egyik résztvevő egyesület képviselője. „A művészet és kultúra nagy ha­tással van az emberek közérzetére, de tömegek maradnak ki belőle a jegyárak miatt”. Az első körben azoknak kínál­ják fel ezt a lehetőséget, akik jó­tékonysági élelmiszerraktárak­ból szerzik be az ételt. A projek­tet egyelőre egy évre tervezik, de már most több híres londo­ni színház, köztük a The Natio­nal Theatre és a Barbican is je­lezte, hogy eladatlan jegyeikkel rendszeresen támogatni kíván­ják a kezdeményezést. Az ismert előadók és zenekarok koncertjei­nek helyszíneként is funkcioná­ló Roundhouse szintén csatlako­zott a jótékonysági projekthez. A szervezők célja, hogy jövőre legalább 50 ezer jegyet szét tud­janak osztani a szegények között. „Ez a tervezet tökéletesen iga­zodik a mi céljainkhoz” - mondta Gillian Jackson, a hajléktalanokat segítő The House of St Barnabas munkatársa. „Mindig a kultúra az első, amit elhagyunk, amikor étel­re is alig futja, ugyanakkor ez az egyik legfontosabb dolog ahhoz, hogy embernek érezzük magun­kat. Van néhány fantasztikus tör­ténetünk arról, hogy valaki egy színházlátogatás alkalmával ho­gyan kapott erőre, hogy visszasze­rezze a méltóságát.” Az egyetlen követelmény az in­ternetelérhetőség, mivel a rászoru­lók egy kódot kapnak, amellyel be kell jelentkezniük a Ticket Bank honlapjára. Ott aztán választhat­nak a színházak és kulturális in­tézmények által felkínált jegyek közül. Ézek ajegyek ingyenesek, ám egy minimális összeget fizet­hetnek is értük az érdeklődők, anyagi lehetőségeik függvényé­ben. Londonban a teljes árú színház­jegyek jelenleg 25 fonttól 100 fon­tig mozognak, színháztól, illetve előadástól függően. (juk) Az ominózus Instagram-fotó (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents