Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)

2022-12-17 / 291. szám

I___________________________________________SZALON ■ 2022. DECEMBER 17._____________________ A gitár évek óta a sa­rokban állt, az ajtó mögött, a rózsaszínű fáinak támasztva vá­rakozott egy khaki színű, kopott tokban. Apáé volt, és azért került a lányszobába, hogy Aliz idővel kedvet kapjon a zené­léshez. Nem kapott. A zeneórákat legalább annyira utálta, mint a rózsaszínű falat; hiába győzköd­te anyát, hogy a személyiségéhez sokkal jobban passzol a vérnarancs vagy a téglavörös, az hajthatadan maradt. Csak évekkel később, a kamaszlázadás hozott eredményt, akkor végre átfestették fehérre, és egy poszter is helyet kaphatott az ágya felett. A vén gitárt hiába húrozták új­ra, hasznavehetedennek bizonyult. Anya a családi vacsorán, a karácso­nyi rántott ponty fölött siratta el­gyötört ábrázattal, Sári néni persze azon nyomban felajánlotta Luca hegedűjét. Luca tehetségesebb a rajzolásban, a hegedű a szekrényben porosodik, Aliz is megérdemel egy esélyt, Volt már kiemelkedő tehet­ség a családban, a nagyi gyönyörű­en zongorázott, csak hát közbejött a háború. Anya arca felderült, Aliz gyomra görcsbe rándult, de nem mert tiltakozni. Mindenben anya szava döntött, apára nem számít­hatott. A gyereknevelés a gyenge pontja, mesélte a nyári grillezéskor Pali bácsinak. Akaradanul hallgatta ki őket. A harmadik sör kihozta apából a legőszintébb szavakat: még ha fiú lenne, mert legalább a focihoz meg a pecázáshoz konyítok valamit, na de lány! Mit kezdjek én egy lánnyal? így inkább nem is kez­dett semmit. Ráhagyott jnindent anyára, aki másfél évig lelkesen ku­tatta Alizban a nagyi elvesztegetett tehetségét, bár a zenetanárnő már az első alkalom után rámutatott a hiányosságokra, melyek gondot okozhatnak. Anya nem szerette fel­adni. Ez a te szerencséd, Pista—vág­ta apa fejéhez minden veszekedés alkalmával -, egyébként már tőled is elváltam volna. Aliz kiszabadította a vén gitárt a kopott tokból; sokkal jobban mutatott így, a hófehér fal kiemel­te a fa barna árnyalatait. Néha, ha egyedül volt otthon, az ágyra kuporodva pengette, bár hamisan szólt, szerette a hangját. Pár soros szövegeknek próbált keretet adni néhány dallammal, melyeket es­ténként, elalvás élőn pötyögött a mobiljába. Akár egy lazító medi­táció, olyan volt ez a halk dudo­­rászás. A hegedűt többé nem vette kézbe, anya végül visszaadta Sári néninek. Anyát hiába kérdezte, nem sokat tudott a gitárról. Már itt volt, mi­kor apádhoz költöztem, vonogatta a vállát; az apja sem nyilatkozott, ingerültté vált, ha Aliz szóba hozta a témát. Azt hazudta, véletlenül akadt rá a fényképekre, valójában tudatosan kutatott bizonyíték után. Az éjjeli­­szekrény fiókjának legalján, egy ra­kás régi, felesleges kacat alatt találta meg a dobozt. A férfi dühös lett, amikor rajtakapta Alizt, de csak állt mozduladanul, arca vörös volt a visszafogott indulattól. Szó nél­kül főzte le a kávét, leült Aliz mellé, percekig bámulta az asztalon heve­rő fényképeket. Végül szóra bírták az emlékei. A garázsban szerelte a pecabo­­tot, már sötétedett, amikor Laci megjelent. Gitárral a vállán állt az ajtóban, azt mondta, elutazik, munkát vállalt Ausztriában, ki­költözik néhány hónapra. Pistára bízná a gitárt. Sietősen kapta le a válláról a hangszert, és a falnak tá­masztotta. Azt ígérte, ha visszajön, beugrik érte. A gimnáziumban osztálytársak voltak, de az első két évben nem volt ebben a kapcsolatban annyi bizalom és őszinteség, ami a barát­sághoz is elég lett volna. Nem sok­kal az érettségi előtt Laci belehaba­rodott Pista életvidám, szabadelvű nővérébe, és mind gyakrabban töl­tötte náluk a szombat délutánt. Gi­tárral és éreden szerelmes dalokkal udvarolt. Sokat jelentett neki az a hangszer. Azon az estén úgy fordult ki a garázsból, mintha a legkedve­sebb gyermekét bízta volna Pistára. Mire felszerelte a botokat, Pista megfeledkezett a hangszerről. He­tekig a fal mellett porosodott, csak később keresett neki egy jobb he­lyet: szégyenkezve rakta be az elő­szobái beépített szekrénybe. Fél év is eltelt, senki nem jött a gitárért. Laci halálhíre megrendítette Pistát. Az öccse jelentkezett, tőle tudta meg, hogy Lacit májusban baleset érte. A gitárt egyikük sem hozta szóba. A hívás után kivette a szekrényből, kinyitott egy sört, a doboz is előkerült azokkal a régi képekkel. A kedvencét az üres sörösüvegnek támasztotta, és az ölébe fektette a hangszert. Ügyet­lenül pengetett, de a sör bátorsá­got adott, erőteljes hangon kárálta Laci kedvenc dalát. Az Álomarcú lány sorai darabokra zúzták az éj­szaka csendjét, a szomszéd eszeve­szetten püfölte öklével a falat. A felesége talált rá hajnalban, a nappaliban aludt el, a gitárt ölelve horkolt a szőnyegen. Rájuk dobott egy kockás plédet, zsörtölődve vitte ki az üres sörösüveget. A kotyogó zajára Pista kitámolygott a kony­hába. Maga mellé rakta a dobozt, ásítozva kavargatta a feketét. A fe­lesége félbevágott két brióst, vajat és házi baracklekvárt tett az asz­talra. A férfi az alsó részt kapta, magának hagyta a felső, mákosat: évek alatt kialakult rutin. Megvár­ta, míg a férje jóllakik, csak utána hozta szóba a babát. Negyedik éve próbálkoztak sikertelenül. Pistának kellett pár hét, hogy megeméssze a hirtelen jött gyermekáldást. A gitár nem került vissza többé a szekrénybe, Pista még aznap reggel az üres gyerekszobába állította, az ajtó mögé: a fiának szánta. Aztán megérkezett Aliz. Harry és Meghan: sok hűhó semmiért Retteg a brit királyi család! - így harangozták be hónapokkal ezelőtt azt a könyvet/filmet, amelyben a királyi családból „kilépett”, Londonból elköltözött Harry herceg és Meghan Markle őszintén kitárulkozik. Az eddig látott részekben Meghan van a középpontban, Harry kevésbé látszik (Fotó: Netflix) A nagyközönség nem tudta, film vagy könyv készül-e - ezért a fenti válasz­tási opció —, de mint nemrég kiderült, az Oprah Win­­frey-nek adott interjú után a pár egy dokumentumfilmben me­sél arról, mi vezetett odáig, hogy Diana hercegné kisebbik fia hátat fordított addigi életének. Mondjuk, a rettegésnek eddig semmi alapja, legalábbis a Net­­flixen bemutatott dokumentum­film, a Harry és Meghan első há­rom része alapján (a második etap lapzártánk után érkezett). A bom­basztikusnak ígérkező doku egy­előre semmi extrát nem mutat. A páros azzal kezdi, hogy a ké­szítők (akik nem mellesleg saját filmes és podcastos cégük mun­katársai) arra kérték őket már jó pár évvel ezelőtt, hogy videóra vett naplóban dokumentálják életüket. Ezekből kapunk pár részletet, ám nemhogy információ, de szemé­lyes érzelem sem nagyon jön át belőlük, legalábbis olyan nem, ami az én olvasatomban antiak'minő­sülne. Cserébe látunk szelfit az első randiről és néhány találkáról még az előttről, hogy a szerelmük nyil­vánosságra került volna. DOKUMÁNIA Az első három rész egyértelmű mumusa, főgonosza a brit bulvár­sajtó. Hogy ne csak a negatívumo­kat soroljam: tény, hogy akik nem ismerik a brit gyarmatbirodalom történetét, a britek hozzáállását a rabszolgasághoz, a napjainkban (nem csak náluk) még mindig élő rasszizmus megnyilvánulása­it, azok valóban tisztább képet kaphatnak a helyzetről. Azonban a történetnek ez a szála is az ál­talános iskolai töriórák szintjén marad, és egyetlen, a sajtóban már eddig is megtárgyalt példát mutat be állításaik alátámasztására a kirá­lyi családból. Aki nem egy kő alatt él, gyak­ran böngészi a közösségi oldalakat, az eddig is tudhatta: valóban érte rasszista diszkrimináció Meghan Markle-t a média részéről. Való­ban negatív felhanggal, előítéle­tesen hasonlítgatták őt a trónörö­kös Vilmos feleségéhez, Katalin hercegnőhöz. Valóban zaklatták a paparazzók, legalább annyira, mint Harry édesanyját, a tragi­kus körülmények között elhunyt Diana hercegnőt. Ám az általános panaszon túlmutató információ e téren sem nagyon bukkan fel. Az viszont pontosan látszik, hogy a pár továbbra is ritka jó­módban él. Hogy miből, amikor hátat fordítottak mindennek (ami gonosz), az más kérdés; erre nem derül fény, pedig az itt tálalt füg­getlenedési történet kapcsán az egyszeri nézőt talán ez is érdekelte volna. Azt viszont ismét elmesélik nekünk, hogy Meghan Markle megvédi magát a Markle családdal szemben, újra hallhatjuk, miként romlott meg a viszonya egykor imádott édesapjával (bár a ma­gyarázata túl egyszerűnek tűnik a helyzethez képest), és hogyan nem is volt semmilyen kapcsola­ta féltestvérével, a bulvárnak elő­szeretettel nyilatkozó Samantha Markle-lel. Az eddig látón részekben Meghan van a középpontban, Harry kevésbé látszik, ami vala­mennyire sajnálatos, mert az vi­szont kiderül, hogy - ha csak nem Oscarra érdemes színész - komoly jellemfejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Ami kétségte­len: ez a két ember nagyon szereti egymást, átsüt a képeken, a beszé­dükön. De hogy mennyit szen­vedtek, ki miatt, milyen érzéseik vannak és melyek a valódi mély­ségei a történetüknek, arra ebből a sorozatból nem kapunk több választ, mint amennyit az eddigi nyilatkozataikból is tudni lehetett. Herczeg Szonja A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. E-mail: kristlna.lakatosova@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3

Next

/
Thumbnails
Contents