Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)

2022-12-17 / 291. szám

141 KULTÚRA 2022. december 17. | www.ujszo.com Amikor kissé rühelljük a főhőst Önok dönthetik el a kérdést, hogy kizsákmányolja-e a zenészeket a Spotify, vagy segít nekik. Nem lesz nehéz. JUHÁSZ KATALIN Elmesélhető-e izgalmasan, hatszor ötven percben, azaz három és fél órában a-Spotify streamingszolgáltató történe­te? Mennyit ért meg az egy­szerű halandó a folyamatosan röpködő szakkifejezésekből, jogi és gazdasági fejtegeté­sekből? És egyáltalán: úgy történt minden, ahogy látjuk? Paradox helyzet, hogy a Netflixen láthatjuk ezt a sorozatot, hiszen ők ugyanakkora felfordulást csináltak mozgóképfronton, mint a Spotify a zeneiparban. De lassan megszokjuk, hogy világunk tele van paradoxo­nokkal. A műsorlista (The Playlist) egy profi módon elkészített, épkéz­láb forgatókönyvre támaszkodó, el­gondolkodtató, izgalmas svéd mini­sorozat. Sőt, látványos is, ami nagy szó egy tech-cég fejlődését ecsetelő sztori esetében. Mindezt úgy sikerült összehozniuk az alkotóknak, hogy a valódi főszereplők, Dániel Ek és „tettestársai”, akik mára milliárdo­sok lettek, egyáltalán nem kommuni­káltak velük. Már a sorozat alapjául szolgáló könyvvel kapcsolatban sem adtak interjút senkinek, úgy tesznek, mintha nem is róluk szólna. Ez ra­vasz stratégia, hiszen így akár azt is gondolhatjuk, hogy puszta fikcióval van dolgunk. Nos, nehéz megsaccolni a fiktív elemek százalékarányát, még ak­kor is, ha tudjuk, hogy az ominózus könyv (Spotify Untold) szerzői, Sven Carlsson és Jonas Leijonhufvud ala­pos kutatást végeztek, szóra bírták Daniel Ek ismerőseit, volt kollégá­it, hogy személyiségéről, habitusá­ról, észjárásáról minél többet meg­tudjanak. Ugyanígy utánanéztek a Spotify-csapat többi kulcsemberének is, a hiányzó részleteket pedig kita­lálták. A tanúk nélküli, négyszem­közti párbeszédek, a telefonbeszél­getések, a szereplők magányos vívó­dásai természetesen az írói fantázia szüleményei. A sok kérdezősködés­­ből azonban nyilván összeálltak a személyiségrajzok, és már csak azt kellett elképzelni, hogyan reagálna, viselkedne, kommunikálna az adott ember konkrét helyzetekben. Ráadásul remek színészeket sike­rült castingolni. Legtöbben annyira természetesen, minimalista módon játszanak, hogy egy idő után mindent elhiszünk nekik. Pedig nem szokvá­nyos karakterekről van szó, a Spotify ötletgazdája például egyszerre maga­biztos lángelme és frusztrált „kocka­fej”, akinek nincsenek barátai, furán viselkedik, van egy víziója, minden követ megmozgat és kiszámíthatat­lan reakciókat produkál. Ezt az em­bertípust nagyon nehéz hitelesen eljátszani, de Edvin Endre pazarul megoldja a feladatot. Ugyanez a helyzet az induló streamingszolgáltató befektetőjé­vel, Martin Lorentzonnal (Christian Hillborg). Szintén egy csodabogár­ról van szó, akinek viselkedésével, váratlan örömkitöréseivel és hiszti­jeivel nem tud mit kezdeni a steril svéd bizniszvilág, ezért egyre kijjebb szorul a menedzserelitből, még végül összehozza a sors Daniel Ékkel, és kezdődhet a világmegváltás. Fontos kérdés, hogy valóban vi­lágmegváltás zajlik-e, vagy inkább rombolás. Daniel két-három részen át szajkózza, hogy a zene mindenkié, ezért ingyenesen hozzáférhetővé kell tenni. Sokan már erre felszisszennek, főleg a zenészek. Később üzleti mo­dellt emleget (erről nem sokat tudunk meg a történetből), és kezd egyre kevésbé szimpatikus lenni, társai­val együtt, akiknek szintén az a cél­juk, hogy meghekkeljék a zeneipart, kész helyzet elé állítsák a kiadókat, kihasználva a CD-piac agonizálását. A kétezres évek közepén járunk, a torrentezés fénykorában, amikor egy Pirate Bay nevű kalózoldal tar­totta rettegésben a nagy lemezkiadó­kat Svédországban. A Spotify leg­nagyobb előnye az volt, hogy már nem kellett letölteni a zenéket, és a kereső a kezdet kezdetén is szuper­­gyorsán működött. Ehhez kellett egy kiváló programozócsapat, élükön egy Andreas Ehn nevű géniusszal (Joel Lutzow), aki nemcsak azért fontos, mert ő válogatta össze a kezdőcsapa­tot, hanem mert ő megy át a leglátvá­nyosabb karakterfejlődésen a széria során. Kiderül, mennyire fontos az ösz­­szetartás, a kölcsönös bizalom, az egyenlőség és testvériség - egy da­rabig. Dániel Ek ugyanis csak addig használja az embereit, amíg szüksé­ge van rájuk egy-egy konkrét mun­kafázisban. Mihelyst teljesítik fel­adatukat, vagy akad helyettük jobb szakember, félreállítja őket. Vagy ösztönösen ráérez az üzleti világ mű­ködési mechanizmusára, vagy any­­nyira „kocka”, hogy nem is tudatosít­ja a saját szemétségeit. Ez nem derül ki, pedig kíváncsiak lettünk volna rá. Lehet, hogy az alkotóknak pont az volt a céljuk: hogy ne tudjuk megfej­teni ezt a karaktert, akiből mára a vi­lág zeneiparának legfontosabb alakja lett. A közeljövőben, 2025-ben ját­szódó hatodik rész utolsó húsz má­sodperce még inkább elbizonytala­nítja a nézőt - talán azért csinálták így, hogy ne legyenek perelhetőek. De tegyük fel ismét a kérdést: ho­gyan tarthatja ébren a figyelmünket hat epizódon keresztül ez a sztori? Per-Olav Sorensen rendező nem igyekszik eljátszani a dokumen­tumfilmest, nem akarja, hogy azt higgyük: amit látunk, az a való­ság. Vállalja a stilizációt, olyannyi­ra, hogy minden részben más-más karakter nézőpontjából fut végig ugyanaz a történet. A vizionárius, a befektető, az „új idők új dalaira” fogékony lemezkiadó, a jogásznő, a programozó és a kizsákmányolt ze­nészeket képviselő énekesnő más­más aspektusokat tart fontosnak. Minden epizód végén megjelenik a következő kulcsszereplő, és fej­csóválva a képünkbe mondja, hogy mindez nem is így történt. Aki kíváncsi századunk egyik leg­nagyobb sikertörténetének kezdete­ire, érdekli az emberi kapcsolatok feljődése és roncsolódása, vagy sze­reti az igaz meséket, nézze meg ezt a sorozatot. RÖVIDEN Kiosztották az Arany Medálokat Társasjátékból készít filmet az Amazon Együttműködést épít a Selye János Egyetem és a Jókai Színház Budapest. A 2008-ban alapított Arany Medál díj az adott év szín­házi, filmes és irodalmi teljesít­ményeit ismeri el a közönség sza­vazatai alapján, a kitüntetést hat kategóriában osztották ki idén. Az év filmrendezőjének járó kitünte­tést Deák Kristóf kapta, az év írója Szilágyi Zsófia Emma lett. Pogány Judit színművész az Arany Medál életműdíjat vehette át, míg Pálmai Anna Az év színésznője, Mucsi Zoltán Az év színésze díjat kapta, a legígéretesebb fiatal tehetség­nek járó elismerést pedig Staub Viktória színművésznek ítélte oda közönség. A kitüntetésre minden évben egy-másfél hónapig lehet szavazni áz interneten, valamint a budapesti Bethlen Téri Színházban és 6SZIN-ben, a debreceni Apol­ló moziban, továbbá az idei évtől a Miskolci Művészetek Házában. Az elismerést Navarrai Mészáros Márton kulturális újságíró, szer­kesztő alapította, akinek írásait la­punk olvasói is ismerhetik. A díjat eddig hatvan művész kapta meg, a díjátadót évek ót a Bethlen Téri Színházban tartják. (MTI, hk) Seattle. Filmre viszi az Ama­zon a Warhammer 40 000 világ­hírű fantasyjátékot; az amerikai óriásvállalat tartalomért felelős részlege pénteken megegyezett a Games Workshop Group brit já­tékfejlesztővel. A megállapodás, amelynek pénzügyi részleteit a játékfejlesztő nem hozta nyilvá­nosságra, megerősíti az Amazon törekvését, hogy streamingszol­­gáltatásával felvegye a versenyt a rivális szolgáltatókkal, úgymint az HBO Max és a Netflix. A War­hammer 40 000 megfilmesítésé­nek ötlete közvetlenül az után ke­rült szóba a cégnél, miután szep­temberben bemutatták a J. R. R. Tolkien A gyűrűk ura című regé­nyéből merítő, A hatalom gyűrűi című filmsorozatot. A brit játék­fejlesztő cég elmondása alapján az Amazon filmet és televíziós soro­zatot is tervez készíteni az egykor társasjátékként induló fantasytör­­ténetből. Azt is hozzátették, hogy a kapcsolódó termékek értékesí­tési jogait is átadták az amerikai cégnek. Sajtójelentések szerint a főszereplő Henry Cavill lesz. (MTI) Intézményesíti együttműkö­dését a Selye János Egyetem és a Komáromi Jókai Szín­ház: a színház vezetése Ju­hász Györggyel, az egyetem rektorával és az S JE Hallga­tói önkormányzatával foly­tatott egyeztetések után a 2023/2024-es évadban a már meglávők mellett egyete­mi bérletet is hirdet. A folyó évadban a Selye János Egyetem két előadást kötött le a hall­gatói, oktatói és munkatársai számá­ra. A beszélő köntöst szerdán este tekintette meg az egyetemi közön­ség, a következő előadásra, a Örkény István tragikomédiájára, a Tótékra tavasszal kerül sor. Az együttműkö­dés első állomásának a sikerét jelzi, hogy megtöltötték a színházat a Se­lye János Egyetem hallgatói, oktatói és munkatársai, ami mindkét intéz­mény számára pozitív visszaigazolás a jövőbeli együttműködésre nézve. „Nagy sikernek tartjuk, hogy egyetemünk a hallgatói önkormány­zat hathatós támogatásával, a Jókai Színházzal és az Egressy Béni Vá-Az egyetemi közönség a szerdai előa­dáson (Fotó: Lakatos Krisztina) rosi Művelődési Központtal szerve­zett közös programokkal több száz hallgatót, oktatót és munkatársat tudott megmozgatni az adventi idő­szakban. Ezzel jeleztük, hogy nem csupán kultúraszerető, hanem a kul­túrát támogató közösség is a miénk. Nagyon örülünk, hogy megtaláltuk a közös hangot Komárom két leg­nagyobb kulturális intézményének vezetőivel, és elkezdődött egy előre­mutató közös gondolkozás” - emelte ki Juhász György rektor. „A színház tudomásom szerint jó ideje szerette volna szorosabbra fogni az együttműködést a két fél között, a szándékunk, az elképzelé­sünk Juhász György rektor úr pozitív hozzáállásának köszönhetően most találkozott” - mondta el az induló együttműködés kapcsán Gál Tamás, a Komáromi Jókai Színház igazgató­ja, aki szerint a színháznak fontos a fiatal, gondolkodó, formálódó érték­­rendű, kérdéseket feltevő generáció. „Meggyőződésem, hogy ezen a téren kölcsönösen gazdagítani fogjuk egy­mást” - fogalmazott. Gál Tamás hozzátette, hogy a 2023/2024-es évadra meghirdeten­dő egyetemi bérlet kapcsán a ma­gyar hallgatók által látogatott to­vábbi egyetemi központokkal — Po­zsonnyal, Nyitrával - is szeretnék megtalálni az együttműködés lehet­séges útját. (k)

Next

/
Thumbnails
Contents