Új Szó, 2022. december (75. évfolyam, 277-301. szám)
2022-12-01 / 277. szám
[28 SZALON ■ 2022. DECEMBER 1. www.ujszo.com A Tihanyi Kiráiykripta feltárására 2021-ben multidiszciplináris kutatási projekt indult az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat kezdeményezésére. A részt vevő szakemberek hitelesítő ásatást és falkutatást végeztek. A tihanyi altemplomként ismert Királykriptában az 1953-ban, továbbá az 1990-es években végzett részleges régészeti és műemléki kutatások több fontos kérdést is megválaszolatlanul hagytak all. századi épülettel és az alapítók sírjával kapcsolatban: ide tartozik a források szerint ide temetkező I. András király és Dávid herceg sírhelye, és a kriptában korábban feltárt további sírok keltezése és értelmezése. Nem volt tisztázott, hogy az 1953-ban a tér közepén elhelyezett sírkő alá viszszatemetett emberi maradványok a kripta temetkezéseinek melyik fázisát reprezentálják. Erre a kérdésre szénizotópos datálási módszerrel próbáltak választ adni a kutatók - miután Mende Balázs Gusztáv antropológiai felmérést végzett a csontanyagon. Az első vizsgálatokat Debrecenben végezték el, majd két külföldi, nemzetközileg jegyzett laboratóriumban is megismételték. Az eredmények alapján kimondható, hogy a két felnőtt férfi vizsgált csontmaradványa biztosan a kripta használatának kezdeti szakaszából, all. századból származik - nagy valószínűséggel I. Andrásé és fiáé. (Folytatás a 27. oldalról.) Ide vágó példa, amikor 2020- ban III. Béla Y-kromoszómás szekvenciájának elemzése kapcsán Kásler Miklós azt a következtetést vonta le, hogy a dinasztia 4500 éve a mai Afganisztán északi részén alakult ki. Jött tehát egy politikai megnyilvánulás, ami, hogy ne legyen annyira megfoghatatlan a kutatás, alkotott belőle egy hangzatos következtetést. Még ezt is elfogadom, beleférhet bizonyos keretek között az interpretációkba, csak ne legyen belőle sült bolondság. Az emberben van egy alapvető igény arra, hogy bizonyos fogalmakat ne ütköztessünk egymással. Hogy is volt az egyik állítás? „Eurázsiái, tehát nem finnugor.” Ez teljesen értelmezheteden, az emberi elmét rombolja egy ilyen megállapítás - attól függetlenül, milyen tudományterületen jön létre. Mintha azt mondanám, hogy „kék, tehát nem Lada”. Ügy meg még rombolóbb, ha ez a kijelentés egy identitásképzésre is használható területen jön létre. Ráadásul az Árpád-vonal már nem Baktria felé mutat, ugyanis a genetikai szál tovább bontásával az Árpádok eredete még keletebbre helyeződött. Tegyük hozzá: a genetikai szálak egy része a Urál déli térségébe vezet, amely már finnugor nyelvterületnek is minősülhet. Igen, ez az, amit az előbb próbáltam kifejezni. Van ugyanakkor egy olyan törekvés, hogy ez nyelvészet, az genetika, amaz régészet, végül pedig van az eseménytörténet - s hogy ezeket az érvelésben nem szabad összekeverni. Ez legalább akkora csapda, mint amilyen az volt, amikor ezeket úgy kevertük, ahogyan nekünk éppen tetszett. Az elmúlt években a magyar őstörténet kutatása szempontjából nagyon jó eredményeket hozott, s még jobbakkal kecseg-A tihanyi altemplom feltárt padlózata tetett a kelet-európai országokkal való együttműködés. A február óta zajló ukrajnai háború milyen helyzetet teremtett? A laborban folyó kutatásaink egy részét közvedenül érinti a probléma. Lehet, hogy mi egy kicsit szerencsések is vagyunk, mert a mintavételek nagy részét időben elvégeztük, akkora anyagot gyűjtöttünk össze, amivel önállóan tudunk dolgozni. A magyar őstörté(Mende Balázs Gusztáv archívuma) netben az ukrán-orosz államhatár még annyit sem jelent, amennyit a nyelvhatárokban. Most viszont nagyon erőteljesen elhatárolódik egymástól a két fél. Harmadik félként ebben benne lenni, s azt mondani az orosz kutatóknak, hogy „de jó, itt ez a kérdés, kapcsoljuk be a levelezésbe ezt az ukrán kutatót, aki 50 kilométerrel távolabb él, és annak a tudásanyagnak az ismerője” - ez most leheteden. Ezt úgy kell érteni, hogy a szakmai kapcsolatok eddig működtek, februártól pedig nem? Tagadhatadan, hogy eddig is voltak apróbb torzsalkodások az ukrán és az orosz kollégák között, de azért jól lehetett egymásra reflektálni. A mi szempontunkból jogos félelem, hogy most már aktívabban kutatnánk a honfoglalást közvedenül megelőző „etelközi” időszakot, de ebből a háború miatt legalábbis a terepi adat- és mintagyűjtés teljesen kiesik. Aztán Kijevben van egy olyan roppant fontos régészeti-adattári adatsor, ami bármikor megsemmisülhet, és a kutatásainkban fontos szerepet játszó kollégák halhatnak meg. Az ember néha el is szégyellj magát, hogy a saját szűkös szemszögéből tekint erre a vérontásra, noha van egy olyan szegmens, amely magyar szempontból még jobban kiélezi a helyzetet. Ha van magyar aspektus, akkor az ukrajnai magyar kisebbség és a bilaterális kulturális kapcsolatok a legnagyobb áldozatai ennek az egész folyamatnak. Múlt év decemberében tértünk vissza a délszibériai Barnaulból, ahol sikerült olyan mintákhoz jutni, amelyek mind az avar, mind a steppei népek etnogenezise szempontjából fontosak, illetve Tyumenyből is hoztunk olyan anyagot, amely az Urálon túli területek aspektusából lényeges. Ezekkel éppen „befutottunk” a háború előtt. Ha ismét béke lesz, teljesen bizonytalan, mikor áll helyre az orosz, ukrán, moldáv, s úgy egészében véve, a posztszovjet világ kulturális szövete, s ezen belül az egymás iránti megértés. Ügy gondolom, ez évtizedekre el van szúrva. Vatascin Péter A ládákból előkerült csontmaradványok Vasárnap-előzetes: A függetlenség anatómiája, avagy miért nem kértek olyan sokan a pártjelöltsé gből f tűnik, a regionális % közéleti szereplők jelentős részének és a választóknak is elegük van pártpolitikából, és minél kisebb település, annál inkább számít a személyes kapcsolat, a múltbéli teljesítmény, vagy akár a rokoni, baráti kör nagysága. Ez fokozottan érvényes a magyar ajkú településekre, ahol a választó mindenkit ismer, és nem kampányfogások alapján dönt. Jobb példa erre nem is kell Komáromnál, ahol a Szövetség az utóbbi évek legköltségesebb és legrámenősebb kampányát folytatta az idei önkormányzati választáson. Jelöltjük, Bauer Ildikó így is csak 1031 voksot szerzett. A komáromi jelenség országosan is egyedülálló, hiszen a városban 2010 óta nem tudott győzni pártjelölt. 2010-ben az MKP és a Híd csatározásából (Bastrnák Tibor kontra Smbendek László) nevető harmadikként a fuggeden Anton Marek került ki győztesen, 2014-ben az MKP és a Híd közös jelöltje, Czíria Attila is lényegesen alulmaradt az akkor fiiggedenként indult Smbendek Lászlóval szemben. 2018-ban pedig a független Keszegh Béla (előtte Smbendek László csapatában alpolgármester) toronymagasan legyőzte az MKP-s Knirs Imrét és a Híd jelöltjét, Héder Ágnest is. Idén a Szövetség valóban mindent bevetett, Bauer Ildikó kampánya költségesebb és látványosabb talán nem is lehetett volna. A komáromiak azonban olyannyira nem díjazták, hogy a közösségi oldalakon, szöveges üzenetekben és kéreden telefonhívásokban is folyamatosan Bauer Ildikóval szembesültek, hogy még a városi képviselő-testületbe sem szavazták be. A helyzet kettősségét mutatja, hogy az idei összevont önkormányzati választások megyei részében Bauer Ildikó kimondottan sikeresen szerepelt, hiszen 11 718 szavazatával a harmadik legerősebb magyar jelöltként (Andruskó Imre és Viola Miklós szereztek csak nála többet) került a Nyitra megyei Szövetségfrakcióba. A kevesebb több lett volna? Keszegh Béla jóval szerényebb kampány ellenére (vagy talán épp azért) elsöprő győzelmet aratott: míg 2018-ban 4819, most 7121 szavazatot kapott. „Mennyiségében és minőségében is szokadan volt ez az intenzív kampány a komáromiak számára, sokakban ezért inkább ellenérzést váltott ki. A választók a megalapozadan vádakat is össze tudták vetni a valósággal, látták, mit értünk el az elmúlt négy év alatt, és azt is látták, hogy ezekben az ínséges időkben nem költünk kampányra többet, mint amenynyit feltédenül szükséges. Saját csapattal dolgoztam, személyesen ragasztottuk ki a plakátokat, magunk hordmk ki a postaládákba a röplapokat, nem voltak szponzoraink” - magyarázta kérdésünkre Keszegh. Azt azért szerinte nem lehetett előre tudni, hogy a járvány és a gazdasági helyzet miatt frusztrált polgárok mennyire lesznek hajlamosak a protestszavazatokra. „Ezért tudatosan sem akartunk negatív üzeneteket közvetíteni, nem támadtuk az ellenfeleket, még a nyilvánvaló hazugságokra sem reagáltunk élesen. Nem arra koncentráltunk, hogy valakit legyőzzünk, hanem arra, hogy összegezzük, mit értünk el az utóbbi négy évben, és megfogalmazzunk a komáromiak számára egy teljesíthető programot a következő időszakra. Olyan hatalmas bizalmat kaptam 74,74%-kal, hogy nem is volna tisztességes, ha nem szentelném minden energiámat Komáromnak” — teszi hozzá Keszegh Béla.” Vrabec Mária A folytatásban választ kapnak arra is, hogy: Hány éve pártmentes Komárom? A huszonöt megválasztott képviselőből hány a fuggeden? Miért nem indult pártszínekben Keszegb Béla? Mi történhetett Gútán, ahol tizenhat év és négy magabiztos győzelem után Horváth Árpád tűnt esélyesebbnek, de mégis Halász Béla győzött fiiggedenként? Miért győzte le Nagymegyeren az ugyancsak fiiggedenként indult Soóky Marián Holényi Gergőt, és miért olyan magas a támogatottsága még mindig annak a Sámuel Lojkovicnak, aki 1990- től 2007-ig vezette a várost, de kenőpénz elfogadásának vádjával a speciális bíróság 32 hónap szabadságvesztésre ítélte? Mindenki másképp fuggeden? A teljes írást elolvashatják a Vasárnap már keddtől, december 6-ától kapható számában.
