Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)
2022-11-24 / 271. szám
www.ujszo.coml 2022. november 24. KULTÚRA 9 Archaikus eljárások, mai problémák A hónap végéig látható a Kifakuló föld című tárlat az At Home Galériában a somorjai zsinagógában (A szerző felvétele) HAVRAN KATI Haszonnövények 6s gyomnövények, archaikus és modern mezőgazdálkodás: a két hazai képzőművész. Nagy Csilla és Szőke Erika érdeklődésének középpontjában a magok állnak. Egy heteken át készülő közös projektnek a végeredményét is megnézhetjük most - a kiállítást november 30-ig hosszabbították meg. Aki járt az elmúlt hetekben a somorjai zsinagógában, annak az épületben terjengő, mindent átható kesernyés illat csapta meg az orrát elsőként. Az illat forrása, az öt kiló kámfor, amit a két képzőművész a kiállítás központi alkotásának létrejöttéhez használt, maga már nem látható, az elmúlt hetekben ugyanis elpárolgott. A kiállítás időtartama alatt létrejött az alkotás: a kép, mely a zsinagóga padlójára helyezett, hosszú szőnyegként elterülő fotótekercsen jelent meg. A kámfor - egy természetes anyag, mely a kámforfa kérgében és például a rozmaring levelében is megtalálható, és leginkább celluloidgyártáshoz használják - eltűnésével fokozatosan előtűntek a különböző magvak, melyeket a két alkotó alakzatokba formálva terített szét a fényérzékeny papíron, melyen a lenyomatukat hagyták. Kísérlet volt ez mindkét képzőművész részéről, csupán találgatok, mennyi idő alatt készül majd a kép, és azt is, milyen nyomot hagynak a magok a fényérzékeny papíron. „Nehéz meghatározni, milyen gyorsan párolog a kámfor, ez függ a hőmérséklettől, a beltér nedvességtartalomtól” — magyarázza Szőke Erika. A kiállított objektum ezalatt folyamatosan változott: „az első fázisban teljesen fehér volt, aztán a rákent kámforos réteg olvadni kezdett. Ekkor megjelentek a magok is, később teljesen lilává változott a fotópapír, melyen színes magok látszottak mindenhol” - meséli Nagy Csilla. Múlt héten véget ért a folyamat azzal, hogy feltekerték a fotótekercset, és lesöpörték róla a magokat (erről videó is készült), majd fixálták a kialakult képet. Aki tehát most látogat el a kiállításra, a végeredményt látja: minden fajta mag - lencse, borsó, zab, árpa, rozs, kukorica, napraforgó, kender, tönköly, hajdina - más struktúrát hagyott maga után, miközben az alkotás azt az időtartamot is dokumentálja, amely során keletkezett - egy látogató például véletlenül elmozdított egy magvakból formált alakzatot, ami szintén nyomot hagyott a papíron. Szőke Erika és Nagy Csilla első alkalommal dolgoztak közösen, mindkettőjük számára inspiráló folyamat volt a kiállítás előkészítése. „A mezőgazdaság kialakulását, a prehistorikus ember életformáját kutattam - magyarázza Nagy Csilla. - Az ember letelepedése összefügg az edény formájával, hiszen amint elkezdett gyűjtögetni, tárolnia is kellett valahol.” Az egyiptomi kultúrában használt áldozati asztalok inspirálták a fotótekercsen megalkotott formai világot, míg a feltekert fotópapír a Tóratekercsre is utal, amivel az alkotók a beltérre is szerettek volna reflektálni. A mag a pozitív folyamatok szimbóluma, hiszen a termékenységgel, a növekedéssel, a fejlődéssel asszociáljuk. A kiállítás azonban a magvak problematikus vetületeit is vizsgálja. Helyesebben szólva azt a romboló tevékenységet, mellyel a mezőgazdaság a természet pusztulását idézi elő. A mai modern, monokultúrás mezőgazdaság, amely egyforma magok tengerét képes kitermelni - gondoljunk csak a végeláthatatlan repce-, A fotótekercsen létrejött a kép napraforgó- vagy kukoricaföldekre - a természet sokszínűségének eltűnéséhez vezet. És míg a terményeket nemesítjük, növényvédő szerekkel kezeljük, és kémiai anyagokkal próbáljuk felvenni a versenyt az invazív fajokkal, sodródunk a klímakatasztrófa felé. Nagy Csilla és Szőke Erika kiállított munkáiban a magok különböző formái és állapotai jelennek meg. Láthatunk itt képsorozatot különféle haszonnövények - lóbab, lencse, borsó, zab, árpa - éppen kicsírázott magvaiból, ezek a „földnyomatok” Szőke Erika saját fejlesztésű technikájával készültek, melyhez papírt, természetes fotoemulziót és földet használ (és így teljességgel komposztálható). Nagy Csilla Negatív érték címet viselő kerámiái ezzel szemben olyan növényfajokra utalnak, melyeket szupergyomnövényként emlegetünk - tehát olyan invazív fajok, melyek kiirtásához gyomirtó készítményeket használnak a mezőgazdaságban, ezzel közvetve más fajok kiveszését okozva. És van itt olyan alkotás is, mely a haszonnövények már felhasznált állapotára utal - ilyen az alapanyagként használt kovásztalan kenyér, de megjelenik a kovász is, ráadásul annak energiateremtő ereje (Szőke Erika kovászból nyert energiával vetített a kiállítás kezdetén), és láthatunk agyag tárolóedényeket is. Az utóbbi szintén közös munka. A kerámia, Nagy Csilla munkája, archaikus eljárással készült, mely az azt megelőző időszakból származik, hogy az ember korongozni kezdett volna. A technikát régóta használja, ha nagyobb kerámiaobjektumokat készít. „Az egyes agyagrétegeket összenyomkodva alakul ki az edény. Az újítás ebben az, hogy nem tiszta agyagot használok, hanem papírral keverem, az égetéskor a papír kiég, de általa sokkal könnyebb szerkezet jön létre.” Miután kiégették az agyagedényeket, némi kísérletezést követően Szőke Erika kidolgozott egy fotográfiai eljárást, mellyel klasszikus sötétkamrás feltételek mellett - fotoemulzió segítségével, nagyítással, előhívással és fixálással - készítette rá a mintázatot. Emellett az edények belsejében utalást találhatunk egy Somorjától nem messze található földrajzi pontra is, ahol az emberi terjeszkedés tönkretette a földet, a termőtalajt - erre az agyagedényekbe és köréjük helyezett megrepedezett, fekete rétestészta objektumok is utalnak, melyek szintén Szőke Erika munkái. A kiállításon az ősi, archaikus formák, eljárások találkoznak a jelenkor égető problémájával. Ahogy a kiállítás kurátora, Csanda Máté fogalmaz, a zsinagóga nem csupán a szakralitása miatt nyújt fontos teret ennek a kiállításnak, „hanem legalább anynyira egy üvegház” módjára viselkedik, ahol az azon belüli folyamatok „a törékenység, a maradék- és hiánygazdálkodás talaján egyensúlyozva” zajlanak. Kikből lesznek a rockklasszikusok? Martin Barre (jobb szélen) az est abszolút sztárja volt (A szerző felvétele) Radikális változások az Eurovíziós Dalfesztiválon Tartozom egy koneertólménynyel, amelyet nem szeretnék magamba temetni. Pont egy hete, november 17-én ünnepelte 76. születésnapját Martin Barre, a Jethro Tull legendás gitárosa, méghozzá egy pozsonyi fellépéssel. Aznap tudta meg, milyen jeles dátumot ünnepiünk mi itt, tetszett is neki az egybeesés. O viszont a korszakalkotó Aqualung album megjelenésének 50. évfordulója alkalmából indult turnéra saját zenekarával, és eljátszották a teljes albumot, plusz még néhány dalt a szólólemezeiről. Ezek is érdekesek, de persze ő is tudta, miért gyűlt össze a közönség az MMC klubban, két nappal korábban pedig Kassán. Barre 1968-tól 2012-ig volt a progresszív rockot megújító brit zenekar tagja, és tevékenyen részt vett az Aqualung születésében: az összes gitártémát ő hozta, a hangzás csiszolásában is komoly szerepe volt. A címadó dal fő témája bekerült a rocktörténet húsz legütősebb difije közé. A lemez több mint fele azonban évtizedek óta nem hangzott el élőben. Az Aqualungot és a Locomotive Breath-et egyébként lan Anderson fiatal zenészekkel felturbózott Jethro Túlija is rendszeresen játssza az albumról, mindkettőt alaposan átalakítva, ha úgy tetszik újraértelmezve. Barre csapata viszont az eredeti albumot kelti életre, leszámítva a fuvolát, ami ugyebár a Jethro Tull védjegye volt. Érdekes, hogy nem hiányzott a fülemnek ez a domináns hangszer, sem pedig a jellegzetes énekhang. A Martin Barre Band énekese, bizonyos Dan Crisp anélkül pótolta Andersont, hogy utánozni akarta volna, de pont annyit tett bele a produkcióba saját egyéniségéből, amenynyivel még nem nyomta agyon az eredeti koncepciót. Ritmusgitáron is ő játszott, szépen összedolgozva a főnökkel. A dobos és a basszusgitáros nem különösebben villogott, viszont látszott rajtuk, hogy élvezik a koncertet, ami dicséretes, hiszen hónapok óta úton vannak a projekttel. Fel is köszöntötték a színpadon a szülinapost, aki hangszerének akkora bűvölője ma is, hogy tátott szájjal figyelte minden mozdulatát a korban hozzá közelítő pozsonyi nagyérdemű. Itt ő volt az abszolút sztár, érezhető örömmel tört ki a „másodhegedűs” szerepéből, és hát tényleg nem lehetett könnyű élete egy akkora kaliberű frontember mögött. (juk) London. Jövőre már azokból az országokból is lehet szavazni az Eurovíziós Dalfesztivál versenyzőire, amelyek nem vesznek részt a versenyben. A szervezők közleménye szerint „a világ többi része” által leadott szavazatok erősítik a közönség befolyását a verseny végeredményére, és egyúttal abban is segítenek, hogy globálisabbá tegyék a műsort, amelynek tavalyi nézettsége több mint 160 milliós volt. A tévénézők egy biztonságos online platformon adhatják majd le szavazataikat. Azoknak az országoknak a listáját, ahonnan ezt meg lehet tenni* májusban, a verseny előtt hozzák nyilvánosságra. A nem induló országokból érkező szavazatokat összevonják, hogy az elődöntőben, valamint a döntőben is olyan súlyú pontokat lehessen szerezni velük, mint egy résztvevő országból. A 2023-as Eurovíziós Dalfesztivál más okból is különleges lesz, mivel a szervezők döntése alapján Liverpoolban rendezik meg - az idei győztes, Ukrajna képviseletében. A szabályzat szerint mindig a győztes országnak jár a következő dalverseny lebonyolításának joga. Az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU) azonban az ukrajnai háború miatt biztonsági okokból átengedte a házigazda jogát az idei második helyezett Nagy-Britanniának. A szervezők egyúttal azt is bejelentették, hogy a szavazás az elődöntőkben is változik: az induló országok versenyzőinek továbbjutásáról kizárólag a tévénézők döntenek majd. Eddig a nézők és a nemzeti szakértői zsűrik kombinált szavazata döntött ebben a fázisban. A döntőben aztán ismét szerepet kapnak a zsűrik, hiszen a globális közönség és a döntnökök összesített szavazata dönt majd a győztest illetően. Az EBU szerint a szabályok megváltoztatásával a verseny integritását is védik, mivel a 2022-es Eurovíziós Dalfesztiválon hat ország eredményei szabálytalanul alakultak ki. Ez alaposan megtépázta a szervezők tekintélyét, akik sokáig semmilyen magyarázattal nem tudtak előrukkolni, később pedig csupán annyit közöltek, hogy technikai gondok merültek fel a szavazatszámlálásnál. (MTI, juk)
