Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)
2022-11-23 / 270. szám
www.ujszo.coml 2022. november 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Harmincéves a bősi vízi erőmű Ahol a pénz az úr DUDÁS TAMÁS A mikor 1986-ban először követtem figyelemmel a labdarúgó-világbajnokságot, a futball még kevésbé a pénz körül forgott. A klubcsapatok a maihoz mérten kis költségvetésekkel gazdálkodtak, és a sportág legnagyobb sztárjai a mai fizetésekhez képest gyengén kerestek. Az elkövetkező évtizedekben azonban a televíziós közvetítéseknek köszönhetően a futballba betört a pénz, és ez egyre jobban rányomta a bélyegét a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség tevékenységére is. A focirajongók legnagyobb ünnepe fokozatosan dollármilliárdokat tojó tyúk lett a FIFA számára, ami nemcsak a tornán részt vevő csapatok számának a növekedéséhez vezetett, hanem a korrupció is begyűrűzött a FIFA legfelső vezetésébe. Amikor 2015-ben kirobbant a FIFA korrupciós botránya, az nemcsak letartóztatásokhoz vezetett, hanem véget vetett Sepp BÍatter, a FIFA nagyhatalmú főtitkárának a sportvezetői karrierjének is. A pénz valószínűleg nagy szerepet játszott 2010-ben is, amikor a FIFA végrehajtó bizottságának 22 tagja a 2018-ban és 2022-ben megrendezésre kerülő labdarúgó-világbajnokságok helyszíneiről döntött. Gyanakvásra különösen Katar sikere adott okot, hiszen ez a kicsi, de olajban gazdag ország nem igazán futballnagyhatalomként volt híres. A katari szervezők ugyan a mai napig minden korrupciós vádat erősen tagadnak, de tény az, hogy a végrehajtó bizottság akkori 22 tagja közül többen is büntetőjogi eljárásokkal néztek szembe, míg mások örökös eltiltást kaptak a sportvezetői tevékenységektől. Ma már Sepp BÍatter is úgy nyilatkozik, hogy szerinte Katar rossz választás volt. Katar, mint a labdarúgó-világbajnokság rendezőországa, több szempontból is bevonul a történelembe. Egyrészt ennyire kis ország még sosem rendezett labdarúgó-világbajnokságot, másrészt viszont a rendezés költségei messze meghaladják az eddigi világbajnokságok költségeit. A becslések szerint Katar mintegy 220 milliárd dollárt költött a világbajnoksághoz szükséges stadionok és az őket körülvevő infrastruktúra megépítésére, ami sokszorosa az eddig legdrágábbnak számító és 20 milliárd dollárba kerülő 2018-as oroszországi labdarúgó-világbajnokságnak. Másképpen megfogalmazva: a katari labdarúgó-világbajnokság szervezési költségei messze meghaladják az összes eddigi labdarúgó-világbajnokság együttes szervezési költségeit. Lehet azzal érvelni, hogy a költségek nagy része olyan tartós infrastrukturális fejlesztésekhez köthető, melyek hosszú távon is hasznot hoznak Katar számára, de a 220 milliárd dollárra gondolva mégis csak marad az emberben olyan érzés, hogy ezt hasznosabban is el lehetett volna költeni. Katar megítélésén nem segít az a tény sem, hogy a becslések szerint külföldi vendégmunkások ezrei adták életüket azért, hogy ez a labdarúgó-világbajnokság megrendelésre kerüljön. így vagy úgy, a labda már útjára indult, és az elkövetkező hetekben rajongók milliói ülnek le készülékeik elé, hogy kedvenceiknek szurkoljanak. A FIFA pedig már most elégedetten számolja a bevételt, hiszen a nyilvánosságra hozott adatok szerint a katari labdarúgó-világbajnoksághoz kötődő négyéves ciklusban a szövetség bevételei mintegy 1 milliárd dollárral voltak magasabbak, mint az előző világbajnokság ciklusában. Ez nem teljesen véletlen, hiszen a FIFA több katari állami vállalattal is kötött nagy összegekre szóló szponzori szerződéseket. Mivel azonban a pénzből sosem elég, a következő labdarúgó-világbajnokságon még több csapat játszik majd, és a FIFA vezetői már megpendítették azt az ötletet is, hogy a világbajnokságokat akár kétévente is lehetne rendezni. Ennek a tervnek ugyan ma még sok ellenzője van, de a pénz nagy úr, és a FIFA szívesen behódol hatalmának. MIKLÓS LÁSZLÓ 30 éve, október végén, Dunaceúnnél megkezdődött az Öreg-Duna elrekeeztése, ezzel a Körtvélyesi-térozó és a felvízcsatorna vízzel való feltöltése. Az eredeti elképzelés Az előzmények röviden: 1977-ben a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság nemzetközi egyezményt írt alá a bős-nagymarosi vízlépcső felépítéséről. 1989-ben Magyarországon a rendszerváltás egyik „attraktív” eleme éppen a vízlépcső lett, tiltakozásokat váltott ki, a szocializmus jelképévé vált, Dunaszaurusznak nevezték el. Az új magyar politikai vezetés nem vállalta a mű megvalósítását, és 1989 végén egyoldalúan elállt az egyezménytől. Ezek után a prágai szövetségi kormány eldöntötte - szintén egyoldalúan - az ún. „C” variáns felépítését, csak Szlovákia területén. Ez az eredeti tervhez képest (csak röviden) a Duna Csúnnál való elrekesztését és elterelését, a Körtvélyesi-tározónak csak a szlovák oldalon való felépítését jelentette -jóval kisebb területtel és köbtartalommal -, valamint megváltozott a bősi erőmű működése. Mindez aztán utólag hosszan elnyúló nemzetközi pert eredményezett a hágai Nemzetközi Bíróságon. Különböző nézetek A bősi vízi erőmű akkor is, azóta is számos vita tárgya, amelyekben óhatatlanul sokféle nézet - politikai, gazdasági, műszaki, ökológiai, de társadalmi és érzelmi is - összemosódik. Minden megközelítésnek megvan a létjogosultsága, de éppen ez az összemosódás fékezte sokszor a gyakorlati kérdések tisztázását és megoldását - nemzetközi szinten is. Az alábbiakban néhány szakmai környezeti kérdést érzelmi és társadalmi aspektusok nélkül próbálok megnyitni - ami nem is olyan könnyű. A Duna 30 évvel ezelőtti elrekesztése jelentette sokak számára véglegesen a bősi erőmű tényleges megvalósítását. Ettől kezdve már ebben nem kételkedhettek azok sem, akik talán az utolsó pillanatig reménykedtek, hogy talán mégsem fog megvalósulni. Természetesen a reálisan gondolkodó szakmai társadalom tisztában volt vele, hogy az 1990-1992 közötti csehszlovák és szlovák kormányok nem fogják csak úgy „veszni” hagyni az 1977 óta épülő, a nagyjából 85%-ra elkészült műre elköltött pénzt, és valami módon be fogják akarni fejezni. Ez tény - annak ellenére, hogy a magyar fél 1989-ben történt közös tervtől való visszalépése után nálunk is erőteljesen feléledt az erőmű ellen tüntetők tábora. Viszont, akik közelebb voltak az információkhoz, tudták, hogy itt és ekkor, még a hazai 1989-es események ellenére is a mű leállításáról már szó sem lehet, és hogy amit meg lehet és meg kell tenni, az az, hogy el kell dönteni, hogyan készüljön el a mű. A problémák megoldása Körülbelül ezt a feladatot - talán egyetlen lehetőségnek is lehet nevezni - kapták akkoriban a tudományos intézmények, köztük a Szlovák Tudományos Akadémia érintett intézetei, ahol 1990-ig dolgoztam, de a Szlovák Környezetvédelmi Bizottság is (az akkori környezetvédelmi főhatóság), ahol 1990-1992 között ténykedtem. Az akadémiát 1990-ig nem arról kérdezték, legyen-e vagy sem erőmű, hanem arról, hogyan lehetne a környezeti, szakmailag valóban előrelátható problémákat minél jobban megoldani (és itt a dolgot el kell választani az ellenző laikusok- és politikusok által terjesztett rémhírektől!). Személy szerint részt vettem a határ mindkét oldalára tervezett Körtvélyesi-tározó ökológiailag optimális kihasználására irányúló projektben, továbbá a talajvíz mélységének a növénytermesztésre gya-Miklós László, a Szlovák Tudományos Akadémia főmunkatársa és a Magyar Tudományos Akadémia tagja (Somogyi Tibor felvétele) korolt hatásait taglaló projektben és a környezeti monitoringhálózat tervezésében. 1988-ig gyakoriak voltak a magyar kollégákkal való találkozások is, akik szintén szakmai kérdésekkel voltak elfoglalva. A prágai Szövetségi Környezetvédelmi Bizottságnak (az akkori föderális környezetvédelmi főhatóság) sem volt tényleges lehetősége arra, hogy valamiképpen megváltoztassa a kormánynak a mű befejezésére hozott döntését. A Szlovák Környezetvédelmi Bizottságnak sem volt esélye másra, minthogy kidolgozzunk egy 19 pontból álló feltételcsomagot a „C” variáns környezeti hatásainak a kezelésére, amelyet a beruházónak el kellett fogadnia. Vonatkoztak pl. a holtágrendszer vízellátására vagy az egész ártér időszakos művi elárasztására is. Lényeges változások A vízi erőmű alapvető, műszakilag meghatározott céljai megvalósultak: a nagy volumenű villanyáram-termelés, a hajóforgalom javítása, az árvizek megszüntetése, az öntözéshez szükséges víz biztosítása. Ezt a legnagyobb kritikusok sem vitatták, mindemellett azonban sokan folyamatosan az elmúlt 30 év alatt az ökológiai feltételek romlását, sőt tönkretételét, megsemmisítését emlegették. Objektív szemmel viszont - az érzelmeket kizárva - beszélhetünk lényeges változásokról, de nem tönkretételről. A leginkább kézzelfogható változás maga a mű, amely több száz hektáron a szántókat és az erdőket vízfelületre, gyepesített töltéstestekre és helyenként épített objektumokra váltotta fel. A beépített területek ökológiailag inaktívak, de a gyepek és a vizek (a kb. 17 km hosszú leszigetelt felvízcsatornán kívül) - pl. a Körtvélyesi-tározó, a Doborgaz feletti zsilipen keresztül a tározóból kieresztett víz által teremtett bővizű, feléledt ágrendszer, valamint további két nagy vízfelület (a Vajkai- és a Sülyi-tó) - szintén nagyon értékes vizes élőhelyek. Ezt az is igazolja, hogy az ágrendszert a Dunaligetek Védett Tájterületté és az EU-s NATURA 2000 természetvédelmi területté nyilvánították. Más lapra tartozik az a vitatott kérdés, hogy a talajvíz a növénytermesztés számára mennyire elérhető. Ez főleg a Csallóköz központjában nem mutat lényeges változást. A megkívánt szint - a felszín alatti 0,5-2,5 m (talajok szerint) - vagy úgy, mint azelőtt, továbbra sem elérhető (a felső Csallóközben), vagy továbbra is - néhány kisebb területet kivéve Bősnél - az elérhető zónában maradt. Tényleges probléma Tényleges probléma a felvízcsatornában leülepedő hordalék, ami minden tó és víztározó természetes velejárója. Az üledékek bomlástermékei a Körtvélyesi-tározó térségében kiszivároghatnak a környező talajvizek felső rétegeibe, amelyek minőségét ronthatják. Jelentős probléma a Szigetköz ágrendszerében meglévő vízhiány, amit az Öreg-Duna és a Mosoni-Duna jelentős vízhozam- és vízszintcsökkenése okozott. Ezen javított a Doborgaz felett létesített fenékküszöb, amely megemelte néhány méterrel az Öreg-Duna szintjét, így a Mosoni-Duna ágrendszérébe is több víz jut. A megváltozott ágrendszer megfosztott néhány halfajtát az ívási öbleiktől, másfelé terelte őket, más fajtáknak viszont éppen kedvez az oxigéndús folyóvíz. De mit is jelent ökológiai szempontból, hogy a Duna 2860 km-es hosszából lényegesen megváltozott a mi kb. 50 km-es szakaszunk? Hiszen a múltban a Dunát szintén lényeges változások érintették! Például a középkorban a Duna fő ága - a Csalló - Szerdahelytől északra, a mostani Kis-Duna helyén folyt. Vagy a jelenleg Öreg-Dunának tartott folyam távolról sem természetes, hanem a 19. századi, Széchenyi István kezdeményezései alapján történt nagy szabályozásoknak az eredménye. Tehát? Csak tisztán az ökológiai szempontokat összegezve: a bősi vízi erőmű lényeges változásokat váltott ki az ökoszisztémákból, de nem azok megsemmisítését. És végezetül mégiscsak egy majdnem „érzelmi” felvetés: amikor nosztalgiát érzünk az eredeti Öreg-Duna iránt, vajon melyikre gondolunk? A 30 évvel ezelőttire? Vagy a 100, 200, 500, esetleg 1000 évvel előttire? Mert a Dunát is, akárcsak a környékét, az ember állandóan változtatja, és próbálja a saját igényei kielégítésére kényszeríteni. Ez történt 30 évvel ezelőtt is. FIGYELŐ Macron vacsorával győzködte a cégeket Emmanuel Macron francia államfő vacsorára hívta hivatalába az európai nagyvállalatok vezetőit hétfő este, hogy meggyőzze őket: maradjanak Éurópában, és főleg Franciaországban -közölte az elnöki hivatal, amely az energiaválság következményeként a gyártóhelyek Európán kívülre telepítésétől tart. A köztársasági elnök a kontinens mintegy hatvan vállalatát tömörítő Európai Ipari Kerekasztal képviselőit fogadta, köztük az Engie, az Orange, az Ericsson, az Unilever, az AstraZeneca, a Volvo, a BMW, az Air Liquide és a Solvay vezető it. A francia kormány az ország újraiparosítását egyik fő feladatának tekinti, és attól tart, hogy az energiaárak emelkedése miatt egyes nagyvállalatok Európán kívül fogják a jövőbeni befektetéseiket megvalósítani. (MTI) Szijjártó Szocsiból üzent Pressmannek Az ATV interjút készített Szijjártó Péterrel az oroszországi Szocsiban. Megkérdezték, mi a külügyminiszter véleménye arról, hogy David Pressman, az új budapesti amerikai nagykövet azt mondta: „Aggodalommal tölt el, amikor látom, hogy Moszkvából repülnek rakéták a kijevi játszóterekre - és látom, hogy Magyarország külügyminisztere Moszkvába repül, hogy Facebook Live konferenciákat tartson a Gazprom központjából.” Szijjártó szerint „az lenne a helyes, ha a kölcsönös tisztelet talaján állva nem kommentálgatnák egymás lépéseit”. Ő sem szokta kommentálni az amerikai nagykövet utazásait, és elvárja ezt fordítva is. Szijjártó az orosz Atomexpóra utazott, mert Magyarország nemzeti érdeke az energiabiztonság fenntartása. A programban nincs más EU-s ország képviselője. (444)
