Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)

2022-11-03 / 254. szám

www.ujszo.coml 2022. november 3. KÖZÉLET I 3 Adósságcsapdába kerülhet Szlovákia, a populisták a jövőnkkel játszanak A hosszú távú költségvetési fenntarthatóságot tekintve Szlovákia van a legrosszabb helyzetben az EU-ban RONALD l2lP Pozsony A szlovák államkasz­­szával még soha nem bántak olyan rosszul, mint most. A pénzügyminiszter lépései súlyos kockázatokat rejtenek, így ha a következő két kor­mány nem hajt végre alapvető reformokat a közkiadásokkal kapcsolatban, az életszínvo­nal fájdalmas visszaesésével nézhetünk szembe. Az oroszországi származású ame­rikai regényírónő és filozófus, Ayn Rand legismertebb művében, az 1957-ben kiadott Veszett világ (an­gol címe Atlas Shrugged) című re­gényében ezt írja: „Elkerülhetjük a valóságot, de nem kerülhetjük el a valóság elkerülésének következmé­nyeit.” Munkájának vezérmotívuma a bolygó legkreatívabb elméinek, a vállalkozóknak és tudósoknak a küz­delme a technokratákkal és populis­tákkal szemben, akiknek egyetlen célja a hatalmuk maximalizálása. A jelenlegi káosz, ami a világ­­gazdaságot és a pénzpiacokat sújt­ja, a kormányok és központi bankok évek óta tartó populista és technok­rata politikájának a következménye. Az infláció látványos növekedésével párhuzamosan azonban beszűkült a mozgásterük a valóság hatékony el­fedésére. Hogy szembenézhessünk a valósággal, jelentős fordulatra lesz szükség a gazdaságpolitikában és a hétköznapi emberek gondolkodásá­ban is. A jelenlegi nehéz helyzetben, ami Szlovákiát is sújtja, a megszorí­tásoknál többet ígérni, csak egy újabb hazugság lenne. Egy ijesztő példa A lakosság silány gazdasági tu­dása miatt Szlovákia Európa egyik vezető országává vált a populista in­tézkedések végrehajtásában. Szlo­vákia azonban nem a legkirívóbb példa. A pálmát e tekintetben a déli szomszédunk viheti el, ahol a való­ság elkerülésének a következményei idén ősszel teljes erővel törtek a fel­színre. Ráadásul, nem is olyan rég volt, hogy Magyarországot a transz­nacionális intézményeknek kellett mentegetniük. A 2008-as pénzügyi pánik csúcspontján Magyarország a pénzpiacok nyomása alá került, ami­ből csak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közel 16 milliárd dolláros hi­telével sikerült kikászálódnia. Ke­vesebb, mint 15 évvel később újabb globális válsággal nézünk szembe, és a magyar kormányfő, Orbán Viktor országa most is hasonló helyzetben van. A populizmus évei, a hazai és külföldi üzletemberekkel folytatott csatározások miatt nem sok hiány­zott ahhoz, hogy az ország ismét a túlélésért küzdjön. Az energiaválság miatt az ország kereskedelmi mérle­ge mélyen negatívba fordult, amiko­­ris havonta 1,5 milliárd euróra van szüksége az energiavásárlásra. Az ország devizatartalékai legfeljebb két évig fedezhetnék az energiavá­sárlásokat. A jövőre a bruttó hazai termék (GDP) 77 százalékára prog­nosztizált magas államadósság és a tíz éves futamidejű állampapírok 10 százalékot meghaladó kamatainak a nyomása alatt nem meglepő, hogy a forint összeomlóban van. A magyar fizetőeszköz értéke idén már 11 szá­zalékot veszített az euróval szemben, miközben az euró további 13 száza­lékot veszített a dollárral szemben. Mivel a nyersanyagokat dollárban árazzák, ez drámaian megdrágította a magyar importot, 20 százalék fölé gyorsítva az inflációt. Annak érdekében, hogy Magyaror­szág ne kerüljön olyan ördögi körbe, amelyben a válság önmagát súlyos­bítja, a jegybanknak reagálnia kel­lett, és október közepén csaknem tíz százalékkal megemelte az egyik fő kamatlábát. Ez ugyan elriasztja a spe­kulánsokat a gyengülő valutától, de szinte semmilyen pozitív hatása sincs a növekvő gazdasági egyensúlytalan­ságokra. Épp ellenkezőleg, hozzájá­rul a gazdaság további lassulásához. „Magyarországnak nagy szüksége van az uniós forrásokra” - mondta Simor András volt jegybankelnök. „De a pénznél is nagyobb szüksége 10,7, Lengyelországban 8,8, Csehor­szágban pedig 6,4 százalék. Magya­rul: Csehország több mint a felével, Lengyelország több mint a duplájá­val, Magyarország pedig csaknem a háromszorosával többet fizet az adósságáért. Első ránézésre Szlová­kia számára ez ugyan nagy előny, ha azonban jobban megvizsgáljuk, gon­dot is okozhat. A múlt héten a világ egyik leg­szkeptikusabb közgazdásza, Nouriel Roubini új könyvet jelentetett meg. Ebben összefoglalja a világ előtt ál­ló legnagyobb problémákat, különö­sen a gazdaság és a pénzügyi pia­cok szempontjából. A könyv legele­jén kétféle válságról beszél. Az első gyorsan jön, és ugyanilyen gyorsan búcsút is inthetünk neki. A második típusú olyan, amely évek vagy évti­zedek alatt szép csendben apró hó­golyóból lavinává duzzad, és ha egy­szer beindul, gyakorlatilag lehetetlen megállítani. Égy ilyen lassan kiala­kuló válság jóval veszélyesebb. Míg lékkai csökkentek, az év első kilenc hónapját a költségvetés így mindösz­­szé 1,3 milliárd eurós hiánnyal zárta. A kormány által nemrég elfogadott költségvetési törvény azonban még mindig 5,2 milliárd eurós hiánnyal számol az idei évre, vagyis csaknem 4 milliárd euró lóg a levegőben. Az államnak erre a hatalmas pénz­ügyi „tartalékára” két magyarázat is lehet. Az első szerint a kormány arra készül, hogy az év végéig milliárdo­­kat költ el olyan programokra, ame­lyeket - néhány kivételtől eltekintve - még nem mutattak be. A második lehetőség szerint a pénzügyminiszté­rium így manipulálja a jövő évi költ­ségvetési számokat. Az idei hiány túlbecslésével növeli a választások előtti évben rendelkezésére álló for­rásokat. A jövő évi költségvetésben nyolcmilliárd eurót különítettek el az államkincstárnak, aminek a felhasz­nálásáról a pénzügyminiszter saját belátása alapján dönthet. Nem zár­ható ki, hogy Igor Matoviő pénzügy­miniszter a választások előtti költ­ségvetés tízmilliárd eurót meghaladó, el nem osztott forrásait saját céljaira használja fel, amelyekről jellemző­en nem egyeztet a szakemberekkel, és amelyek felhasználását gyorsított jogalkotási eljárásban hagyják majd jóvá. Matovicnak ez a potenciális vá­lasztások előtti „atombombája”, amely akár a GDP tíz százalékát is megközelítheti, a legnagyobb kocká­zatot jelenti Szlovákia számára. Ám, ha egyszer bevetik, olyan krátert hoz­hat létre, amelyet talán soha nem kell majd elsimítani, mert paradox módon az ország adóssága a következő évek­ben csökkenhet, az államháztartás így látszólag javulni fog. Ez a látszat egy olyan dzsókert ad a pénzügymi­­niszter kezébe, amelynek köszönhe­­tőén azt állíthatja, hogy a vezetése ; alatt csökken az államadósság, mi­közben soha nem látott mértékű, a Smer-kormányok idején tapasztalt­­nak a többszörösére rúgó közkiadá­sokat engedhet meg magának. Csőd a láthatáron Miközben az infláció megnyomo­rítja a világot, a legnagyobb adósok élvezik a helyzetet. A kormányok vi­lágszerte példátlan előnyökre tesz­nek szert az adósságleértékelésből, és ez alól a szlovák kormány sem ki­vétel. 2022 végén Szlovákia bruttó adóssága várhatóan 65 milliárd euró lesz, ami a 105 milliárd eurós GDP 62 százaléka. Jövőre a magas infláció és az alacsonyabb gazdasági növe­kedés miatt a pénzügyminisztérium azzal számol, hogy az ország GDP-je 122 milliárd euróra emelkedik. Más szóval, ha az adósságszint változat­lan marad, a GDP-hez viszonyított aránya 62-ről 53 százalékra esne vissza, ami kilenc százalékpontos csökkenést jelent. Ezért engedheti meg magának a pénzügyminisztéri­um, hogy gigantikus, több mint hat százalékos hiányt tervezzen, miköz­ben azzal büszkélkedhet, hogy az or­szág teljes adósságállománya a GDP- hez képest csökken. Ez azonban két­élű fegyver, amely tovább súlyosbítja Szlovákia legnagyobb problémáját, az államháztartás hosszú távú fenn­tarthatóságát. Szlovákia alapvető problémája ugyanis a népesség fokozatos elöre­gedése, ami idővel még nagyobb se­bességbe kapcsolhat. A nyugdíjasok számának a növekedésével a gazda­sági növekedés lelassul, miközben az egészségügyi és szociális ellátásra fordított kiadások megugranak. Míg az államháztartás strukturális hiánya sokáig 2 százalék alatt volt, idén és jövőre eléri a 3, húsz év múlva az 5, harminc év múlva a 10, negyven év múlva pedig a 15 százalékot. A látha­táron így egy költségvetési katasztró­fa körvonalazódik. Az infláció emelkedése egy ideig még segíthet csökkenteni a jelen­legi adósságszintet, de a jelenlegi politikusok közül aligha van bárki is tisztában az infláció hosszú távú következményeivel. A várakozások szerint ugyanis a kamatlábak hosz­­szú távon magasabbak maradnak. Ez azt jelenti, hogy bár a régi adós­ságok veszítenek az értékükből, az új adósságok jelentősen megdrágul­nak. Egy százalékos átlagos kamat­láb mellett a 65 milliárd eurós adós­ság után az állam évente 650 millió eurót fizet. Négy százalékos kamat­láb mellett ez már évi 2,6 milliárd, miközben a jelenlegi kormánykoa­líció egyetlen politikusa sem figyel­meztet annak a reális lehetőségére, hogy az ország egy évtizeden belül csődbe mehet. Az Európai Bizott­ság által tavaly készített, hosszú tá­vú költségvetési fenntarthatóságról szóló elemzés szerint ugyanakkor e tekintetben Szlovákia van a legrosz­­szabb helyzetben az egész EU-ban. Az országnak körülbelül egy évti­zede van arra, hogy javítson a hely­zeten. Ha a következő két kormány nem hajt végre alapvető reformo­kat a közkiadásokkal kapcsolatban, Szlovákia olyan helyzetbe juthat, hogy Brüsszelnek kell majd mente­getnie a csődtől. Görögország pél­dája pedig azt mutatja, hogy ilyen esetben az életszínvonal fájdalmas visszaesését egész biztosan nem ke­rülhetjük el. A szerző a Trend gazdasági hetilap főszerkesztője Igor Matoviő pénzügyminiszter váratlan, és a szakemberekkel nem kellőképp egyeztetett ötletei súlyos kockázatot jelentenek az államkassza számára (TASR-felvétei) van arra, hogy az EU helyreállítsa az ország megkopott hitelességét” - tette hozzá. A múlt hónapban az Európai Bi­zottság egy példátlan lépéssel meg­akadályozta, hogy Magyarország le­hívhasson mintegy 7,5 milliárd eu­­rónyi uniós támogatást, miközben további 5,8 milliárd eurós összeg vár elfogadásra az uniós helyreál­lítási alapból is. Magyarország ösz­­szesen 40 milliárd eurónyi forrásra vár az Európai Uniótól. Ha nem sike­rül megállapodást kötnie az EU-val, „az ország olyan helyzetbe kerülhet, ahonnan már nincs visszaút” - mond­ta el Mikulás Bek cseh Európa-ügyi miniszter. Előny vagy hátrány? Szlovákiában ilyen forgatókönyv egyelőre nem fenyeget. Az ország ha­talmas előnye az euróövezeti tagság, ami stabilitást biztosít a válság ide­jén. A tíz éves futamidejű kötvények hozama enyhén 4 százalék felett mo­zog, míg Magyarországon ugyanez a szomszédos visegrádi országok az euró hiánya miatt komoly nyomás alatt vannak, addig Szlovákia jelen­leg nem érez nyomást a pénzpiacok részéről, hogy konszolidálja az állam­­háztartását. így, míg más országok konszolidációra és óvatos költségve­tésre kényszerülnek, addig a szlovák pénzügyminiszternek még mindig elég nagy mozgástere van a politikai játszmákra. Matoviő atombombája Egy olyan helyzetben, amikor a háztartások, a vállalatok és az állam­­igazgatási szervek keményen küzde­nek, hogy átvészeljék az energiavál­ságot, a szlovák államkasszába ha­talmas összegek folynak be, a magas inflációnak köszönhetően ugyanis alaposan megugrottak az adóbevé­telek. Szeptember végén az állami költségvetés adóbevételei 1,8 milli­árd euróval nőttek az előző év azo­nos időszakához képest, ami közel 20%-os növekedést jelent. A költség­­vetési kiadások ugyanekkor 5 száza­

Next

/
Thumbnails
Contents