Új Szó, 2022. november (75. évfolyam, 253-276. szám)
2022-11-03 / 254. szám
RÉGIÓ 4 I 2022. november 3. | www.ujszo.com Harminc évvel az elterelés után: megoldást sürget a csallóközi Öreg-Duna KÜRTHY JUDIT Az Öreg-Duna medréből a valamikor kiágazott mellékágak mára teljesen elszakadtak egymástól, olyannyira, hogy egyáltalán nincs összeköttetés közöttük. Vízszintemelkedésre volna szükség ahhoz, hogy újra egységes ökológiai rendszert alkothasson a térség. I T»T1 Ahhoz, hogy a terület újra funkcionáljon, mindenképp szükség van arra, hogy a mellékágak kapcsolatban legyenek a főmederrel, legalább az évnek egy bizonyos részében. A korábbi térképek alapján, illetve más folyók hasonló szakaszait vizsgálva az a szembeötlő, hogy eredetileg nem volt nagy különbség a főmeder és mellékágak paraméterei között. „Egy belföldi delta lényege épp az, hogy a fonatos meder széthálózik a vidéken, rengeteg ágra szakad. Nem fordulhat elő, hogy mélyül a folyómeder, sokkal inkább hordaléklerakás, a folyó vizének lassulása következik be. Úgy kell ezt elképzelni, mint amikor egy locsolócsövet a földre helyezünk, és megfigyelhetjük, ahogy a belőle erős sugárban kifolyó víz idővel, bizonyos távolságban a cső szájától, saját utakat kezd magának keresni egyre szélesebb területen. Ezért is jöhetett létre Csallóköz és Szigetköz. Ennek köszönhető a terület termékenysége is” - magyarázza Fodor Péter biológus, a DunaVit társulás egyik alapító tagja. Az időszakos áradások behoztak a rendszerbe egyfajta dinamikát, amivel megakadályozták a feliszaposodást, feltöltődést. „Az emberi tevékenység a Duna egészére kivetítve azt eredményezte, hogy a folyó a kanyarulatainak átvágásával 134 kilométerrel rövidebb, és 40 százalékkal keskenyebb lett a korábbi paramétereihez képest. Ez gyorsabb áramláshoz, erősebb hordalékszállításhoz, illetve erős medererózióhoz vezetett. Ehhez társult még az ipari mederkotrás, majd a vízlépcsők kiépítése, amivel tulajdonképpen akadályozzák a hordalék szállítását” - mutat rá Fodor Péter. A probléma súlyosságának megértéséhez ismernünk kell az emberi beavatkozás részletes dinamikáját. „A folyó szabályozása nem Bőssel kezdődött, csupán azért emeljük ki ezt ennyire, mert a mi generációnk már csak erre a sebre emlékszik. A főmeder kialakítása, egyenesítése, a partok stabilizálása, egyben a kanálisok kialakítása már a 19. században elkezdődött. Ezt követte a 20. század ötvenes éveitől a hullámtér kisvízi leválasztása, a mellékágak kivonása a vízforgalomból, a mezőgazdaság kibontakozása. Ennek betetőzése a bősi vízerőmű hetvenes években kezdődő építése lett, majd a kilencvenes évek elején az üzembe helyezése. Ezzel egyidőben a főmedret elterelték az ártérből, immáron kereken harminc éve. így oda nem jut elég víz. A művileg kialakított betonmederben viszont az erőmű útját állja a hordalék szállításának, lassítja is a folyó vizét, így a tárolótér iszaposodik. Az alatta lévő szakaszon viszont a Duna nem kapja meg a hordalékot, amely stabilizálná a meder fenekét, így az egyenesen, és sokkal gyorsabban folyik tovább, gyakorlatilag akadályok nélkül, mélyítve a saját medrét” - magyarázza a természetvédő. A folyó elterelése az ártér folyamatos kiszáradásához vezetett, persze földrajzi helyzettől függően, illetve a főmeder mélyülését és a talajvízszint csökkenését okozza. Ami azért is sajnálatos, mert a halak számára éppen az ártér laposai voltak a legkedveltebb ívó- és keltetőhelyek. Az ilyen élőhelyek megszűnésével veszélybe került a halfauna utánpótlása. A megváltozott arculat másik tipikusjelensége az, hogy gátakkal szabdalták szét a Dunát, ami több halfaj számára megakadályozza a folyón felfelé történő, elsősorban szaporodási célú vándorlást. Ilyen sorsra jutottak például a tokhalfélék is, amelyek tekintélyes testnagyságot értek el. „Persze, itt elsősorban nem a bősi vízlépcső az akadály, a probléma jóval lejjebb, a Vaskapu-szoros vízlépcsőrendszerében gyökerezik, a Duna szerb-román szakaszán. Többek között ezeknek tudható be, hogy halállományának 70 százalékát veszítette el az utóbbi ötven évben a Duna” - részletezi a szakértő. A folyók világviszonylatban a leginkább károsított ökorendszereknek számítanak. A World Wildlife Fund (WWF), természetvédelmi világszervezet 2021-es jelentésében arra figyelmeztet, hogy a biodiverzitás (Fotó: Cséfalvay Attila) csökkenése leginkább a halfajokat érinti, a folyók helyenként az élőviláguk 80 százalékát veszítették el. A legkatasztrofálisabb mértékű csökkenés a nagyméretű halaknál figyelhető meg, faj- és egyedszinten is, itt már sokkal magasabb, 94 százalékos a visszaesés. Pontosan ugyanez a jelenség tapasztalható a tengeri fajoknál, például a tonhalaknál. „A halak egész életükben növekednek, a nőivarúak csak bizonyos testnagyság elérése után képesek ikraképzésre és -rakásra. A vizek túlhalászásával törvényszerűen egyre kisebb példányok kerülnek horogra, vagy hálóba, így megszakad a generációváltás lehetősége. Ehhez itt hozzájárul az is, hogy a Dunát leginkább kihasználó, megváltoztató országok- Németország, Ausztria, Szlovákia- területén helyenként a folyó egészséges létéhez szükséges természetes árterek 80 százaléka tűnt el” - hangsúlyozza Fodor Péter. A csallóközi ágrendszer is ezektől a súlyos következményektől szenved. Az ártéri erdőket a kiszáradás veszélyezteti, más helyeken pedig állóvízi körülmények alakulnak ki. A vízszint több helyen statikus, a meder feliszapolódik és feltöltődik, az ivóvízbázis pedig elszennyeződik, mivel nincs meg az a vízdinamika, amely mindezt megakadályozná, úgymond átmosná, felfrissítené a csallóközi ágakat. Még lehet csatlakozni a védj egy rendszerhez vataSCin Péter November 8-án zárul a jelentkezés első köre. A helyi termék előállító vállalkozók, valamint a turisztikai szektor szolgáltatóinak jelentkezését várják. Az „Ister-Granum Régiós Védjegyet” két műhelymunka keretében mutatták be az EGTC képviselői Búcson, ill. az Esztergom melletti Kesztölcön. A kiírás szerint a védjegyet azok a termelők, terméket előállítók és szolgáltatók használhatják, akik a régiós minősítési rendszer előírásainak megfelelnek, és a minősítés alapdokumentumai alapján az Ister-Granum EGTC Szenátusa a használati jogot számukra biztosítja. A „brand”et a tervek szerint az eurorégió több mint 100 magyarországi és szlovákiai településének „esszenciájává” akarják formálni. Az EGTC-ben azt remélik, ezzel tudják garantálni a határon átnyúló régióban a helyi alapanyagokból előállított termékek magas színvonalát, erősíteni a helyi és térségi identitást, növelni a piaci versenyképességet és társadalmi felelősségérzetet, miközben a határ két oldalán élő termelők-szolgáltatók-fogyasztók kapcsolatát is elősegíti. A védjegy - amelyet minden esetben két évre ítélnek oda az adott személynek, cégnek - három szektort ölel fel aszerint, hogy a csatlakozni vágyó vállalkozó, termelő mit állít elő. így a helyi élelmiszerekre, a kézműves termékekre és a turiz-A védjegyet Búcson is bemutatták az érdeklődőknek (A szerző felvétele) mus-vendéglátás szolgáltatói szektorra került a fókusz. A kiírás szerint az Ister-Granum EGTC védjegyes tagjai számára meg szeretné könnyíteni a termékek piacokra való kijutását új értékesítési csatornák felkutatásával, bevonásával. A csatlakozással könynyebbé válik a szakmai és az egyes rendezvényekkel kapcsolatos információk elérhetősége, új fogyasztók és viszonteladók segítségével pedig pénzügyi előnyök is megvalósíthatóak. A részletek megtalálhatóak a istergranum.eu/vedjegy honlapon, amelyen fent van az elektronikus jelentkezési űrlap is. A szervezők folyamatos jelentkezési körök kiírását tervezik évente két alkalommal. Az első határideje november 8-a, a beérkezett jelentkezéseket december 10-ig bírálják el.
