Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)
2022-10-05 / 230. szám
www.ujszo.com! 2022. október 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Matovic alig nyert, Szlovákia vesztett Semmi pánik, csak nyomást gyakorlunk DUDÁS TAMÁS bben a megbízatási időszakban harmadszor próbálkoztak az ellenzéki parlamenti képviselők a volt kormányfő leváltásával. Tegnap sem sikerült nekik. Matoviö mégsem örülhet, mert mindössze három szavazat hiányzott a leváltásához. A pénzügyi tárca vezetője minden mértékadó közvélemény-kutatás szerint az ország legnépszerűtlenebb politikusa. Tíz polgár közül kilenc szeretné, ha a közéletből is távozna. Ivan Miklós egykori szlovák pénzügyminiszter egyik interjújában kártékonynak nevezte a bírált politikus tevékenységét, mert a közpénzeket többször értelmetlenül herdálta el. Ráadásul a kormánypártok közötti és egyéb konfliktusok többségének ő a gerjesztője. Támogatói idáig azt sem vették figyelembe, hogy 2020- ban az OEaNO 25,02 százalékkal nyerte a képviselőházi voksolást, jelenleg viszont huzamosabb ideje már csak hétszázaléknyian bíznak bennük. Elsősorban a pártelnök összeférhetetlensége és bosszúálló természete miatt, amellyel tovább növeli a társadalmi feszültséget. A Matoviö mostani leváltását indítványozó Szabadság és Szolidaritás - és a hozzájuk csatlakozó Hlas párt - nevében Anna Zemanová liberális frakcióvezető 23 pontban foglalta össze a pénzügyminiszter felháborító öntörvényű cselekedeteit, amelyekkel néha már a törvénysértés határát is súrolta. Eduard Heger természetesen védelmezte őt. Egyebek mellett azzal az egyébként helyénvaló magyarázattal, hogy a jelenlegi gazdasági válság egyre súlyosabb következményeinek enyhítésére kellene összpontosítania a kormánynak és a parlamentnek, nem pedig a személyes konfliktusok következményeinek kezelésére. Csak azt a kérdést hagyta nyitva, idáig vajon miért nem fékezte meg az elszabadult hajóágyúként viselkedő pártfőnökét. Kormányfőként nem könnyen, de megtehette volna. A bírált tárcavezető felszólalása előtt alighanem több nyugtatót vett be, mert múlt szerdán igyekezett emberi hangnemben védekezni, ami azonban így is személyeskedő támadásokként sistergett. Másnap alighanem elgurulhatott a gyógyszere, mert több mint két órán át fröcskölte verbálisán Richard Sulíkot, pártbeli társát pedig „Penta” Bittó-Cigánikováként gúnyolta, akiben szerinte ördög lakozik. Nem feledkezett meg az államfő sértegetéséről sem, majd leszedte a keresztvizet Robert Ficóról, de Peter Pellegriniről is. Még a kormánypártiak egy része között is visszatetszést keltett kénköves szózuhatagának az a része, amelyben arról okoskodott, hogy néhány hazai újság és újságíró úgy szolgálja ki a liberális gurukat, ahogy egykor a német toliforgatók Hitlernek hajbókoltak. Minősíthetetlen támadására az érintett főszerkesztők nyílt levelükben csattanós választ adtak, s közölték: ahogy Meciar és Fico regnálása idején sem hallgattak, ezután sem fognak hallgatni, ha a pártelnök diktatórikus módszerek alkalmazásával próbálkozik. Nem kis meglepetésre az OEaNO frakciójában hétfőn akadt kilenc gerinces képviselő, akik nem hajlandók mindenben kiszolgálni pártvezetőjüket, s felszólították őt, hogy a stabil parlamenti többség visszaállítása érdekében a legutóbbi választás győzteseként helyezze új alapokra a szétesőben levő parlamenti demokratikus erők további együttműködését. Bátor kiállásuk egyelőre csupán amolyan figyelmeztető Matoviönak. Ugyanis azzal, hogy nem szavaztak, nem befolyásolták a végeredményt, amely nagyon szoros volt. Tülajdonképpen az döntött, hogy az önmagukat függetlennek nevezett TomáS Taraba és két társa az SaS indítványa ellen voksolt. Aligha tévednek, akik úgy vélik, hogy a pénzügyminiszter pirruszi győzelmet aratott, az ország viszont sokat veszíthet, mert a pozíciójában maradt politikus tegnaptól nem változik meg, legfeljebb néhány napig hallgat, majd további mérgezett nyilakat lövöldöz főleg a bírálóira. • • Összezúzta a Covid a fiatalokat A fiatalok több mint egyharmada úgy érzi, hogy elveszíti az irányítást az álete felett - írja a Guardian egy friss kutatás eredményeire hivatkozva, amely a koronavírus fiatalabb generációra gyakorolt hatására hívja fel a figyelmet. A Prince’s Trust kutatásából kiderült: a 16-25 évesek több mint 60%-a fél a generációja jövőjétől, miután átéltek egy világjárványt, s most belecsöppentek egy megélhetési válságba. „A mai fiatalok egyedülálló kihívásokkal néznek szembe, amelyek egy egész generáció jövőjét fenyegetik, ha nem cselekszünk - mondta Jonathan Townsend, a jótékonysági szervezet brit ügyvezető igazgatója. - Az oktatásuk, a foglalkoztatásuk és a nevelkedés szempontjából kulcsfontosságú éveik már most is nagy csorbát szenvedtek, és sokan bizonytalannak és rémültnek érzik magukat egy olyan jövőt illetően, amely a jelek szerint kicsúszik az irányításuk alól.” Townsend szerint a fiatalok kiváló ellenálló képességről tettek tanúbizonyságot: képesek leküzdeni a rájuk váró kihívásokat, és minden eddiginél elszántabbak céljaik elérésére, noha a világjárvány idején elmaradt fejlődési mérföldkövek miatt széles körben tapasztalható „visszamaradt fejlődés”. A jelentés szerint a 16—19 évesek negyede a Covid miatt maradt le az első csókról. A 20-25 éveseknél ez az arány 17 százalék volt. A világjárvány idején egyedül élő fiatalok csaknem 60 százaléka mondta a kutatóknak, hogy most nincs elég önbizalma ahhoz, hogy önállóan döntsön, míg a világjárvány előtt ez az arány 40% volt. Azoknál, akik a világjárvány idején a szüleikkel éltek, az önbizalom csökkenése lényegesen kisebb volt: 47%-uk mondta azt, hogy képes volt önállóan dönteni, míg a világjárvány előtt 52%-uk. A kutatás azt is kimutatta, hogy a fiatalok kevésbé bíznak a munkahelyi feladatok elvégzésében. Azok aránya, akik úgy érzik, hogy képesek tartósan egy feladatra koncentrálni, a járvány előtti 55%-ról 39%-ra csökkent a járvány után. A vezetőséggel való beszélgetésekhez szükséges önbizalom egy másik terület, ahol a fiatalok küzdenek: 21%-uk érzi úgy, hogy képes beszélgetni a munkahelyi vezetőkkel, míg a világjárvány előtt ez 37 százalékra volt igaz. (portfolio) A múlt hét gazdasági vonatkozású eseményeire visszatekintve az embernek olyan érzése támadhat, hogy jelenleg két szlovák gazdaság létezik. Az egyik ugyan enyhe gazdasági visszaesés felé tart, de a nagyfokú világgazdasági bizonytalanság ellenére sem tűnik igazán aggasztónak a jövője. Van azonban egy másik szlovák gazdaság is. Egy olyan, melyet a magas energiaárak gazdasági összeomlással fenyegetnek. Míg az egyik gazdaság képe a pénzügyminisztérium és a Szlovák Nemzeti Bank legújabb előrejelzéseiből alakul ki, a másik gazdaságról Eduard Heger kormányfő beszélt a Financial Times gazdasági napilap riportereinek. Az átlagember ezek után joggal kérdezheti: hogy akkor most készüljön-e a gazdasági összeomlásra, vagy azért mégsem annyira állnak rosszul a dolgok? Nyilván, manapság semmi sem biztos, de állíthatjuk, hogy a szlovák gazdasági elemzők előrejelzései pontosabb képet festenek a szlovák gazdaságról, mint a kormányfő nem kissé apokaliptikus hangvételű kijelentései. Jó híreknek ugyan híján vagyunk, de 2023-ban még a Szlovák Nemzeti Bank pesszimistább előrejelzése szerint is csak 1 százalékos GDP-visszaeséssel kell számolnunk. Hogy ezt perspektívába állítsuk, a 2009-es globális gazdasági válság idején a szlovák GDP 5,5 százalékkal esett vissza, és a jegybank elemzői szerint ilyen mértékű gazdasági viszszaeséssel még akkor sem kell számolnunk, ha Oroszország teljesen leállítaná az Európába irányuló földgázszállítmányokat. Megnyugtató, hogy a szlovák munkaerőpiac az előttünk álló recesszió ellenére is stabil marad, és a munkanélküliség még a legpesszimistább forgatókönyvben sem haladja meg a 8,5 százalékot. Ha hiszünk a gazdasági elemzőknek, akkor felvetődik az a kérdés, hogy miért választott Eduard Heger kormányfő ennyire kemény szavakat, amikor a szlovák gazdaság jövőjéről beszélt. A legvalószínűbb válasz az, hogy ezek a szavak nem a hazai közönségnek szóltak, hanem az Európai Bizottság képviselőinek és a nagy uniós tagországok vezetőinek. A szlovák kormányfő mondanivalójának ugyanis volt egy másik fontos része is, melyben a felvázolt gazdasági összeomlás elkerülésére a már korábban külföldre eladott villamos energia államosítását helyezte kilátásba. Az üzenet könnyen értelmezhető: ha az Európai Bizottság és az uniós tagállamok nem mozgósítanak elegendő pénzügyi forrást a szlovák gazdaság megsegitésére, akkor a szlovák kormány hajlandó sutba vágni az uniós szolidaritást. Ha esetleg Brüsszelben nem értették volna a célzást, Eduard Heger a biztonság kedvéért rámutatott arra az 5 milliárd euróra, amit Szlovákiának eddig nem sikerült lehívnia az uniós régiófejlesztési alapokból. A kormányfő talán nem számolt azzal, hogy a Financial Timesnak tett kijelentéseinek ekkora sajtóvisszhangja lesz Szlovákiában is. Pedig számolhatott volna ezzel, az általa festett sötét jövőkép szöges ellentéte annak a megnyugtató hangnemnek, mely Eduard Heger médiafellépéseire általában jellemző. A szavakkal óvatosan kell bánni, a lehetséges gazdasági összeomlás képe egyrészt tovább gyengítette a lakosság már így is alig létező bizalmát a szlovák kormánnyal szemben, és friss muníciót adott a politikai ellenzék kormánykritikájához is. Jó okai vannak annak, hogy kormányfők rendszerint nem beszélnek országuk gazdaságának lehetséges összeomlásáról, a cél ugyanis a befektetői és a vállalkozói bizalom megerősítése, és nem ennek gyengítése. Hiszem, hogy Eduard Heger és tanácsadói tanultak a leckéből, és a szlovák kormány az elkövetkező hetekben inkább a magas energiaárak negatív hatásait tompító konkrét megoldások bemutatására fog koncentrálni. FIGYELŐ Törökországban már 83%‘OS az infláció Az egész világ küzd az inflációval, ami a járvány utáni kilábalás során kezdett növekedni, majd az ukrajnai háború során indult be igazán. Törökország ebben is a saját útját járja, ott ugyanis nem 10- 20% az infláció, mint Európában vagy az USA-ban, hanem 83. És ez csak a hivatalos adat, független elemzők szerint valójában inkább 186% körüljárhat az éves infláció. De már a 83% is csúcsnak számít, 24 éve nem volt erre példa. Törökországban már akkor 20% körüli volt az infláció, amikor az EU-ban még 5-6%-os pénzromlás miatt izgultunk. Mindez főleg Recep Tayyip Erdogan török elnök makacsul unortodox gazdasági víziójának köszönhető, amelyet akkor is végig akar vinni, ha az ország belegebed. Az országot már 20 éve irányító elnök a fejébe vette, hogy a török gazdaság igazi problémája az, hogy túl nagyok a kamatok, ezért ezeket mindenképpen le kell nyomni - még akkor is, ha a világ összes jegybankja éppen kamatemelési ciklusba kezdett, hogy ellensúlyozza a járvány alatt a gazdaságba öntött milliárdok keltette inflációs nyomást. Erdogan szerint viszont ha magas a kamat, az emberek nem költik a pénzüket, hanem megtakarítanak, és nem pörög a gazdaság. Az elnök, hogy elképzelését végigvigye, még a jegybank kamatcsökkentést nem támogató alelnökeit, később a pénzügyminiszterét is kirúgta, mert nem osztotta az elnök gazdaságpolitikai vízióját. A líra ezek után történelmi mélypontra zuhant, az infláció pedig elkezdett az egekbe szökni. És azóta sem állt meg, a líra nemrég új történelmi mélypontot ért el a dollárral szemben. Az infláció is megállíthatatlanul nő, a szállítási szektorban 117,66%-kal nőtt az árindex, az élelmiszerek és alkoholmentes italok pedig 93%-kal drágábbak, mint egy évvel ezelőtt. (444 hu)
