Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)

2022-10-27 / 249. szám

6 RÉGIÓ 2022. október TI. | www.ujszo.com Nemcsak megéli a kreativitást, tanítja is A festészet, a kreatív tevékenység segít feldolgozni az érzéseinket, gondola­tainkat, tapasztalásainkat, tanulni belőlük és továbblépni, vallja Takács Iveta (Tornyai Bianka felvétele) TORNYAI BIANKA Takács Ivetával a királyré­­vi Alma- és Kacsafssztiválon találkoztam először, ahol né­hány festményével mutatko­zott be. Megbeszéltünk egy találkozót, hogy jobban meg­ismerhessem és bemutathas­sam tevékenységét. NEGYED Az otthonában fogadott, amelynek minden pontján látható a keze nyo­ma, nem csak a falakon függő fest­ményeken. Lényéből olyan nőiesség és finomság sugárzik, amely példa lehet más nőknek, hogyan is kellene a mindennapjainkat élni. Kellemes napsütéses októberi déle­­lőttön érkezem Takács Ivetához, aki családjával a felújított nagyszülői házban él. A meleg, otthonos színek nemcsak a ház belsejét, berendezését jellemzik, hanem a külső tereket, az udvart is, de a festőművész lénye is annyira barátságos, közvetlen, hogy olyan érzésem van, mintha már hosz­­szú évek óta ismernénk egymást. Kávéval és frissen sült sütemény­nyel kínál, azt mondja, a sütés az egyik hobbija, de főzni is szeret, va­lószínűleg azért, mert ezek is kreatív tevékenységek. A másik kedvtelése a kert, a gyógynövények, a virágok. Emellett gyerekekkel is nagyon szí­vesen foglalkozik, őket festeni, raj­zolni tanítja. Ideje nagyobb részében pedig fest. Azt mondja, az emberek általában jól fogadják a művészetét, de néha rácsodálkoznak, hogyan le­het a festészettel, az alkotással napon­ta foglalkozni. Közel áll hozzá a spi­­ritualitás, a hétköznapokban viszont a logikai gondolkodásra, a jó szerve­zőkészségre, a problémamegoldásra is nagy szüksége van. Fenntartani a kreativitást Mostanában akrilfestékkel fest vá-KÜRTHY JUDIT Sokan gyűltek össze a váro­si művelődési házban, hogy meghallgassák a Kék Duna Vegyes Kar jubileumi kon­certjét. Az est folyamán ven­dég énekkarok, néptáncosok és nétaénekesek szórakoztat­ták az ünneplő közönséget. rt»£i Szépen megterített, fehér abro­­szos, gyertyafényes asztalokkal, raj­ta pogácsával, borral és üdítőitalok­kal várták a művelődési házba érke­ző látogatókat az 50 éves Kék Duna Vegyes Kar jubileumi rendezvényére. A székek hamar megteltek, de sike­rült még helyet szorítani a késve ér­kezőknek is. A program késő délután kezdődött és egész estés szórakozást kínált, ugyanis több baráti kórus, vendégfellépő színesítette a kínálatot. szonra. „Az akrilfestéket azért szere­tem, mert nemcsak sima felületeket lehet képezni vele a vásznon, hanem úgynevezett struktúrpasztával ki­egészítve kidomborodó formákkal, mintákkal lehet érdekesebbé tenni az alkotásokat. Régi álmom olyan soro­zatot alkotni, amely a vakoknak és gyengénlátóknak készülne ezzel a technikával, hogy érintéssel, tapin­tással adhassak élményt nekik. Na­gyon sok terv, elképzelés már évek óta megvan a fejemben, de csak most kezdem vászonra vinni azokat. Ilyen például az arannyal díszített szecesz­­sziós sorozat, a japán papírra terve­zett művek. Aki fest, vagy bármilyen kreatív munkát végez, az tudja, hogy az alkotási folyamat időnként elakad, főleg, ha hosszabb ideig maradunk egy technikánál. Ezért szeretek én is több dologgal egyszerre vagy felvált­va foglalkozni. Jelenleg négy meg­kezdett vászon van a ház különböző Nagy Anikó, a Csemadok bősi alap­szervezetének elnöke nyitotta meg a programot, aki köszöntőjében elárul­ta, hogy az 50 éves jubileum idén tu­lajdonképpen már 51, ugyanis tavaly, a Coviddal kapcsolatos korlátozások miatt nem volt lehetőségük ünneplés­re. „1971-ben Szatmári Zoltán peda­gógusnak, az Csemadok alapszerve­zet akkori elnökének köszönhetően alakult meg az énekkar. Az első je­lentős sikert már 1972-ben elérték, amikor harmadik helyen végeztek az Énekkarok Járási Fesztiválján. Kez­detben csak itthon szerepeltek: nó­taesteket, esztrádesteket rendeztek, melyeken mindig fellépett a kórus, illetve a férfi és női éneklőcsoport” - mondta köszöntőjében Nagy Ani­kó. „Ág Tibor karnagy után 2002- ben Szabó Csaba, 2004-ben Simon Orsolya irányította a kórust. 2005- től pedig Hozák Margaréta vette át a karmesteri pálcát, aki a mai napig a kórus karnagya” - tette hozzá. pontjain. Ha egyedül vagyok, csönd van körülöttem, mindig eszembe jut­nak ötletek, hogy mivel kellene foly­tatni, így dolgozom egyszerre akár több munkámon is” - magyarázta. Újrakezdés Iveta gyerekként kezdett a kép­zőművészettel foglalkozni, mindig szeretett elmerülni az alkotásban. Nemcsak rajzolt, hanem agyagból kezdetleges szobrocskákat is készí­tett. A vegyészeti középiskolában a pad alatt is rajzolt a tanórákon, az érettségi után jelentkezett a képzőmű­vészet szakra, végül mégis feladta a terveit. Ahogy felnőtt, a rajzolás, fes­tés háttérbe szorult, bő tíz évvel ez­előtt, amikor a fia már felnőtt, újra előjött az a jó érzés, amelyet alko­tás közben szokott érezni, ezért is­mét elkezdett több időt szentelni a kedvtelésének, míg teljesen fel nem adta a könyvelői munkáját, hogy csak Vegyes Kar Jelenleg 20 taggal működnek, és hetente kétszer, fellépések előtt pedig háromszor próbálnak. Megemlítették Miklós Ferenc tanítót is, aki ugyan­csak ott ült a sorok között családja gyűrűjében. „A kórus tiszteletbeli el­nöke és vezetője Miklós Ferenc taní­tó, aki az alapítástól kezdve a motorja volt az énekkarnak. Buzdítása, fárad­hatatlan szervezőképessége nélkül a kórus ma már talán nem létezne. Saj­nos előrehaladott kora és betegsége miatt már nem tud részt venni a kórus munkájában, de lélekben mindig a vegyes karral van. Szorgalma, tenni akarása legyen minden kórustag szá­mára példa” - mondta hálásan Nalgy Anikó. A műsort a helyi Kék Duna Ve­gyes Kar kezdte meg rövid énekével, majd sorra következtek a vendégkó­rusok, amelyekkel hosszú évek óta baráti viszonyt ápolnak. Felléptek a gyarmati, a pozsonyeperjesi, a nagy­megyeri és a lébényi énekkarok, az a festésre tudjon koncentrálni. „Bel­ső ösztöneim súgták, hogy újra elő kellene venni a vásznat és az ecsete­ket. Művészellátó üzlet nincs a kör­nyékünkön, ezért az interneten ke­restem és rendeltem alapanyagokat, eszközöket. Ahogy megérkezett az első csomag, egymás mellé raktam a színes festékeket, újra ráéreztem a festés szépségére. Ez 2010-ben tör­tént. A kék szín mindig a kedvencem volt, így kék sorozattal és öntött tech­nikával kezdtem, vagyis a vásznat a földre tettem, több, vízzel kevert ak­rilfestékkel öntöttem le, és hagytam, hogy a színek keveredjenek, egymás­ba folyjanak. Az univerzumot, boly­gókat idéző alakzatok, dombormű­szerű ábrák jöttek létre. Hagytam, hogy ráérezzek, mivel kellene még kiegészíteni, és más technikákkal öt­vözve készült el a végeredmény. Ál­talában a nonfiguratív alapokra figu­­ratív motívumokat, szimbólumokat festek, vagy más applikációkkal is kiegészítem” - részletezte. Vibráló színek A kék sorozat után a föld színeit is vászonra vitte az autodidaktaként tanuló Takács Iveta, és ahogy maga­biztosabbá vált, úgy kezdett el figu­rákat ábrázolni, illusztrációkat készí­teni. Van olyan sorozata, amelyen az arany színek dominálnak. Általában minden festményén megjelenik a spi­­ritualitás, a vallási és más szimbólu­mok, például az ókori bizánci kultúra jelképei. Vannak művei, amelyekhez modelleket is felkér. A házuk felújí­tásakor az ő kérésére építettek be ha­talmas ablakokat, alakítottak ki nagy tereket, amelyekben most nagyon jól érvényesül a festmények szépsége, és a rávetülő fények hatására a kü­lönféle színek minden napszakban másképp mutatkoznak meg, szinte életre kelnek a festmények. Szecesz­­sziós technikával készült alkotásait Gustav Klimt osztrák festő művésze­te ihlette. Elmondta, nagyon szereti Aranykert néptánccsoport, és a Kék Duna Vegyes Kar is előadta jubileu­mi műsorát. Az előadások végeztével a kórusvezetők átadták ajándékaikat, virágcsokraikat az ünnepeiteknek, majd feltűzték köszöntő szalagjai­kat az énekkar zászlórúdjára. Fió­ka Zsuzsa és Szabó László műsora után Nagy Anikó emlékezett meg az imaginativ, álombéli képek, a fan­tázia szüleményeinek megjelenítését. Iveta elmondta, a vízió már rég megvan, mire a vászonra kerül. „Nem tudok minden nap alkotni, ott van a napi rutin, a kötelességek, de ha több időt tölthetek egyedül, nagyon hatékony tudok lenni. Olyankor úgy érzem, mintha kilépnék a mindenna­pi realitásból, és úgy gondolom, ez az érzés, az alkotásból fakadó öröm és az alkotásvágy soha életemben nem fog megszűnni bennem, kisgyerek koromtól végigkíséri az életemet” - fogalmazott. Mindenki egyedi A negyedi festő három éve foglal­kozik alapiskolás gyerekekkel, nyá­ron többször tartott nekik napközis tábort, egész napos foglalkozásokat. Mostanában képregényszerű rajzo­kat, könyveket készítenek. „Próbálok minél jobban megismerkedni a vilá­gukkal, hogy megértsem, mit szeret­nek, így lehet közel kerülni hozzá­juk. Az alapokat együtt készítjük el, de a történeteket maguk találják ki, én csak vezetem őket. Semmit sem erőltetek rájuk, hogy minél inkább szárnyaljon a fantáziájuk. Azt próbá­lom tudatosítani bennük, hogy mind­egyikük egyedi, és úgy jó, ahogy van. Szeretnék komolyabban foglalkozni velük, jó lenne egy helyet kialakíta­ni, ahol megteremthetnénk a körül­ményeket az alkotáshoz. Szeretném, ha kibontakozhatna bennük az a jó érzés, amely az alkotásból fakad, le­gyen az festészet, rajz, lakberende­zés, bármilyen más tevékenység, csak megmutatkozzon a kezük munkája a környezetükben. Ki kell hozni belő­lük azt, ami adott és amiben a leg­jobbak” - hangsúlyozta. Takács Iveta és családja otthonában ez megvaló­sul, hiszen a berendezés nagy részét ő maga díszítette, de a férje is több bútordarabot készített, így alkottak közösen egyedi, a személyiségüket tükröző otthont. az időközben elhunyt kórustagokról. A Kék Duna Vegyes Kar Charpentier Te Deum című szerzeményével zárta a színpadi műsort, majd következhe­tett a cigányprímás meglepetésven­dég, akinek kiváló játékát nagy öröm­mel fogadta a nosztalgiázó közönség. A vacsora után az est megkoronázá­saként felszelték az ünnepi tortát. 50 éves a bősi Kék Duna A Kék Duna Vegyes Kar nevet 1992-ben vette fel a kórus (A szerző felvétele) és az együttműködésével ^ 1^ Minden egy helyen, október 29-től az

Next

/
Thumbnails
Contents