Új Szó, 2022. október (75. évfolyam, 227-252. szám)

2022-10-15 / 239. szám

Gyurász Marianna tárcája a Szalonban 13. oldal IIZZZI... 2022. október 15., szombat, 16. évfolyam, 41. szám Észak-Korea robbanásveszélyes játéka Kim Dzsong Un eltökélten követi a célját: a nemzetközi közösségnek, még ha vonakodva is, de el kell fogad­nia őt egy atomhatalom vezetőjeként (Fotó: tasr/ap) ^ szak-Korea idén több Emint 40 ballisztikus ra­kétát lőtt ki, és állítólag hetedik nukleáris kísér­letére készül. Az ukraj­nai háború, valamint az Egyesült Államok és Kína közötti, egyre ki­élezettebb rivalizálás Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor ambícióit is növelheti, és megteremtheti a te­repet az eszkaláció egy újabb, veszé­lyes ciklusához. Egy újabb geopolitikai válság körvonalazódik az ukrajnai hábo­rú, a Tajvan körüli feszültségek és az egyre éleződő amerikai-kínai rivalizálás hátterében. Eszak-Korea három évre felfüggesztette a nuk­leáris provokációt, most viszont tit­kosszolgálati információk szerint a hetedik nukleáris kísérletére készül - valószínűleg még a november 8-ai amerikai félidős választások előtt. Öt évvel ezelőtt, amikor Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor és Donald Trump akkori amerikai elnök nukleáris háborúval fenye­getőzőn, a világ már szembesült a „tűz és düh” kilátásával. Hamis béke következett: Kim a világ szá­mos vezetőjével találkozott, hogy a nukleáris programja egyes eleme­inek a befagyasztására vonatkozó homályos ígéretekért cserébe elérje az Észak-Koreára kivetett szankciók enyhítését. Miután 2019-es hanoi csúcs­­találkozója Trumppal kudarccal zárult, Kim visszatért Phenjanba, és hamarosan országos zárlatot ren­delt el, hogy így előzze meg a covid terjedését, bár az erőfeszítések hiá­bavalónak bizonyultak. Eközben azonban Eszak-Korea nukleáris fegyverkezése és rakétaprogramja továbbra is gyorsan haladt előre. 2018 elején, mikor megkezdte diplomáciai akcióit, Kim jelezte, hogy Eszak-Korea nukleáris képes­ségeinek a bővítése a célja, és a jelek szerint állta a szavát. Kim arzenál­ja jelenleg mintegy 50 nukleáris fegyvert tartalmaz. Sőt, 2020-ban, nem sokkal azután, hogy egy új típusú, tengeralattjáróról indítha­tó ballisztikus rakétát teszteltek, Kim egy hatalmas, új, nagy ható­­távolságú rakétát mutatott be egy éjszakai katonai parádén, hogy ezzel is hangsúlyozza a rezsim félel­metes fegyverzetének potenciálját. A következő évben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség arról szá­molt be, hogy Eszak-Korea újrain­dította a plutóniumdúsítást. Nem sokkal ezután nagy hatótávolságú cirkálórakétákat és egy új, nukleáris töltetet hordozni képes hiperszoni­­kus rakétát tesztelt. Észak-Korea idén eddig több miht 40 ballisztikus rakétát lőtt fel, folyamatosan megsértve az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatait. Az egyik kilövést Karnak Harris amerikai alelnök múlt havi japán és dél-koreai látogatására időzítet­ték; egy rakéta átrepült Japán felett. A rezsim emellett folytatta a plu­tónium illegális újrafeldolgozását a Yongbyon atomkutató központ­ban, műholdfelvételeken pedig ki­vehető a Punggye-ri nukleáris kísér­leti telephelyén folyó építkezés, ami megerősíti az aggodalmakat, hogy a hetedik nukleáris kísérlet küszöbön állhat. Kim tehát eltökélt, hogy nukleá­ris arzenálját ellenségei megfélemlí­tésére használja. Ez a tény, valamint az ukrajnai háború következtében változó geopolitikai helyzet növeli annak valószínűségét, hogy Észak- Korea ismét a régió stabilitását és a globális biztonságot fenyegető ko­moly veszéllyé válik. Nem világos, hogy Kim vagy elő­w Kim tudja: ebben a pilla­natban sem Hszi, sem Putyin nem engedheti meg magának, hogy érdem­ben a kezére csapjon. dei - apja, Kim Dzsong II és nagy­apja, Kim ír Szén, a rezsim alapító­ja - komolyan gondolták-e valaha a nukleáris leszerelést. Az Egyesült Államok és más kormányok évti­zedek óta változatos eszközökkel - nyomásgyakorlással, biztonsági ga­ranciákkal, gazdasági ösztönzőkkel - próbálják rábírni Eszak-Koreát, hogy hagyjon fel a nukleáris arzenál bővítésével. Mindhiába. A világ vezetőinek hinniük kell Kimnek, amikor azt mondja, hogy Eszak-Korea nukleáris képessége az ország „megbízható pajzsa” és „nagy becsben tartott kardja”, és soha nem mondana le róla. A múlt hónapban Kim arról szónokolt, hogy rezsimje „soha nem adja fel” egyeden nukleáris fegyverét sem - az apropót pedig az adta, hogy épp egy új törvényt jelentett be, amely engedélyezi a nukleáris csapást, ha egy idegen hatalom megpróbálja őt eltávolítani a hatalomból. „Szó sem lehet leszerelésről, szó sem lehet tár­gyalásról, és szó sem lehet alkudo­zásról kereskedelmi engedménye­kért cserébe” - mondta. Kim magatartása arra utal, hogy eltökélten követi a célját: a nemzetközi közösségnek, még ha vonakodva is, de el kell fogadnia őt egy atomhatalom vezetőjeként - hasonlóképpen, ahogy el kellett fogadnia Indiát és Pakisztánt is. A változás az, hogy felhagyott korábbi „valamit valamiért” stratégiájával, amikor hajlandónak mutatkozott a szankciók visszavonásáért cseré­be kis lépésenként engedményeket tenni, korlátozásokat vállalni az atomprogramja terén. Mára oda jutottunk, hogy Eszak-Korea ér­demben még csak nem is reagált a Biden-adminisztráció sürgetésére, hogy folytassák a tárgyalásokat a nukleáris leszerelésről. Ehelyett Kim azt követeli, hogy az Egyesült Államok vonja ki erőit Dél-Koreából, és távolítsa el a stra­tégiai eszközeit a térségből - ami nyilvánvalóan nem reális tárgyalási alap. Következő lépésként Eszak- Korea nagy valószínűséggel atom­fegyver-csökkentési tárgyalásokat fog kezdeményezni az Egyesült Államokkal, ami számára azt jelen­tené, hogy végre atomhatalomként ismerték el, nem pedig zsiványál­­lamként kezelik. Kim valószínűleg arra is törek­szik majd, hogy maximálisan ki­aknázza az USA és Oroszország, az USA és Kína közötti diplomáciai konfliktusokat. Kim rezsimje már régen magas fokon űzi a művésze­tet, hogy a nagyhatalmak közötti nézeteltéréseket a maga javára for­dítsa. A hidegháború befejezése után azonban korlátozott lehetőségei voltak ezen a fronton, mivel Ame­rika általában véve kiegyensúlyozott viszonyt ápolt Eszak-Korea fő men­toraival - Kínával és Oroszországgal. Most az Egyesült Államok és Oroszország, valamint az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsola­tok gyors lejtmenete megváltoztatta ezt a játékot. Hszi Csin-ping kínai elnök és Vlagyimir Putyin orosz el­nök stratégiai szövetsége biztosítot­ta, hogy egyikük sem csadakozna a Nyugathoz Kim megfegyelme­­zésében. Hszi és Putyin jelenleg a Nyugat ellenfeleinek udvarol, nem a féken tartásukban érdekelt. És miközben pártfogói az ENSZ Biztonsági Tanácsában blokkolnak minden Eszak-Korea elleni akciót, Kim akadálytalanul követheti nuk­leáris ambícióit. Elvben Kína és Oroszország is ellenzi Eszak-Korea nukleáris prog­ramját. A kínai vezetőket joggal riasztja a kilátás, hogy a határ köze­lében egy nukleáris kísérlet egyszer csak félremegy. De Kim pontosan tudja, hogy ebben a pillanatban sem Hszi, sem Putyin nem enged­heti meg magának, hogy érdemben a kezére csapjon. Ténylegesen ugyanis Hszi és Pu­tyin is abban érdekelt, hogy Kim elterelje az Egyesült Államok figyel­mét Tajvanról, illetve Ukrajnáról, és az USA a forrásait is kénytelen legyen megosztani. Ezt szem előtt tartva, az észak-koreai rakétaindí­tások közelmúltbeli hulláma egy veszélyes eszkalációs ciklus kezdetét jelentheti, amely a „tűz és düh” re­torikáját könnyen valósággá változ­tathatja. Daniel Russel A szerző az USA korábbi helyettes külügyi államtitkára, az Asia Society Policy Institute nemzetközi biztonságért és diplomájáértfelelős alelnöke ©Project Syndicate Esterházy János csallóközcsütörtöki emléktáblájának felavatására Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves Csütörtökiek! Tisztelettel köszöntőm Esterházy János csallóközcsütörtöki emléktáblája avatási ünnepségének résztvevőit, s mivel egy időben, hogy úgy mondjam, körülbelül negyedrészt szintén csallóközcsütörtöki polgár voltam, a táblaavatás alkalmából én is mélyen meghajlok gróf Esterházy, a nem mindennapi ember, az államférfi, a mártírpolitikus, az újságkiadó, egyszóval a köz­jóra született ember emléke előtt. Életem egy részében csütörtöki feleségemnek és családjának köszönhetően lakhattam tartósabban a községben, s azokra az évekre visszatekintve most kicsit úgy érzem magamat, mint aki régi, értékes sírok fölött lépkedett sokáig úgy, hogy nem tudott róla: töredelmesen bevallom, nem is sejtettem, hogy mikor a csallóközcsütörtöki utcákat jártam, Esterházy János nyomai­ban lépkedtem, hogy a nagy előd anno Csallóközcsütörtökben is megfordult, s a csütörtöki régi iskola épületében 1938-ban előadást tartott. Nem szól róla írásos dokumentum, hogy itt milyen alkalom­ból és miről beszélt, de ismerve az 1938-as, több mint jelentős nemzetközi eseményeket, elképzelhetjük, hogy akkor egy fele­lős és nagy formátumú államférfi miről értekezett csütörtöki hívei előtt. Egy államférfi állam nélkül, mert ugyan Esterházy Cseh­szlovákia alkotmányának rendelkezéseit és törvényeit mindig következetesen betartotta, amikor Benes 1935-ben mint kas­sai parlamenti képviselőnek miniszteri széket kínált neki, ő az ismert Petőfi-vers szellemében válaszolt a hírhedt elnöknek: Haza csak ott van, hol jog is van, nem vállalhatok olyan ország­ban miniszteri tisztséget, ahol egy népcsoportnak, nevezetesen a magyarnak nincs joga. De ez a kiállás távolról sem jelenti, hogy Esterházy lélekben ne vállalta volna Csehszlovákia területét, s benne főleg szülőföldjét, az egykori Felvidéket, azaz Szlovákiát hazájának, csakhogy az ő haza-fogalma sokkal tágabb volt Szlovákiánál, sőt Csehszlová­kiánál is, és távolról sem volt azonos a terület éppen fennálló államrendjével. Az ő hazája Közép-Európa, sőt Európa volt. A születését tekintve any­ja után lengyel, apja után magyar főnemes ha kel­lett, beszélt és gondolko­dott szlovákul is, csehül is - azt mondhatnánk, benne testesült meg elő­ször a közép-európai em­ber fogalma. S még egy valami meg­különböztette a kicsinyes ideológiákban és pusztán önző nemzeti érdekek­ben gondolkodó, inkább Shakespeare államférge­ihez, mintsem az igazi államférfiakhoz hasonlító benesektől és tisóktól: a mély keresztény hite. Sokan például még a jóakarói közül sem tudták megérteni, hogy annak idején miért nem menekült külföldre a letartózta­tás elől, noha megtehette volna. Erre a talányra éppen a vallásos hite ad magyarázatot: krisztusi alkat volt. Nemcsak szóval, ideo­lógiákkal, elméletekkel, hanem egész életével, egész egziszten­ciájával harcolt az eszméiért. S amikor győzött fölötte a sötét középszer, nem menekült el a keresztje elől. Elképzelem hát, hogy 1938-ban, az akkor már forrongó, a nagy, tektonikus változásokat érző szlovák főváros közelében ilyen és hasonló, országos és nemzetközi jelentőségű, aktuali­­tású problémákról, eszmékről beszélhetett Esterházy János a csallóközcsütörtöki közönségének. S most, nyolcvanhét év elteltével mi is ezeknek az eszmék­nek, ma is aktuális problémáknak a jegyében emlékezünk a község történetének nagy eseményére, gróf Esterházy János, a nem mindennapi ember, a nagy államférfi, a mártír­politikus és az erkölcsfenomén egykori csütörtöki látogatására. Ma és mindig, ha elhaladunk emléktáblája előtt. r* Pozsony, 2022. október 8. Tőzsér Árpid ád Ml *1

Next

/
Thumbnails
Contents